The exchange student

II.évad III

Sziasztok!
Meg van az 1K csillag! El se hiszem! Nagyon nagyon köszönjük azoknak, akik mindig lájkolgatnak és azoknak is akik csak olvassák! Nagyon sajnálom/juk, hogy több, mint egy hónapig nem volt rész. Volt némi próbléma, de megoldottuk és itt vagyunk! Egy új résszel! Mindenkinek nagyon jó olvasást!💕

(Vasárnap, New York)

Ma reggel kivételesen nem az ébresztőmre keltem. Tegnap korán aludtam el a fárasztó repülői út miatt, ezért reggel 7-kor magamtól felébredtem. Kicsit még fetrengtem az ágyban, majd feltápászkodtam és elmentem fogatmosni.
Miközben öltöztem, hallottam, hogy kopognak az ajtómon.
Kimentem a fürdőből és kinyitottam az ajtót.
-Atya ég! - rontott be a szobámba Lena pizsamában - Nem hiszem el...nem maradok ott tovább! - ordítozott, mint valami őrült.
-Hé! Nyugi. Mi történt? - nyugtatgattam, és próbáltam lefogni a karjait, amivel hadonászott.
-A szoba társam egyszerűen megőrít! - siránkozott, mire nekem mosoly terült szét az arcomon, mivel mostmár tényleg őrültnek látszik.
-Oké. Ülj le, és mond el, mit csinált. - mutattam az üres ágyra.
Leült, majd belekezdett a mondandójába.
-Szörnyű...egyszerűen hihetetlen. Tegnap este mikor felmentem, arra nyitottam be a szobába, hogy valami csávóval dugnak. Jézusom! Undorító volt. De nem ez a legrosszabb...
Reggel arra ébredtem, hogy az ágyaban fekszik és a nyakamat csókolgatja! Mondom fúj, most meg leszbi vagy mi? Ezek után rohantam át hozzátok.
-Csak hozzám. - mondtam - Nincs szobatársam.
-Mi?! Hogy,hogy? - értetlenkedett.
-Nem tudom...De elintézhetnénk, hogy ide jöhess. Én nem leszek egyedül, neked meg lesz egy jófej szobatársad. - mosolyogtam rá.
-Oké. Tetszik az ötlet! Holnap beszélek az igazgatóval. De most mennem kell. Szia! - köszönt el, majd kiment az ajtón.

