Angyali történet

20.rész

Süt a nap csiripelnek a madarak gyönyörű napra ébredünk. Ja,meg egy nagy lófaszt.. A nap pofátlanul tűz bele a szemembe a madarak csiripelését túl kiabálják a korán kelő tüntetők.A nap pedig fárasztó lesz és ideg tépő.Benézek Naomihoz még nyugodtan alszik.Jó alvó,látszik. Hagynám aludni,de helyettem valami más kelti fel.Szobájának ablaka hangos reccsenéssel törik be a szoba padlóján pedig egy kő landol..Mi a büdös picsa!Naomi riadtan ébred fel.Felfogja az eseményeket majd megszólal.

-Mi a lófasz!?Na jó elegem van ezekből a hálátlanokból.-csattan fel,én kinézek az ablakon a tömeg csak forrong.Az örök több kevesebb sikerrel próbálják vissza tartani őket.

-Ahh nekem is elegem van..-alig tudom ki mondani még egy kő repül be..Kinézve látom hogy többen is szeretnének felrepülni ide de az őrök vissza tartják őket...mi a faszom..

-Gyere Naomi,menjünk reggelizni.Az étkezőben legalább nincs ablak.

-Ahh még nem is csatázunk a démonokkal de már agyfaszt kaptam..mi lesz itt még?

-Hát nem tudom,valami biztosan.

-Hát kösz ez nap is jól kezdődik..-mondja,szem forgatva. A tüntető tömeg csak sokasodik az idegességünk ezzel arányosan nő.Pár ablak még betörik,a rendfenetartóknak nem sikerül feloszlatni a tömeget.2óra közeleg. Naomi már az ideg-összeroppanás szélén áll.

-Nyugi Naomi.

-Teljesen nyugodt vagyok..

-Persze és az ég zöld én meg egy póni ló-mondom nevetve,ő is felnevet.

Lassan eljön a 2 óra. Naomi már készülődik mint ahogy a sajtó is. Az idegei már a szakadás szélén állnak.És nekem is.Én is ki megyek vele hiszen vigyáznom kell rá.2 óra van,a tömeg még mindig nagy és dühös.De nem dühösebb mint Naomi.Kirepültünk,őrökkel szorosan a nyomunkban.Naomi meg állt egy helyen amit jónak tartott.Volt aki fel akart hozzánk repülni olyan is akadt aki dobált.Naomi kezében már mikrofon volt hogy jól lehessen hallani.Hirtelen egy ösztöntől vezérelve egy egyszerű mozdulattal védő burkot vontam magunk köré.Király,nem hiába vagyok tinátus.Így legalább biztonságban vagyunk a tömegtől.Egyre hangosodtak a tüntetők.

-Elég legyen ebből a hangzavarból-ordít bele a mikrofonba Naomi.Mindenki meglepődve csendesedik el.

-Nekem ebből elegem van!Mit akartok?Azt hiszitek,hogy jókedvből játszom az uralkodót?A válsághelyzeten mi a faszt nem lehet érteni?Én is élném tovább az életem de nem lehet mert a démonok hamarosan támadnak és felelős vagyok a népemért és a világért!De így nem tehetek semmit!Kurva gyorsan döntsön mindenki.Mit akartok!?Élni vagy meghalni?Ha meghalni hat hajrá búcsúzkodhattok a szeretteitektől mert a vég eljön ha nem teszünk valamit!De ha élni akartok akkor hallgassatok rám,készüljetek a csatára!És ne akadályozzátok az igyekvésem!Tudom hogy nem kellemes a dolog de a föld forog kockán!Úgyhogy terjetek eszhez és ne nehezitsetek a dolgom-mondja Naomi,indulatosan hangosan.Mindenki elgondolkozik.

-Elfogadtok uralkodótoknak?

Teszi fel a kérdést.Ez utána nézett,a hagyományoknak?Csoda.

A tömeg szinte megvilágosult,fél térdre ereszkedik mindenki majd,kórusban fennhangon mondják azt ami egy uralkodó számára mindennél többet jelent : "Meghajtjuk fejünket akarata előtt mindent a védelmére és semmit ellene.Vezessen minket,megadjuk bizalmunkat.

Éljen az uralkodó!Éljen a birodalom mindörökké"

-Mindent megteszek a nép javáért.Éljen a nép!Éljen a birodalom mindörökké!-mondja Naomi a sorokat melyek évezredek óta hagyják el az uralkodók száját.Ez amolyan fogadalom mely,az uralkodónk és a népe közt hangzik el.Csaták előtt,koronázáskor,és egyéb olyan alkalmakkor mikor a bizalmat meg kell erősíteni.Mint most.Naomi arcán hatalmas vigyor terült szét.Elégedett,a nép pedig le lett nyugtatva.Yes.

-Most pedig kérem oszoljon fel a tömeg hogy a munka zavartalanul folyhasson köszönöm a bizalmukat-mondja Naomi,végre o is megnyugodhat kissé.A védő burkot egy mozdulattal feloldom majd vissza repülünk a palotába.