~My Hero (A.B)~

1.Rész

*Visszaemlékezés*

Hol vagy te mocskos kurva?!- hasított bele a levegőbe apám mindent elmondó hangja.
Tudtam, hogy megint részeg.. Majdnem mindig az. Jobb napokon megúszom egy szimpla kiabálással, de éreztem, hogy ma nem így lesz... Egyre erősödött lépteinek hangja melyek a lépcső felől érkeztek, majd szobám elé érve abbamaradtak. Viszont kis idő múltán újra felmordult.
-Indiana nyisd ki most azonnal! - nem tettem , nem mertem. -Esküszöm ha bejutok szarrá verlek!- elégelte meg tétlenségem - Viszont ha jó kislány leszel-váltott egy fokkal nyugodtabb hangnembe-idevonszolod a segged és kibaszottul szót fogadsz!- ütött ajtómba.
Fejem ráztam, miközben könnyeim egyre gyorsabban folytak végig arcomon. 
Észlelvén, hogy nem teszem amit kér, belekezdett az ajtó ostromlásába. Ütötte, rúgta,közben pedig egyre cifrább szitkozódások hagyták el száját. A fa tárgy, mely elválasztott minket egymástól, egy reccsenéssel megadva magát szakadt be.
Éreztem, hogy arcom lesápadt mikor megpillantottam apám elégedett vicsorát. Testem automatikusan remegni kezdett. Tudtam,hogy most megint kapni fogok, megint megver mint minden áldott nap. A vicc pedig, hogy anya nincs itt, hogy megvédjen. Az első adandó alkalommal mikor esélye lett elmenekült innen. Nélkülem.. Egyedül hagyott és azóta én szenvedni.
-Pici Idina, - kapta el karom felrángatva a földről
-Indiana..A nevem Indiana-suttogtam rettegve. 
Tisztában voltam vele, hogy nem kellett volna kijavítanom de már késő volt. Szemem sarkából érzékeltem lendülő kezét de már nem volt időm védekezni. Hatalmas csattanással találkozott arcom tenyerével, és volt egy olyan sejtésem,hogy ennek megmarad a nyoma ugyanis az ütés hatására visszaestem a földre.
-Az a helyzet, hogy most szórakozni van kedvem.-tépett fel a hajamnál fogva a maga felé fordított.
Fejemhez kapva felsikítottam, és összeszorítottam szemem. Miért büntetsz istenem. Miért?!
Az ágyhoz lökve mászott fölém. Ösztönösen menekülni próbáltam, amivel csak azt értem el, hogy még dühösebb lett és ököllel gyomorba vágott. Hangosan felsírtam, ám mivel kezét számra tapasztotta csak halk nyüszítésnek tűnt. Letépte ruháim, utána pedig megvált sajátjától is hasonló gyorsasággal vált meg. Minden próbálkozásom sikertelennek bizonyult. Minden egyes alkalommal mikor ellenkeztem, megütött. Bele kellett törődnöm abba a tudatba, mi szerint nincs menekvés. Megtette. Minél jobban fájt annál jobban élvezte. Megerőszakolt a saját apám...

*Visszaemlékezés vége*

Kegyetlenül, bármilyen apró megbánó pillantás nélkül megtette, és azóta is megteszi. 
Minden nap mikor hazaérek a suliból, ő ott vár és ha nem azt teszem amit akar, vagy egy rossz szót is merek szólni, minden kezdődik elölről..

