Aliza nagyon elakar menni egy koncertre, végül a rádióban hall egy pályázatot ami ajánl egy jegyet arra a bizonyos koncertre. Találkozhat azokkal akik mindig mellette álltak,bár ők nem tudtak róla
Másnap reggel boldogan keltem fel. Vasárnap van. Holnap suli lenne.... De csak lenne! Mivel én holnap repülök ki Busan-ba.És találkozni fogok velük!! TE uram atyám. ÉLŐBEN. Mind a heten. És a biasommal is találkozok. Jungkookal. Ez az álmom már két éve.
Ez a nap gyorsan eltelt. Kiraktam a ruhákat,hogy mibe akarok menni holnap. és mégegyszer átnéztem mindent. Nyugodtan, mégis izgatottan feküdtem le aludni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Ez a ruhám)
*másnap reggel*
Reggel korán keltem.Nem bírtam magammal, így hát elmentem futni. Fél óra mulva visszamentem és lezuhanyoztam megreggelizem és rendbe szendtem magam. Átöltöztem mert pizsamába csak nem mehetek ki. ÉS hívtam egy taxit. Anyuék hagytak itt elég sok pénzt de a kártyámon is van.
A taxi fél óra múlva dudált hogy itt van.Bepakoltam hárta és beültem. Tudta hova akarok menni mivel már a telefonba elmondtam, így 40-45 perc alatt kint is voltunk a reptérem.
Dél van. 10 perc és megkezdődik a beszállás. Be álltam a sorba és egy néni mögé kerültem akinek nagyon dohos szaga volt. Olyan mint amikor viszes valami és úgy rakták be egy táskába vagy akármibe. Remélem hogy nem ő ül majd mellém.
A beszállás megkezdődött. Mire sorra jutottam elő is készítettem az útlevelemet és repjegyemet. A hosszú folyosó alján szürke szönyeg volt. Egyszerű de jól nézett ki. Majd beszáltunk a repülőgépbe és megkerestem a helyem ami a B25 ös szék volt. Ablak melleti hely. Nem most fogok elősször repülni de most is kavarog a gyomrom.
Leültem, amikor a hangosbemondó megszólalt.
-Sajnálattal közöljük utasainkal de a járat egy negyed órát késig. Megértésüket köszönjük.
A hagosbemondo bemondta hogy felszállunk és kapcsoljuk be az öveinket. Igy is tettem.A gép fellszállt.Előkerestem a fülhallgatómat és beraktam a kedvenc számom a BTS-től.Nagyba hallgatom a zenét amikor valaki megkocogtatja a vállam. Kihúzom a fülest, majd rápillantok. Kapucni a fejébe húzva.
-Szabad ez a hely?- a hangja nagyon ismerős volt, de nem tudom honnan.
-Persze.- erőltettem egy mosolyt majd vissza dugtam a fülest miközben az illető mellém ült és átváltottam egy másik számra. Egy idő mulva megint megpiszkálja a vállam. Megállítom és ránézek, a kapucni még mindig rajta van.
-Jól hallom... BTS-t hallgatsz?- De jó füled van. Gondoltam magamban.
-Igen. Ennyire hangos?- Mert hát maxon volt.
-Eléggé.Be sem mutatkoztam, - Ekkor levette a kapucniját és felismertem- Jeon Jeong Guk. Neked mi a neved?
-Aliza.... Aliza Brians. WoW.- A szám szerintem a regülőgép kerekeit verdeste.Annyira ledöbbentem.
-Szép neved van.- és kuncogtam eggyet.... mi van veled te lány? Megjelenik az oppád és te máris kibujsz a bőrödből?
-Köszönöm. Nagyon szeretlek titeket. Most is a koncertetetekre megyek.
-Mi köszönjük. Vagyis csak én, de ha akarod bemutatlak a többieknek is. Ők nagyon hátulra ültek.
-Rendben. Köszönöm.- Az egész repülő utat végigbeszélgettük. És végül leszálltunk. Végre itt.És sohasem számítottam volna hogy találkozhatok velük. És nézzétek meg. Kiszálltunk a repülőgépből. Én és Jungkook elől, a többiek csak utoljára. Kellet nekik hátul ülni. Majd odahúzott Jungkook hozzájuk.
