A balerina rosszfiúja

2. Axel

- Axel kelj már fel, elkésel! 

Hétfő. Új nap. Anya kiabál. Jobbat se kívánhatnék, főleg így hogy új helyeken minden második ember azt gondolja, hogy Alex vagyok csak nem tudok beszélni. Ezaz!

Ettől függetlenül nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, felkaptam a sulitáskám és a konyhába mentem, ahol anya villámtempóban próbált szendvicseket készíteni.

- Merre van a kés? - nyitogatta idegesen a konyhaszekrény fiókjait. - Nem igaz, hogy nem tudtunk normálisan bepakolni..

- Használd a bicskám - nyújtottam oda neki a kulcsomat, amin rengeteg kulcstartó van. Köztük egy bicska meg  egy hmm.. egy fekete öngyújtó is.

Anya megrázva vette észre, és  komoly pillantást vetett rám.

- Szeretném, ha nem cigiznél többet. Tudom, hogy még otthon... vagyis az előző otthonunkban apád miatt nem.. nem tudtad... -könyökölt rá az asztalra. - De itt tiszta lappal kezdünk - próbált mosolyogni. - És az első napodnak a lehető legjobbnak kell lennie! Még akkor is, ha ilyen hülye érzelmes anyukád van..

- Gyere ide anya! - tártam ki a karom. Anya megölelt és visszaöleltem. Még mindig nem szoktam meg, hogy magasabb vagyok nála. - Majd veszek valamit a büfében, mint a többiek. - toltam el magamtól. - Ne aggódj értem! - mosolyogtam, és elindultam.

Anyával három napja elköltöztünk Siófokról Pestre, mivel csak itt talált villámgyorsan munkát, engem pedig gyorsan be lehetett íratni egy helyi sporttagozatos suliba. A vízilabda az egyetlen dolog amiben jó vagyok, ahogy ezt nem is olyan rég apa mindig a fejemhez vágta. Sóhajtottam, és tovább ballagtam. Szerencsére anyának egész közel sikerült lakást találnia a sulihoz, így hamar odaértem. Hatalmas volt a régi sulimhoz képest. Nagyot nyeltem. 

- Oké, csak keresd meg a tizenkeddedikeseket - motyogtam. Anya azt mondta, hogy az 51-es teremben kezdenek. Ahogy beléptem a suliba hallottam, hogy becsöngetnek. Fantasztikus. Nem elég hogy utolsó év szeptemberének a közepén állítok be, még kések is. Reménytelenül elindultam a lépcsők felé amikor egy vörös hajú lány szaladt fel mellettem.

- Ööö, várj, szia! - szóltam neki. - Megmondanád, hogy hol van az ötvenegyes terem?

- Ohh hali - köszönt, végigmért és elkezdte a haját csavargatni. - Persze, gyere, én is odamegyek. Új vagy, mi? 

- Igen. Osztálytársak leszünk? 

- Úgy látszik, na gyere, nem akarom újra kiidegelni az öreg Klebert.

- Klebersberg Endre ugye? - ugrott be az ofő neve ahogy felsiettünk.

- Igen. Elég szenilis már az öreg - forgatta az ujját a halántéka mellett. 

- Jajj nemár, az előző osztályfőnököm is teljesen hülye volt - na jó ez nem igaz, imádtam Pápait. Irodalmat tanított és mindig úgy magyarázta el a verselemzést, hogy még én is megértettem. Vagy megszertettem. Mindegy.

- Akkor Klebi se fog meglepni. Erre - fogta meg az alkarom és elhúzott balra. - Egyébként Regi vagyok, és úszok. Te?

- Axel - mondtam figyelve az arcát. Nevetett egy rövidet. - És vízilabdázok.

- Meleg költős név és kőkemény hasizom? - nézett rám rágózva, flörtölve. - Jóba leszünk mi még, Axel. Na megérkeztünk - átnézett rólam az osztálytermünk ajtajára. - Gyere már - fogta meg a kezem. Kezdett ez már kissé idegesíteni. - Majd én bemutatlak - ezzel berántott az terembe.

- Emberek - kiáltotta, és eddig mindenki aki vagy figyelt a kopaszodó tanárra vagy elvolt, ránk bámult. - Ő itt az új szexistenünk Axel! 

- Köszönjük, Regina - köszörülte meg a torkát idegesen a tanár. - Ülj le. Na, amint hallottátok Regina kedves bemutatását, ez az új osztálytársatok, Rácz Axel és mától a vízilabda tagozatot erősíti - most már egyedül rám bambultak. - Fogadjátok szeretettel. Foglalj helyet, Axel! 

Ahogy mindenki engem nézett, leültem az egyetlen szabad helyre, a negyedik sorba az ablak mellé. Előttem egy lány ült, mellettem, mögöttem fiúk. Meg akartam kocogtatni a lány vállát, hogy elmondja, hogy egyáltalán milyen óra lesz, de megböktek hátulról. Egy tömzsi, barna hajú gyerek ült mögöttem.

- Az első napodon felszed Regina? - nevetett kicsit. - Mindenkivel ezt csinálja. Ugye, Zsolt? - rúgta meg a mellette ülő srácot.

- Ja. Mindenkinek van egy Reginás hibája, tesó - mondta nekem. - Üdv a klubban - nyújtotta az öklét. Beleöklöztem. A siófoki fiúkkal sose kellett ilyet csinálni. Kicsit gáznak tűnik, nem?

- Kösz, Zsolt - biccentettem és előrefordultam. Fura egy tanév lesz ez. De valahogy mégis elkezdtem várni.