BTS Fanfiction (magyar): Never look back

1. Állásajánlat

Megint egy unalmas délután. Nem mentem be órára, mert elaludtam (a telefonom teljesen lemerült és nem csörgött). Unottan fekszem a szobámban. A lakótársaim ma elfoglaltak, így egyedül vagyok. A plafont bámulom és számolom a repedéseket. Mégis mit csináljak? Megvan! Gyakorolnom kéne. Az utóbbi időben kicsit kifogott rajtam a távol-keleti nyelvek írásmódja. Leülök, előveszek egy lapot, és elkezdem másolni az órán tanultakat. Fél órán belül végzek, újból lefekszem és a repedéseket számolom. Lassan elálmosodom és egyre nehezebb a szemhéjam. Már félálomban számolok, amikor hirtelen megcsörren, a már feltöltött telefonom: "hm, eoseo wa bangtaneun cheoeumiji". Villámgyorsasággal pattan ki a szemem az ismerős dallam hallatán. Felkelek és már reflexszerűen táncolom a Dope-ot. Körülbelül 10 másodperc után jövök rá, hogy honnan is szól a zene. Gyorsan az asztalomhoz futok és a dalszöveget énekelve felveszem a telefonom. - Igen?- Jó napot! - döbbenten ismerem fel koreai tanárom hangját. Vajon a mai hiányzásom miatt hív?- Jó napot professzor úr! - köszönök vissza idegesen.- Elnézést a zavarásért, de lenne egy kis megbeszélni valóm önnel. Van egy kis ideje? - Te jó ég! Tuti le fog cseszni! Most mit mondjak, hogy nincs? Talán az lenne a legjobb, igen...- Persze, hallgatom. - Mi? Miért mondtam ezt? Kész. Nekem végem. Sírkövemre ez legyen írva "Halálát okozta egy lemerült Samsung".- Volna önnek egy állásajánlatom. - Hosszas gondolkodás után tudtam csak felfogni, mit is mondott az előbb. Állás? Hiszen régóta erre vágyom. - Hogy micsoda? Hisz ez...ez remek! Milyen állásról lenne szó? - kérdezem, miközben az ágyra felállva ugrándozom. - Egy koreai fiúcsapat hamarosan ellátogat Magyarországra. Tolmácsra, illetve idegenvezetőre lenne szükségük. De nekem el kell utaznom, és sajnos senki sem lesz szabad ebben a hónapban. Figyelemmel kísértem az órákon nyújtott teljesítményét és magát ajánlottam. Nos?...Haló? Itt van még? - a szívem hevesen ver, és nehezen lélegzem. Pontosan tudom kik jönnek ide, hisz ezt várom hónapok óta. Az lehetséges, hogy...nem, nem, nem...ez lehetetlen. Veszek egy nagy levegőt. - Itt van Virág? Ezek a fránya okos telefonok, csak a baj van velük! - Itt vagyok! - nyögöm ki végül nagy nehezen.- Oh, elnézést. Szóval vállalja? Úgy gondolom megvan hozzá a nyelvtudása.- Öhm...igen, hogyne. - mondom nem túl magabiztos hangon.- Remek! Akkor e-mail-en elküldök minden szükséges információt. Tudtam, hogy számíthatok magára. Viszonthallásra!- Kamsahamnida! Viszonthallásra! Leteszem a telefont remegő kezemből és lefekszem az ágyra. Ez nem lehetséges. Nem a BTS-ről beszélt. Biztosan egy másik bandáról.Melyik másikról te hülye? Hiszen más nem jön, csak ők! De ez akkor is képtelenség. Ezen a tisztázatlan kérdésen civakodom magamban, míg testem ellazul és mély álomba merülök. Álmomban láttam, ahogy a két énem egymással vitázik, majd az egyik jó nagy pofont adva a másiknak ezt mondja: " De! A BTS-ről beszélt!"

Hali!

  Sok BTS-fanfiction-t olvastam már, és úgy döntöttem én is írok egyet. (Legalábbis megpróbálom. :D ) Tehát ez az első fanfiction, amit én írtam, így lehet, sőt biztos, hogy tökéletes nem lesz. De megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy minél élvezetesebb és eseménydúsabb legyen a történet. :) Remélem lesz aki olvassa. :D