Titkos hely

5.rész

Kezdetét vette egy újabb hétvége és szàmomra egy újabb izgalmas nap. Gyors leszaladtam reggelizni anyuékhoz. Bevàgtam két pirítóst és lehúztam egy pohàr narancslevet.  Majd indulni készültem.
- Én fölmegyek a szobàmba. Kérek mindenkit, hogy ne nagyon zavarjon, mert fontos dolgozatra kell felkészülnöm. -füllentettem.
-Pedig ma azt terveztük édesapáddal, hogy elviszünk titeket a fürdőbe hamár nem volt kedvetek vásárolni menni.
-Nyugodtan menjetek el hárman. Én amúgyis kinőttem a fürdőrucim.
-Na és én kivel fogok csúszdázni?-nyavalygott a húgom.
-Vigyétek el Laurát.-mentettem ki magam gyorsan.
-Anya,apa ez tényleg jó ötlet! Vigyük el létszi!-könyörgött Viki.
-Ha Lia tényleg nem akar jönni akkor nekem oké.-egyezett bele anya, majd apa is. Gyors felhívták Laura szüleit akik szintén könnyen beleegyeztek. Én a szobámban várakoztam mikor indulnak már el hisz nekem is volt egy kis dolgom. Olyan fél óra múlva elhagyták a házat és miután láttam az ablakon keresztül,hogy elhaggyák a kocsival az udvart eldobtam minden tankönyvet az ölemből és már ugrottam is volna mikor az a nyavalyás telefon csörögni kezdett.
-Ismeretlen szám.-mondtam magamnak. Végül felvettem már csak azért is mivel ha nem veszem fel addig nem haggya rá az illető-gondoltam.
-Halló. Kivel beszélek?
-Jónapot kívánok. Maga Nagy Orsolya?-kérdezte egy mély és hivatalosnak tűnő férfi hang.
-Nem,nem én vagyok az akit keres.
-Ó elnézést igazán sajnálom. Viszlát.
-Viszlát.-az ágyamra dobtam a telefont és megfogadtam többet nem veszem föl még ha napokig is hivogat. Mostmár viszont már mehettem. Amint megint átléptem a falat az a szokásos jó érzés töltött el. A vízesésnek vettem az irányt. Leültem a parta és dúdolni kezdtem egy dalt. Hirtelen viszont lépteket hallottam. Gyorsan elkellett valahova bújnom amikor eszembe jutott a vízesés és a mögötte rejtőző barlang. Egy szempillantás alatt már ott is voltam. Óvatosan leskelődtem mi tart erre felé vagy mik. Mikor ideértek elállt a lélegzetem. Emberek voltak. Kicsit furán voltak öltözve. Két kb.velem egy idős fiú lépkedett felém. Úgy néztek ki mint valami lovagok. Eléggé elcsodálkoztam mit keresnek ezek itt. Hirtelen pedig elfogott a félelem. Egész eddig azt hittem egyedül vagyok itt,de mint kiderült tévedtem. Bármikor rám találhattak volna. Gyors vissza tértem a valóságba ahol elkezdtek beszélgetni.
-Múltkor a húgom valahol itt hagyta el a karkötőjét. Azt mondta valami barlangban. Én nem tudok itt semmilyen barlangot,eddig még nem is jártam itt.-mondta ezt a sötét barna már majdnem fekete hajú,tengerkék szemű fiú. Én azonnal lenéztem a csuklómra amin ott ékeskedett az a bizonyos ékszer. Jobbnak láttam most nem vissza adni.
-Hát eddig még én se William.-válaszolta a másik aki teljesen úgy nézett ki mint a mesébe illő szőke herceg.
-Menjünk haza Zack. Ki tudja mi ez a hely. Liliána pedig még kapni fog a fejére,hogy engedély nélkül eljött ide.-mérgelődött William.
-Még csak kis hercegnő. Tudod milyenek. Emlékezz csak vissza régen milyen kis pimasz herceg voltál.-lökte oldalba mosolyogva a herceget Zack. Szóval herceg. 
-Tudom. De féltem.
Azzal a lendülettel elindultak haza. Ami történt az nekem most nagyon sok volt. Mivel teljes egészében akartam látni ezt az egészet,követni kezdtem őket.