A Never look back egy Kis Virág nevű lányról szól, aki egyetemi tanuló Budapesten. Koreai, illetve japán nyelvet tanul. Imádja a távol-keleti kultúrát és minden vágya, hogy egyszer találkozzon kedvenc bandájával, a BTS-szel. Bár alapjáraton véve egy...
Az ébresztőórám csergésére ébredtem. Fejemet félig kitakarva és szememet résnyire kinyitva kezdtem el simogatni a 6:00-át mutató telefonom képernyőjét, remélve, hogy eltalálom a kikapcsolást. A néma csend jelezte, hogy tervem sikerrel járt. Kezemet óvatosan húztam vissza a hideg levegőről, a meleget és biztonságot nyújtó takaróm alá. A tegnapi nap nem épp úgy sikerült, ahogy képzeltem. Ha egy szóval kéne jellemeznem a katasztrófa megfelelő választás lenne. Amint hazaértem 2 barátnőm - és egyben lakótársam, Eszter és Betti - azonnal faggatni kezdtek a történésekről, amelyekről fél órán belül tudomást is szereztek. Persze szokásosan kioktattak, hogy semmi értelme idegesnek lennem, és én mint mindig, most is visszavágtam, hogy ők ezt sosem fogják megérteni. Én már ebben élek évek óta, és nem fog elmúlni egyik napról a másikra. Azonban, ezt nehéz elmagyarázni azoknak, akik nem szenvednek hasonlóban.
A reggeli nap fénye erősen sütött be az ablakon, feltárva a szobám minden szegletét. Szeretek a napra ébredni, ezért sosem húzom le a redőnyt. Lassú mozdulatokkal takartam ki a nyakam, majd a mellkasom, hozzászoktatva magam a hőmérséklethez. Majd fokozatosan kidugtam a lábujjaimat, majd a lábfejem és végül az egész lábamat. Most már nem fáztam annyira mint korábban. Bár szívesebben bújtam volna vissza a melegbe, tudtam hogy nincs sok időm elkészülni, így vontatott mozdulatokkal felálltam és a fürdőszobába sétáltam. Fél hétre már fel voltam öltözve, és a tükörbe nézve megállapítottam, hogy ma kimondottan elégedett vagyok a kinézetemmel. Minden egyes ruhadarabot megvizsgáltam, hogy nem szakadt, nem foltos és hogy illenek-e egymáshoz. Nyugodt szívvel emeltem feljebb a tekintetem, ám rosszul tettem. Hiába voltam csinos, ha a fejem jobban hasonlított egy zombira, mint egy emberi lényre, gondolok itt a karikás szemeimre és a sápadt arcomra. Gyorsan megmostam az arcom hideg vízzel még egyszer és kisétáltam a konyhába, amit már betöltött a frissen főzött kávé illata. Az asztalon várt rám a gőzölgő megmentőm egy bögrében, amelyet nem meglepően a BTS díszített.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Lassan kezembe véve a bögrét, körbeforgattam és mosolyogva kortyoltam bele a tartalmába. A meleg kesernyés kávé jól esően töltött fel energiával, amely reméltem, hogy kitart a nap végéig.
- Tudtam, hogy örülsz majd neki - mondta Eszter belépve a konyhába, a nyomában Bettivel. - Bár mint mindig most is felajánlom, hogy szívesen veszek neked egy másik bögrét. - nevetett és vele együtt mi is.
- Nekem ez tökéletes - utasítottam vissza az ajánlatát. A fejemet lehajtva folytattam az italom szürcsölését, érezve, hogy két barátnőm tekintete rajtam van.
- Ne haragudj ránk! - szólalt meg végül Betti. - Nem akarunk beleszólni az életedbe, de barátaidként kötelesek vagyunk aggódni érted.
- Tudom. Nem is haragszom emiatt. - válaszoltam őszintén. A bögrét letéve öleltem meg barátnőimet, majd visszamenve az asztalhoz megittam az utolsó korty kávét is. - Most már ideje mennem, 8 órára várnak, és nem lenne szerencsés elkésni a tegnapiak után. Itthon lesztek?
