A Természet Lényei

1.2 Türkiz

'Remegő gyomorral és kalapáló szívvel lassan megfordultam.'

Rögvest egy kéz tapadt a számra. Nem túl erősen, de azért éreztette velem, hogy jobban járok, ha nem beszélek. Bár, nem mintha tudtam volna a csodálkozástól .
A gyönyörű kék szempár csak a kezdett volt. Csatlakozott hozzá egy világos, enyhén vöröses haj, amely tökéletesen kiemelte a szemét. Vajon milyen lenne, ha beletúrnék? Gyorsan kiűztem a gondolatot az elmémből, majd ismét rá figyeltem. Az arcomat vizsgálta, így gondoltam én is folytatom, ha már elkezdtem. A bal fülcimpájában egy fekete, kör alakú fülbevaló díszelgett. Egyszerű volt, mindenféle minta nélkül. Tetszik.
A figyelmemet ajkaira tereltem, amik be kell, hogy valljam, csókos ajkak voltak. Nem voltak vékonyak, sem túlzottan vastagak.
Vajon csókolózás után is ilyenek, vagy..?
Játszottam el a gondolattal, amikor torok köszörülésre lettem figyelmes.

- Khm.. Nem fogsz sikítani? - kérdezte mély hangon, mire csak megráztam a fejem. Kezét lassan elemelte a szám elől, közben figyelte a reakcióm. - Mi a neved?

- Neked? - kérdeztem vissza nem éppen barátságosan.

Mit gondol magáról, ki ő?
Felhúzta az egyik szemöldökét, és gúnyos mosolyra húzta a száját. Mutató és hüvelykujja közé fogta az állam, majd felemelte, így nyugodtan elveszhettem szemébe. Közelebb hajolt, orrunk szinte összeért.

- Hamarosan megtudod. - suttogta, mintha titkot mondana el. Leheletét az ajkaimon éreztem, ezért kissé elhajoltam tőle.

- Nem tudod, hogyan juthatnék haza? - kérdeztem már kedvesebben, remélve, hogy segít, de aztán amikor arcára ismét kiült a gúnyos mosoly, tudtam, hogy nem igen fogom érdekelni.

Mélyen a szemembe nézett, és épp szóra nyitotta szájat, amikor észrevehetett valamit a távolban. Elnézett felettem, és a mögöttem lévő fákat kezdte tanulmányozni. Légzése szaporább lett, ajkait összepréselte. Még mindig tartott az államnál fogva, így megse tudtam fordulni.
Hűvös szél támadt, a vért is megfagyasztotta ereimben. De ez nem volt elég. A velem szemben álló közelebb lépett, testünk összeért. Nem voltam alacsony, de felkellett, hogy nézzek rá. Szemöldökömet összeráncoltam, ezzel halvány mosolyt csaltam arcára.
Mi ezen olyan mosolyogtató?
Az államat tartó keze eltűnt egy pillanatra, majd ismét megjelent, de mostmár az arcomon. Bőre nem volt túl érdes, illett az enyémhez. Másik kezét csípőmre helyezte, és ha lehet, mégjobban magához húzott. Felhúztam az egyik szemöldököm, majd kezemet mellkasára helyeztem, jelezvén, hogy nem vagyok vevő rá...
De mitsem törődve ezzel az aprócska kis jellel, fülemhez hajolt..

- Miért segitenék? - suttogta halkan.

Ajkai fülemhez értek, melytől kirázott a hideg, nagyot nyeltem. Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd nagy levegőt vesz. De mielőtt megint megszólalt volna, megráztam a fejem, és kicsit erőszakosan eltoltam magamtól. Az engem tartó kezei eltűntek, így egy kis távolság keletkezett közöttünk, ami számomra megnyugtató volt.

- Azt hiszem boldogulok egyedül is. - jelentettem ki a tőlem telhető legnagyobb határozottsággal, majd sietve hátat fordítottam és gyors léptekkel hazaindultam, csak abban nem voltam biztos, hogy jó a irányban.

Nem néztem hátra, akartam, de nem tettem. Nagyokat lélegeztem, de nem sokat segített, a szívem szüntelenül kalapált.
Hogy a francba nem kalapált volna mindezek után?! Mégis mi a fészkes fene volt ez az egész?
Ahogy a bőre az enyémhez ért, az valami elképesztően hatott. Mintha... nem is tudom... Olyan volt, akár egy kisebb áramütés.. A szemei pedig, akár a türkiz. Gyönyörűek.

Halkan sétáltam a fák között, próbáltam nem felhívni magamra bárki, vagy bármi figyelmét. Nem tudtam, hogy mennyire járhat az idő.. Éreztem, ahogy elhagy az energiám.
Miért nem reggeliztem?
Hogy lehetek ennyire idióta?!
Leültem az egyik vastagabb törzsű fa tövébe, a biztonság kedvéért előtte még körbenéztem, de szerencsémre nem láttam kék szempárt, sem egyébb zavaró tényezőt. Törökülésbe helyezkedtem el, hátamat kihúzva dőltem a fának, s mélyeket lélegeztem..

Sziasztok!:)
Köszönöm az eddigi kommenteket és vote-okat, örülök, hogy van akinek tetszik.:))
Ki kíváncsi a folytatásra..?
XxV