Szellem Girl

Első Fejezet.-Egyszer mindennek vége

Szokás szerint szürke bőrszékemen ültem s bámultam a sötétséget. Már több száz éve hogy itt vagyok így a szemem már hozzá szokott a leheletnyi fényhez. Igen,Halott vagyok. Még tisztán emlékszek arra a napra. Nem tudom,miért a pokolba jutottam. Itt minden sötét és hideg.

Élőlényekkel alig találkozok mert nem tudok mozdulni. Ide vagyok kötözve. Aki szintén a pokolba jutott az a előttem kinyíló hófehér ajtón át tud lépni. De én nem. Pillanatnyilag beszélnek velem,majd elhagynak. Én reménytelen vagyok.

Már ezerszer megbántam hogy elmentem arra a "találkára". Tönkre tettem az életemet. És tudjátok mi a legrosszabb? Tudatlan vagyok. Nem tudom mi történt a családommal. Biztosan meghaltak mert senki sem él körülbelül háromszáz évig. Egyszer mindenki elhuny s távozik a világból.

Nem találkoztam velük. Ők a mennybe kerültek. Mielőtt megsemmisültem volna,sosem hittem az ilyenekben. Menny és Pokol? Na ne röhögtessetek. Mindig ezt mondtam. De most hogy átéltem nem tudom felfogni hogy az emberiség honnan tudta ezeket. Valaki fel éledt volna? Lehetetlen.

Szokásos napra számítottam. Nekünk halottaknak nem kell táplálkoznunk.
Ennek köszönhető hogy megtartottam alakomat éveken keresztül. A szám szárazz,de nem tudok ellene semmit tenni. Egy kis nyál semmit sem ér.

Sötétbarnás szemeimmel unottan kémleltem körbe a helyett. Kinyílt a fölöttem lévő szürke felhő. Új ember.
Elém esett a teremtmény aki a pokolba jutott. Egy lány volt.

Fekete haja kiengedve. Gyilkosan vigyorogva nézett rám irigylése méltő kék szemeivel. Mindig is kék szemekre vágytam. Hangja nyers.
-Mi van kis csitri,nem tudsz mozdulni.-kacagott ördögien.
-Fogd meg azt a lapos seggedet és tünés az életemből szajha.-vágtam vissza,szerintem ütősen. Sértetten lépett át a hófehér ajtón.
Kurva.

Unalmas órák,percek,másodpercek.
És én itt ülök. Ha még élnék azt mondanám "meghalok az unalomtól".

Nyár van és itt roskadok. De ez már megszokott. Tél,tavasz,ősz,nyár nekem össze folyik. Ugyan abban a ruhában vagyok még mindig mint azon a napon. Vállat vonok,majd nehezen elterelem a gondolataimat.

A Black család tette ezt velem. Csak találkozzak azokkal a férgekkel. Tönkre fogom tenni az életüket. Nem esek ugyanabba a hibába. Csak találkozzak velük. Akárhogyan is. Mindent meg kell tennem. Most előszőr fogok sikítani. Tudom eddig egyszer sem tettem meg itt lent a pokolban de kénytelen leszek. Egy hangos sikoly.

***

Nem tudom mi történhetett,csak annyira emlékszek hogy sikítottam.
Másra nem. Zúg a fejem,talán mert több száz éve nem adtam ki ilyen szinten magas hangot. Biztosan ez az oka. Más nem lehet.

Legnagyobb döbbenetemre kinyílt a hófehér ajtó s egy idős kinézetű nő lépett ki rajta. Aki meghal,nem öregszik. Ez mindig is érdekes volt.

Ősz haja egy laza kontyna volt fogva. Hófehér hállóinghez hasonló ruháját leporolta majd rám nézett.

-Talia Hill vagyok a halál angyala.
Tudom,most az jár a fejedben hogy mégis miért most jöttem? A válassz egyszerű. Mert előszőr sikítottál. Minden egyes érzelmed a szívemig hatolt. Düh,reményvesztés,bosszú.
Segítek neked mert velem is ez történt évekkel ezelőtt. Még az ősemberek kora volt haza amikor én meghaltam egy hasonló találkán. Meghallottam egy férfi üvöltést mert akkor legtöbbszőr így kommunikáltak. Oda siettem. Egy helyes teremtés állt előttem. Azt hittem nem fog bántani de tévedtem. Még mindig emlékszek fagyos tekintetére. Szörnyű volt. Megölt,pedig nem tettem ellene semmit. Mutogatott társának akinek ki tudtam olvasni szeméből a sajnálatot.
Én is ide kerültem. Anno még nem volt itt se kötél se semmi. Engem csak taszított az ajtó. Mintha egy mágnes lett volna. Kék a kék részével összeérintve. Ez egy példa volt kislány.
Sikítottam mert mást jelen esetben nem tudtam tenni legnagyobb bánatomra. Össze dőltek a falak és én kijutottam. Én Talia Hill voltam az első halott. Szellem ként éltem. Ide rejtettem egy széket kötelekkel és megesküdtem ha valaki itt fog sikítani ebben a székben lekötözve akkor érte jövök. Több ezer éve erre vártam. A bosszú. Az édes bosszú.-nevetett fel. Ijesztő volt,nagyon.- Természetesen utána holtan akartam látni gyilkosomat és társát ezérr sunyiban megöltem őket. Jó érzés volt. Utódjait s többi családtagját is. Nem bántam meg. Szívesen megtenném még. Sajnálat nélkül. Ezért kapsz egy esélyt Annisa Crsytal. Itt az idő hogy vissza vágj mindenért. Sok szerencsét.-rázott velem kezett majd motyogni kezdett. Egy erős fuvallat majd ájulás következett.