A Túlélő (Szünetel)

6. rész

Reggel egy srác karjaiban keltem, akit reflex szerüen löktem le magamról

-Te meg mi a faszt csinàlsz Abbie?! Magadnál vagy?- nézett rám álmosan én pedig lassan ráeszmèltem, hogy hol is vagyok

- Öhm... Bocs. Reflex- alig bírtam bissza tartani a nevetést a hülye feje látványától

-Legközelebb a földön alszom ha csak nem akarom, hogy még egy bordám eltörjön... Na kajáljunk- kelt fel a padlóról

-Legközelebb?

-Aha gondolom, nem akarsz élet veszélybe kerülni azzal, hogy elmész- vont vállat

- De Dave,én nem maradhatok!- álltam fel

-Mégis miért nem, hiszen ha kimész ott a veszély hogy elkapnak a fekete angyalok- látszott rajta, hogy kezd idegesedni

- Mert el kell jutom a Fehér Angyalokhoz!

- Miért te oda mennél kockáztatni az életet, vagy hogy elkapnak?

- Igen- válaszoltam határozottan

- Mégis mi a francért? Egyáltalán nem muszáj oda menned-! kiabált- Mondd meg! Mondd meg miért kell oda menned!?

- Mert az emberiség sorsa múlik rajta!- kiabáltam én is- De ez téged mégis miért érdekel?!

-Mert mióta megláttalak kibaszottul belé vagyok esve!- odahúzott magához majd szenvedélyesen megcsókolt

-Hú...- ez elég váratlanul ért- ez volt életem első csókja...

- Öhm.. Bocs... Csaaaak...

-Nem baj!- azzal újra megcsókoltam

Néhány órával később

Miután abba jagytuk a csókolózást mindent elmondtam neki. Elmondtam, az utamat, hogy elkaptak, Anelát, a térképet... Mindent. Ez a hülye meg fejébe vette, hogy elkísér. Mikor mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, kiakadt! Nem tudom, féltem... Olyat érzek iránta, mint még soha senki iránt... De nem tudom biztosan, hogy szeretem-e....

- Mi az, hogy nem? Én ugyan biztos nem maradok! Megyek veled!- és csomagolni kedett..