~My Hero (A.B)~

3.Rész

-Mi..miért?-csuklott el hangom és ösztönösen a rettegés vette át felettem az uralmat.
-Ne aggódj. Én nem bántalak!- suttogta sóhajtva
Fejem az ablaknak döntve néztem ki azon, arra gondolva mi van ha apa megtalál. Ha rájön, hogy a tanárommal mászkálok, nem érek haza, nem fogadok szót.. Halálra ver..Ismerem..Tudom, hogy megtenné.
Míg ezen gondolkodtam azt vettem észre, hogy a kocsi motorjának monoton búgása leáll.
Mr.Biersack lassan kiszállt a vezető ülésből majd átsétálva az én oldalamra, kinyitja ajtóm és kezét nyújtotta felém. Remegő ajkakkal tekintettem felé, majd kínzó lassúsággal odanyújtottam a sajátom. Elkapva azt rántott magához, mire az ijedségtől,  a hirtelen mozdulat következtében  elsírtam magam.
Nem tudom miért vagyok ennyire érzékeny, hisz nem tett semmit, mégis minden ilyen, és ehhez hasonló dologtól egyből elbőgöm magam, vagy megijedek. Egyszerűen ezt váltja ki belőlem, akaratom ellenére is minden hasonló történés.
-Sss..Nem bántalak! Rendben?- vizslat aggódó tekintettel de nem reagálok.
Hagytam, hogy ölébe vegyen, így én szemből csimpaszkodtam rajta míg ő combomnál fogva tartott. Miután kivette a cuccait a járműből, bezárta azt, és bevitt a házba.
A táskáját a nappaliban lerakta a lépcső mellé, majd velem együtt felment az emeletre.
Letett az ágyra majd leült elém továbbra is fogva a kezem, mint aki attól fél ha elenged elmenekülök.
-E..elengedhetsz- néztem rá
-És ha nem szeretnélek?- vonta fel fél szemöldökét
-Kérem Mr.Biersack..- sütöttem le szemem
Megforgatva szemét, felsóhajtott majd elengedett.
-Iskolán kívül Andy. Ez a nevem, nem pedig tanár úr. Nem vagyok olyan öreg!- korholt
Bólintottam majd rezgő telefonomra tekintettem, ami azt jelezte üzenetem érkezett.
Nagyot nyelve nyitottam meg az értesítést. Tudtam ki írt, hisz csak egy embernek van meg a számom..

"Megtalállak te haszontalan, bár jobban jársz ha holtan talállak! Ha azt hitted eddig rossz sorod volt, el sem tudod képzelni mi vár rád az elkövetkezendő időben.!"

Meredten bámultam a képernyőt, és szaggatottan kezdtem venni a levegőt.
Tudtam, hogy ez lesz. Megtalál és megver, vagy...vagy megerőszakol. Vagy mindkettő..
-Minden rendben?-zökkentett ki a tanár úr, azaz Andy.
Még mindig lesokkolva néztem a kezemben lévő elektronikus tárgyat, mikor ő kikapta azt markomból.
Időm se lett volna ellenkezni,olyan gyorsan történt az egész
Pillanatok foszlánya alatt olvasta el az üzenetet, majd kérdőn nézett rám, illetve talán a düh apró szikrája is mintha ott csillogott volna szemében.
-Zaklatnak?-kérdezte de csak megráztam a fejem
-Akkor ez ki?- újabb fejrázással feleltem
-Ki ő?!-ismételte meg ingerülten
-Apa..-suttogtam könnyezve
Még sosem mondtam el senkinek ki teszi ezt velem, de már úgy is mindegy.
Felhúztam térdeim és átkarolva azt elsírtam magam.
-Itt nem talál meg!- biztatott rögtön
Csakhogy ő nem tudja apa mire képes. Azt hiszi nem próbáltam már megszökni? Elköltözni másik városba? Pedig de. Nem egyszer. Mégis mindig megtalált!
-Indi,-húzott ölébe- Itt. Nem. Talál. Meg!- szótagolta miközben simogatta a hátam.

Enyhén felszisszentem mikor közelebb húzott, ő persze rögtön eltolt majd gyanakvóan tekintett rám. Én amolyan jól vagyok arccal feleltem erre a pillantásra.
Valójában nagyon nem voltam jól. A tegnap este történtek miatt mindenem sajog, és az ütések helye is egyre jobban fájt, mikor mozogtam, pláne, hogy tesin hátra is estem..
-Tudom az iskolán belül nem engedted, de kérlek hadd segítsek! Rossz nézni, hogy szenvedsz!- könyörgött
Kis ideig még ellenkezdtem de aztán hagytam neki.
Hosszas kínlódás után viszont sikerült "lekezelnie", ami abból állt, hogy befáslizta és lejegelte ott ahol fájt.
-Remélem most már jobb- húzta száját
-Jobb..köszönöm! Andy-tettem hozzá nevét csak hogy szokjam egy kicsit.
-Nincs mit! - mosolyodott el féloldalasan rám pillantva.