N3V3R [L.P. Bef.]

♥7♥

-Jó reggelt cicám!-Hallom meg Liam hangját.Gyorsan kipattantam az ágyból,de hamar rá kellett jönnöm,hogy ez rossz ötlet volt,ugyanis csak egy alsóneműbe vagyok.Ajkába harapva mért végig,mire elpirultam,és lerántottam róla a takarót,hogy magam köré tekerjem.Igem ám,ez sikerült is volna,ha nem fogja meg a paplan végét.

-E...ez ugye nem az,amire...-Felállt az ágyról,majd elém állt,és derekamnál fogva magáhozhúzott.Hányszor akarja még ezt eljátszani?De jelen esetben jobban érdekel,hogy miért vagyok fehérneműben?!

-Attól függ,mire gondolsz!-Mosolyodott el pimaszul.

-Arra,hogy mi...izé....Nem fogom kimondani!-Kiáltottam fel.

-És az miért lenne baj,ha mi...?-Nem bírta befejezni,mert ezúttal én vágtam közbe.

-Ne merd befejezni!-Csaptam a mellkasára,majd odamentem a kisszekrényhez.Láttam ott egy pólót,most ez is jó lesz.Gyorsan magamra kaptam,és kirohantam az ajtón.Milyen jó,hogy azt sem tudom,hol vagyok?! Előttem volt egy lépcső,balról egy folyosó,jobbról meg egy ajtó.A lépcső mellett döntöttem,szóval lassan letipegtem rajta.Liam még nem jött utánam,gondolom felöltözik.Amint leértem,hangos nevetést hallottam a nappali felől.Justin és Alexandra ott feküdtek a kanapén.Mikor meghallották,hogy csoszogok,mind a ketten felültek,így rá kellett jönnöm,hogy Justin csak egy boxerben van,Alexa pedig szintén alsóneműbe.

-Khmm...-Köszörültem meg a torkom.Jó,hogy nem is otthon vannak.De mindegy!-Ömm...megtudhatom,hogy mi történt itt tegnap? Mivel nem sok mindenre emlékszem.

-Hát,Liam behozott téged,de nagyon eláztál,ezért azt mondta,hogy át kell öltöztetni téged,hogy nehogy megfázz.-Mi az isten?

-De ugye nem Liam?-Kerekedtek ki a szemeim.

-Nem,nyugi! Csak majdnem!-Kacsintott.

-Jézus!-Temettem arcom a kezembe.-És te is eláztál?-Néztem fel rá,mire ő fuldoklani kezdett.Nem tudom,hogy csinálta,mikor nem is ivott semmit...

-Hát ömm...nem egészen!-Nevette el magát kínosan,majd visszafeküdt a már békésen szunyókáló Justin mellé,és magukra húzta a takarót.Megfordultam,és mentem volna vissza fel,mikor utánamszólt.:

-De amint látom,utána te is feltaláltad magad!-Nevetett fel.

-Ha...ha!-Grimaszoltamegyet,majd kettesével szedve a lépcsőfokokat,visszamentem a szobába.Liam az ágyon feküdt,még mindig egy alsőan,és a telefonját nyomkodta.Ahogy meghallotta,hogy csukódik az ajtó,telefonját lerakta,és felült.

-Nocsak,nocsak! Visszatalált az elveszett hercegnő?

-Na ezt most hagyd abba!-Mordultam rá,majd leültem mellé az ágyra.

-Miért? Itthon vagyok,azt csinálok,amit akarok!-Vigyorgott rám,majd egy szempillantás alatt fölémkerült,és a matracbapréselt.