Angyali történet

17.rész

Visszatértem...Sajnálom...hogy..majd egy évet kihagytam...remélem még van aki kíváncsi a storyra..Mostmár rendszeresen fogok írni ide...^^
Nagyon szégyenlem magam amiért nem írtam...már..nagyon régen ide..és ez is szar..De..már meg van az öltetem a többi részhez,sőtt a máspdik évadhoz is ^^ Remélem nem csalódtatok bennem nagyon,jó olvasást és az esetleges véleményeket előre is nagyon koszonom :3

Reggel korán keltünk,bár Naomin úgy látszik alig tudott aludni...
-Menjunk el sétálni Naomi
Mosolygok próbálom felviditani.
-Chh...mégis minek?..
Válaszol unottan...
-Azért Naomi azért...csak hogy lenyugodj kicsit...Gyere már..
Sohajtok..
-Jó...jó....huh...
Karon ragadom es elindulok vele kifelé.
Sétálunk és minden jó....lenne...
Ha az élet olyan...uhm...egyszerű lenne...
Naomi egyszer csak egy emberre kapta a tekintetét...én is arra néztem...furát éreztem..
Naomi szaladni kezdett és leteperte azt az embert,ahogy megerintette ugy tuntek elő a fekete démon szárnyai...
Én gyorsan...leszúrtam az alakot...
Muszáj volt.
Naomi kiesve az első sokkból,ennyit szólt.
-Tényleg megvannak a biztonsági..megoldások..látom...
Felreppen és én gyorsan utána

***

-Mit jelentsen az,hogy egy kibaszott démon bejutott erre a kibaszott helyre,és kibaszottul úgy sétálgatott mintha rohadt természetes lett volna,a kurva életbe is már!?...
Ordibált a dühös lány a tanács teremben...A gyűlés résztvevői csak pislogtak mint halacska a tesco-s szatyorban.
-U-ühm...E-elnézést...d-de...ne-ne...nem...tudjuk..
-Ne dadogjon az Isten verje meg!!!!!
-I-igenis..
-Most pedig gondolkozzon mindenki de rohadt gyorsan!!
Fogja a fejét és sohajt...Megértem,de én csak vigyorgok...Tetszik még mindig a keménykezűsége...

***
Pár óra múlva már úton vagyok a kristály palotába...
A tanács úgy döntött oda kell költöznünk,és másra is szükség van.
Naomi kesernyésen röhögve megszólal
-El sem hiszem hogy megfognak koronázni.....