Shouldn't Have ⤷ cd [befejezett]

6. rész

            — CAMERON SZEMSZÖG —
Csak annyit vettem észre az asztalnál, hogy a mellettem ülő Colby emelkedik az asztaltól. Kérdően figyeltem cselekedetét, ahogyan azt többiek is tették.
- Hova mész? -kérdezett rá Taylor.
- Utána. -mutatott abba az irányba, amerre Vanessa rohant.
Most nem tudtam hirtelen mit csináljak. Álljak fel és üssem le vagy hallgassak el. Nem akartam problémát, kedvem sem
volt hozzá meg belegondolva hülyeség is lett volna, ezért inkább csöndben maradtam és elviseltem azt, hogy most Ő fog oda menni. Ő fogja megvígasztalni. Ő fog vele beszélgetni.
Mi van veled Dallas? Ne foglalkozz már vele!
Elég csúnyán néztem Colbyra, amit csak Bonie vett észre. Elmosolyodott rajta, majd Colbyra nézett.
- Nem kéne felmenned. -nézett rá Bonie, mire Colby kérdően figyelt fel az előbb megszólaló lányra.
- El fog küldeni a francba. -válaszolt Bonie.
- Nem baj. Egy próbát megér. -nevetett fel.
Colby intett, majd megindult Vanessa után.
Sóhajtottam egyet, ez után pedig ugyan úgy hallgattam a többiek hülyülését, társalgását. Az étvágyam is elment. Piszkálgattam a kanállal a már olvadt fagyit a kehelyben. Csalódott, mérges és dühös voltam. Magamra. Meg úgy mindenre.
- Ha nem haragszotok, Én most megyek aludni. -emelkedtem fel az asztaltól.
- Minden oké? -nézett rám Aaron.
- Aha, csak túl korán keltem magamhoz képest és most álmos vagyok. -nevettem. Oké, Dallas. Jó kifogás.
- Rendben, menj csak. Jó éjt! -mosolygott Bonie. Mennyire hasonlít a nővérére.
- Jó éjt! -intettem mindenkinek, majd felindultam a szobámba.
A szobába érve egyből beestem az ágyba. De most nem tudtam volna aludni. Elővettem a telefonom és nyomkodtam..