Ma lesz a nyárzáró buli, de nekem nincs semmilyen bulizós ruhám, ezért eljöttem a legközelebbi plázába Lenaval. Szerencsére van kocsija, ezért mindenhová el tud furikázni. Ez nem lesz mindig így, szóval be kell szereznem nekem is egy autót. Valami kicsit, nem túl drágát, de mutatósat.
-Szerintem ez nagyon cuki. - mutatott fel Lena egy nyúlfarknyi ruhadarabot.
-Persze...Az egyik lábamat se takarja el. - fintorodtam el.
-Jól van na. Akkor is valami csinit vegyél, ami nem sokat takar. - mondta kaján mosollyal az arcán.
-Ez jó lesz? - kérdeztem, miközben egy szaggatott farmersortot és egy elől fűzős testszínű pólót mutattam fel.
-Tökéletes, de próbáld fel és csak úgy vedd meg! - mondta, majd elindult a próba fülkék felé. Mivel az egész türhetően állt rajtam a sort és a felső se mutatott sokat, ezért megvettem.
Ezek után beültünk egy kávézóba.
-Sziasztok! Mit hozhatok? - jött oda hozzánk egy nagyon sármos pincér.
-Ömm...én egy Cappuchinot kérnek. - mosolygott rá Lena - Sok tejjel.
-Rendben. - irta fel a papírjára - Neked mit hozhatok?
-Én egy jegeskávét kérnék. - mondtam.
- Valami mást? - kérdezte.
- Nem köszönjük! - mosolyogtunk rá.
A pincér elment, majd pár perc múlva visszatér a kért italokkal. Amikor elmegy a pincér, Lenaval összenézünk.
-Mi van? - néz rám Lena.
-Nem látod, hogy néz rád?
-Nem...Miért hogy?
-Szerintem tetszel neki.
-Hát az jó... mert tényleg cuki.
-Add meg neki a számodat. - biztatom, mire Lena elő vesz egy papírt, és elkezdi ráirní a telefonszámát.
- Bocsi! - intett a pincérnek - szeretnék még egy csokis muffint is. - mondta és oda nyújtotta a cetlit.
- Máris hozom. - felelt mosolyogva, majd a papírral távozott.
- Te aztán tudsz pasizni! - mondtam nevetve.
- Ez pár év szingliség segített gyakorolni! - dobta hátra a haját.
Olyan 4-5 óra felé elindultunk vissza a kollégiumba. Mikor megérkeztünk, lecuccoltunk a szobámba, majd megkérte, hogy kisérjem át a szobájába. Nagyon utálhatja a szobatársát.
Kiválasztotta a ruháját, összepakolta a smikes cuccait és hozott magának egy pizsamát is.
- Milyen sminket akarsz? - kérdezte a szobámba érve - valami vadat, vagy ilyen jó kislányosat? - kacsintott.
- Egyiket se! - kacsintottan vissza viccből.
- Na ne már! Ne legyél ennyire kis félénk!
- Dehogy vagyok félénk. Egyszerűen természetesen érzem jól magam.
- Egy kis füstős szemet se? - győzködött.
- Nem! - ellentkeztem.
- Macska szem?
- A-a! - mondtam.
- Ohh istenem! Na és mit szólsz a szempillaspirálhoz?
- Na jó talán teszek magamra egy kicsit! - adtam be a derekam, mire elkezdett ugrálva ujjongni.
Mindketten elmentünk fürödni, Lena begöndörítette a hajam, majd két oldalról hátra tűzött egy-egy tincset.
Ő csak beakarta göndöríteni a haját, így hát segítettem neki. Leepiláltuk a lábunkat, megcsináltuk a sminkünket, majd felöltöztünk. A buli 9-kor kezdődik, és most 8:26 van. Eltettünk minden szükséges dolgot, Lena még egy óvszert is tett el, mire én csak kitágult szemekkel néztem.
- Most mi van? Csak a biztonság kedvéért! Te tettél el? - kérdezte.
- Nyugi nekem nem lesz rá szükségem! - nevettem.
Lementünk a kocsihoz, beszálltunk és elindultunk a tengerpart felé. Messziről is hallatszott a zene, de mikor oda értünk már bömbölt.
Egy nagy színpad van felállítva a tengertől egy kicsit távolabb. Mellette egy bár húzódik. A nagy teret betöltik az emberek. A színpad előtt nagy tömeg tombol a zenére, táncolnak és nevetgelélnek. A bulihelyszíntől egy kicsit távolibb, pedig tábortüzet raktak, de még nem gyújtották meg. Minden évben sötétedés után a tűz koré fiatalok csoportja gyűlik és együtt énekelve búcsúztatják el a nyarat.
- Figyelj nekem meg kell keresnem valakit. - engedte el a karom Lena és mielőtt bármit mondhattam volna bevetette magáta tömegbe.
- Fantasztikus... - motyogtam magamban, miközben el indultam a bár felé.
Leülök egy üres bárszékre és körül nézek. Közel vagyok a színpadhoz és a bárnál még többen vannak mint a színpadnál, mert most senki sem énekel.
- Szióka. Mit hozhatok? - kérdezte egy festett szőke hajú srác a bárpultból kihajolva.
- Omm...csak egy vizet kérnek.
