Szellem Girl

Negyedik Fejezet.-Rettenetes látomások

 Idegesen néztem körbe majd haladtam ki az épületből. Miért nem sikerülhet valami? Egy rakás szerencsétlenség vagyok,de komolyan. Ebben a pár napban mennyi mindent elszúrtam. De pozitívum hogy most valamilyen szintén élek és nem a pokolban csücsülök a fenekemen. Ha előbb sikítottam volna... Az biztos hogy kevesebb lett volna a szenvedésem. De most akkor hány éves is vagyok. Mert a külsőm még mindig fiatal de a lelkem.. 

 Kemény egy órás séta után haza is értem. Természetesen nem volt az eszembe hogy busszal jöjjek haza. Úgyse kellet volna jegyet vennem ha már senki sem lát. Elég a saját magam sajnáltatásából!

A Paris Hotelben nem volt nehéz kiszúrni a lakosztályomat. Könnyedén haladtam be,majd sötétbarna hajamat egy kontyba fogtam hiszen meg is tudtam volna sülni. Jó azért nem.  A házban Talia fogadott. Valami borzalmas szag volt. Nem tudom mit kotyvaszt már megint ez a nőszemély de már az illata sem ínycsiklandó. Leültem a dohányzó asztalhoz majd egy sóhajtás következte köszöntem Taliának. Hirtelen,egy éles fájdalom nyílalt testem minden egyes pontjába. Sikítottam mint azon a napon. Amikor megölt a Black család. Tudtam hogy most vesztek el egy csatát. A gonosz énem a felszínre fog törni. Régen mikor tizenöt éves voltam hajtott a gyilkolási vágy. Láttam dolgokat amit mások nem. És minden amit pár pillanatra meg tekinthettem megtörtént csak kissé másabb formábban. Rendesen be voltam rezelve de ilyen helyzetben ki nem lenne?

" -Miért hittél nekem aranyom.-ordított habzó szájjal majd beütött egyet a szemem alá.-mond miért hitted el hogy meg akartalak menteni? Beszélj.- azt hiszem még a legőrültebb ember is megirigyelné a hangnemét. Még egy ütés. Sikítok. Fájdalom. Vér. Mindenhol vérzek.                            -Arra gondoltam vannak olyan emberek akik nem csak megölni akarnak. Akiknek van szívük!.-sikítottam fel én is majd behúztam egyet nehezen az előttem álló csajnak. Szemei megváltoztak. -Egy csontváz vagyok. Nem szellem! Látod a szívemet??? Nincs se húsom,se bőröm! Hol vannak a szerveim? Az ősemberek felfalták őket. Nem volt mit enniük. Csak csontjaim maradtak meg. Nézz rám. Hiányos csontjaim. A farkasok is kaptak belőlem. Mivel érdemeltem ezt ki?.- a falak össze dőltek. Nem bírtak a hang zavart.                                                                                                                      -Enged el őket.-kezdtem keserves zokogásba.A barátaim. Mind meg fognak halni.-kérlek.- És tudjátok ki volt az a gonosz? Hát nem más mint..."

-Kelj fel Annisa.-rázogatott egy túlságosan is ismerős ember. Csontváz.                                                       -Meg akarsz ölni.-hangom nyers volt,és nyugodt. Talán túlságosan is nyugodt. A kelleténél jobban. Döbbenten nézett rám majd hátrébb lépet miközben két  kezét felfelé tartotta, Félt. Nem tudom miért hiszen nem vagyok annyira erős még csak most lettem jó formán egy különleges szellem. Lehetséges hogy ez az egyik képességem? A Jövő látása?