-Indiana!Figyelsz az órára?- guggolt le padom mellé Mr. Biersack.
Ő helyettesíti az osztályfőnökünk , míg az nyaral. Mit nem adnék én is egy nyaralásért. Még sosem voltam a városon kívül se... Bár ha elmennék nagy valószínűséggel soha többé nem jönnék vissza.
-I..igen- motyogtam halkan
Összeszűkítve szemét bólintott majd még hozzátett egy, "szünetben beszélni akarok veled!"-et amitől a gyomrom is összeszorult.
Egész hátralévő órán, azon gondolkodtam, mi van ha elkések otthonról. Hisz ez az utolsó óra. Időben haza kell érnem, különben apa megint kiakad. Nem tudom miért nevezem még mindig így. Elvégre az nem szülő aki ilyet tesz a gyerekével. Én még sem tudom másképp hívni.  Ettől a gondolattól majdnem elsírtam magam de erős maradtam. Pár perc múlva csengettek. Sietősen pakoltam be a cuccom táskámba, s az embereken átvágva próbáltam menekülni.
-Indi!- hallottam a tanár kimért hangját mire megálltam és lassan megfordultam
- Kérlek csukd be az ajtót és ülj le!- tette le a tollát, s megvárta míg cselekszem.
-Mostanában elég nyúzottnak látszol. Jobban mint eddig. Történt valami?- támaszkodott a tanári asztalnak összefonva kezét mellkasa előtt.
Lehajtva fejem ráztam azt. Nem mondhatom el. Nem mondhatom el senkinek mi történik otthon. Megígértette velem. Félek tőle.
-Indiana..- sóhajtott majd leguggolva elém alám alá nyúlt, ami azt váltotta ki belőlem hogy átöleltem a táskám és megfeszülve elhúztam fejem.
Apa is mindig így kapta el az állam. Persze ő durván, és erőszakosan tette ezt.
-Nézz rám!- mondta kimértem
- Azt mondtam nézz rám!- emelte meg egy oktávval feljebb hangját, ám ez is elég volt ahhoz, hogy megremegjek és egy kósza könnycseppnek is utat engedjek.
Félve emeltem rá tekintetem így láttatván kisírt, karikás szemeim, kócos hajam, és meggyötört arcom.
-Hadd menjek haza..- kértem kezét figyelve ami még mindig arcom közelében volt. 
- Hazaviszlek!- állt fel
- Nem kell!- rázta fejem tudván milyen következménye lesz annak annak ha apám meglát vele.
-Gyere!- engedte el füle mellett kérésem majd a parkolóban egy fekete terepjáróhoz kísért és beültetett az anyós ülésre.
Minél inkább közeledtünk a házunkhoz annál inkább kezdte  átvenni a félelem érzése az irányítást.Szinte már rettegtem belépni abba az épületbe amelyet egykor otthonomnak hívtam.
-Minden rendben?- kérdezte mikor leparkolt a leharcolt épület előtt.
Bólintottam majd sietősen kiszálltam a kocsiból, és felnéztem. Elindultam az ajtó felé, ekkor megpillantottam apa arcát az egyik ablakban a függöny mögül. Hátrálni kezdtem, ami neki is feltűnt. Rohanni kezdett a bejárat felé, majd kivágva az ajtót rám pillantott.
-Ne..-suttogtam remegve és éreztem ahogy lefolynak a könnyeim. -Nee!- ordítottam mikor elkapva karom, rángatott befelé a házba.
-Ki engedte meg, hogy mással mászkálj?! Ki volt ez az ember? Haszontalan ribanc!- ordított hajamnál fogva tépve. - Megtanítom én neked a szabályokat. - vágott arcon.
Sikítva kaptam a lüktető, égő ponthoz.
-Ne..kérlek ne tedd!- könyörögtem sírva kezemmel védve magam, és próbáltam minél kisebbre összehúzni magam.
Mit sem foglalkozva ezzel rúgott oldalamba. Egyre erősebben és erősebben tette, folyamatosan azt kántálva megtanítalak arra mit szabad és mit nem. A fájdalomtól folyamatosan ordítottam, míg el nem ájultam.
Reggel meztelenül ébredtem a földön. Ezek szerint megint megtette. Kihasználta a helyzetem és kiélte rajtam az undorító vágyait. A saját, vér szerinti apám. Aki egykor, szeretett, és jó emlékeket okozott. Viszont mára már ez az ember eltűnt. Magamra kaptam a ruháim amit szétszórva a földön találtam. Láttam, hogy ő apa kanapén kiterülve alszik, pár piás üveg mellett, ezért a lehető leghalkabban osontam ki az ajtón.
Beérve a suliba, leültem a leghátsó padba. Nem volt bent senki rajtam kívül egészen addig, míg Mr.Biersack be nem lépett az ajtón.
Némán hüppögtem, hátha így nem szúrok neki szemet. Levegőt is alig mertem venni. csak bámultam magam elé. Összeszorítottam szemem az emlékképek láttán miket agyam kreált a tegnap estéről. Ekkor egy kéz nyúlt felém, és pedig ösztönösen ugrottam fel
-Ne érj hozzám!- kiáltottam el magam.
Remegve távolodtam el az illetőtől, majd mikor rájöttem, hogy  a tanár az elkerekedett szemem.
-Sa..sajnálom tanár úr.- akadozott hangom
Méregetni kezdett majd arcom vizslatva nyitotta szólásra szájat.
-Mi történt veled?- kérdezte, bár úgy hangzott magához intézi inkább ezt a kérdést.