           — VANESSA SZEMSZÖG —
A párnáim közt zokogtam már 20 perce megállás nélkül, mikor az ajtón kopogtattak.
- Bejöhetek? -hallottam meg egy mély, rekedtes hangot az ajtó felől.
- Ki vagy? -párnától az arcomat 2 milliméterre emeltem fel.
- Colby vagyok. -nevetett fel.
- Gyere. -dobtam vissza a fejemet a párnára.
A srác becsukta halkan az ajtót, idesétált hozzám, majd óvatosan leült mellém az ágy szélére. Nem szólt semmit. Hirtelen a hátamra fordúltam és felültem az ágyon.
- Miért jöttél? -néztem rá.
- Hogy megnézzelek. -fejét felém fordította.
- Hát, most már láttál. -bújtam be a takarom alá. Semmi kedvem nem volt most ehhez a beszélgetéshez.
- Tudod jól, hogy hogyan értettem. -hangja komoly volt.
- Mi történt? -kérdezett.
- A barátom most szakított velem. Üzenetben. Fel sem hívott. Semmi. Csak írt egy retkes üzenetet, hogy Ő már nem szeretne velem lenni. Blablabla.. De amúgy semmi. -hadonáztam és sírtam magyarázás közben.
- Meddig voltatok együtt? -kérdezte halkan.
- Egy évig. Nem tudom, hogy történt ez. -sírtam tovább.
- Jaj, nyugi. Minden rendben lesz. Igaz, most nem jó és egy darabig biztos szar lesz, de utána sokkal jobb lesz. Majd meglátod!. -ölelt magához. Biztató szavai és az ölelése megnyugtatott. Jól esett.
- Köszönöm. -néztem fel rá.
- Nincs mit. -kacsintott.
Órákig ültünk így az ágyon. Már zsibbadt mindenem, de most nem érdekelt. Örültem Colbynak. Kedves volt tőle, hogy utánam jött, hogy még is mi van velem, mi történt. Tudtam Én, hogy jó fej srác.
- Megnyugodtál? -hangja az órákig tartó csendben olyan volt, mint egy tűzjelző riasztó.
- Mondjuk rá. -sóhajtottam.
- Visszajössz hozzánk? -mosolygott.
- Hát, nem tudom. Csak rontanám a jó hangulatot. Én meg jelenleg hangulat romboló vagyok. -nevettem fel kínosan.
- Ne hülyéskedj már! Gyere, visszamegyünk és legalább eltereli a figyelmed a sok hülyeség. -nevetett.
- Ah, rendben. Visszamegyek, csak rendbe teszem magam. -kiszálltam az ágyból, Colby pedig lefeküdt a helyemre.
Eltűntem a fürdőszobába. Lemostam a sminkem, hajamat pedig kontyba kötöttem. Kint hagytam a ruhámat. Igen, nem volt kényelmes már ez, amit viselek. Colby értetlenül figyelt, mire Én csak legyintettem, hogy ne is törődjön velem. Kivettem egy melegítő nadrágot, meg egy edző toppot. A fürdőben magamra kaptam, majd visszavettem a cipőmet és kiléptem a fürdőből.
- Oké, menjünk vissza. -húztam fel az ágyból a lusta fiút.
- Milyen sportosba vágtad magad. -nevetett.
- És milyen kenyelmes. -nevettem.
- Látom jobb kedved lett. -lépett közelebb.
- Köszönöm. -szorosan magamhoz öleltem.
- Nem kell megköszönni. -tolt el magátol és a szemembe nézett.
- Na, menjünk. -megragadtam a kezét és megindultunk az étteremhez.
Az étteremhez érve, az asztalnál, ahol ültünk már nem volt senki. Colbyval kérdően néztünk egymásra, hogy még is hol lehetnek. Felhívta Aaront, de nem vette fel a telefont. Taylort hívta utána, aki fel is vette. Mint kiderült felmentek a szobába, így megindultunk Mi is.
Az emeleten az ajtóhoz egyre közelebb érve hallottuk ahogy a húgom sikítozik, miközben a fiúk röhögnek. Colby megragadta a kezemet és benyitottunk. Mindenki ránk nézett. Colby leült az ágyra, Én meg a szabad fotelbe ültem. A srácok közül még mindig csak Colbyt bírom. Nem tudom miért van az, hogy a többiek nem szimpatikusak.
Az est további részében mindenki elhülyült a másikkal. Én is próbáltam mosolyogni és jó kedvű lenni, amit el is hittek.
Mindenki a szobában volt, csak Cameron nem. Bocsánatot kérve a fürdőszoba felé vettem az irányt, mert mennem kellett a mosdóba. A fürdőszoba ajtajától pár méterre voltam, mikor az említett helyiség ajtaja nyitódott és Cameron lépett ki rajta. Mit sem törődve vele, elsétáltam mellette, de Ő hirtelen megragadta a csuklom, majd arcát közelebb tette az enyémhez.
- Észrevettem. -suttogta halkan, mire Én eltoltam magamtól és kérdően rá néztem. Felnevetett.
- Tudod Te, hogy miről beszélek. -mosolygott.
- Egy: Vedd le rólam a kezed. Kettő: Nem, nagyon nem tudom miről beszélsz. -hangomon hallatszott, hogy igen feszült és ideges vagyok. Szólításomra a srác elengedte a kezem.
- Azért kérdezhetek valamit? -nézett rám.
- Mit szeretnél? -forgattam szemeimet.
- Mindegy.. Nem lényeges. -megrázta a fejét és elsétált.
Utána fordúltam és értetlenül figyeltem a srác távolodó alakját.
Mosódó után visszaültem a helyemre a fotelbe és bámultam magam elé. A telefonom csörgött. Mindenki rám nézett, aztán tovább folytatták a dolgaikat. Elővettem a telefont és pont az hívott, akinek nem kellett volna..