- Szó se lehet róla. Ez a nyár utolsó napja. Keverek neked valami ütőset. - mondta és a válaszomat meg se várva, elkezdett egy pohárba különböző löttyöket önteni.
- Amúgy Adam vagyok. Te új vagy itt, nem? - kérdezte.
-Aha. Én meg Heather és ez az első évem. - feleltem.
- De te koleszos vagy nem? Én itt lakom, szóval már kb tudom mi itt a dörgés. - mondta és elém rakta az elkészült italt.
- Köszi. - beleittam és meg kell hagyni, nagyon finom - Egész jó lett.
Miközben iszogatom a koktélom egy csapat fiú lép fel a színpadra. És legelől áll az a bizonyos fiú. Aki mindig néz. És ahogy bámolom, mintha megérezné hogy figyelem, felemeli a fejét és a tekintetünk találkozik. Kiráz a hideg, attól ahogy rám néz, ezért inkább elfordítom a tekintetem.
- Ohh. Szóval kinézted magadnak Jacket? - kérdezte Adam huncut fejet vágva.
- Dehogyis...Inkább ő nézett ki magának. Szószerint. Teljesen hátborzongató, ahogy néz. - válaszoltam.
- Hát, amúgy nem rossz én a helyedben örülnék ha így nézne rám. Mondjuk nekem a hátsó dobos jobban bejön. - mondta, de szerintem nem is nekem, hanem inkább magának.
- Ömm...szóval te... - nem is tudom hogy kérdezzek rá - A fiúkat szereted? - mondtam ki egyszerűen.
- Aha meleg vagyok. - mondta és egy kicsit mintha elpirult volna.
- Ez tök okés. Semmi bajom a melegekkel. - nyugtattam meg.
- Uh, akkor jó. Amúgy én már tavaly is itt dolgoztam és ismerek pár embert és hát Jack...hogyis modjam...jó pofa, meg helyes, meg aranyos, meg cuki, meg jóképű, meg...
-Oké,oke értem. De? - kérdeztem, mert úgy gondoltam, hogy a sok jó jellemző után lesz egy DE. Az a bizonyos de...
- Hát csak annyi, hogy szereti a lányokat. Nagyon. Kb annyira, hogy minden héten más csaja van. Minden héte más-más törött szív. És hidd el nem túlzok. Ha most itt leszolítok egy csajt, bármelyiket, annak tuti volt valami köze Jackehez. Valami köze biztos. Vagy jártak. Vagy dugtak. Ja és Jack nem barátkozik. Senkivel. Szóval ha szóba állsz vele, akkor vagy a barátnője leszel. Vagy a barátja... extrákkal. - hadarta le gyorsan Adam, miközben koltélokat kever a vendégeknek és nekem. Itt már a második koktélomnál járhatok és biztos vagyok benne, hogy nagy adag alkohol került most a szervezetembe.
- Értem...és hanyadikos?
- Eggyel fölöted jár. Velem egy osztályba. De tuti lesznek közös óráink.
- Hát akkor megpróbálok minél messzebb ülni tőle. - mosolyogtam rá Adamra, majd visszafordultam, mert elkezdőtött a zene, amit a fiúk játszottak.
Meg se fordult a fejemben, hogy táncoljak, de eszembe jutott Lena, így elindultam megkeresni őt. Amikor felálltam kicsit megszédültem a nagy alkohol mennyiségtől. Jackre néztem, aki éneklés és gitározás közben is engem néz.
Elég ciki, hogy látott majdnem elesni...de kit érdekel?
Bevetem magam a táncolókkal teli tömegbe és jobbra-balra  próbálok utat törni magamnak, miközben majd szét megy a fejem.
És a töbegben meglátom... Briant? Hogy kerül ide? Becsukom a szemem és mire kinyitom eltűnik. Vagy ott se volt? Körül nézek de nem látom sehol. Hát ez tök jó...Mostmár képzelődök is...Vagy csak megtártott a két...vagyis három pohár koktél. Pár perc múlva már nem hallom a zenét. Hirtelen alig érzem a lábam és elkezdek szédül. Fogalmam sincs mi történik, csak egy puha, meleg kezet érzek a testem körül. A kéz próbál a saját lábamra állítani, de én nem birom és összesek.
- Jól vagy? - kérdezi az, aki épp fog.
- Hogy ne! Nem látszik? - vigyorgok, majd felnézek és meglátom, hogy Jack az.
- Na jó gyere! Üljünk le valahova. Mennyit ittál? - kérdezi, majd mennyasszony pózba vesz fel.
- Ne! Tegyél már le! - rúgdolózók.
Egy szót sem szól vissz tovább. Páran felénk néznek, de alig érdekli őket, máris fordulnak vissza táncolni, inni vagy beszélgetni. Amint odaérünk a tábortűzhoz letesz, én meg arébb húzódok tőle ameddig csak lehet.
- Most mi van? Elhozlak a tömegből és ezt kapom? - tárja ki kezét. Nem válaszolok.
- Mi a baj...öm...Heather. Jól mondom? - kérdezi. Bólintok.
- Na szólalj már meg. Nem harapok. - viccelődik.
- Mi a baj? - ül le mellém.
- Ijesztő vagy. - mondom kihirtelen.
- Ijesztő? Mindent mondtak már rám, csak ezt nem. - nevetett.
- Kicsit nyugtalanító, ahogy nézél. Nem is nézel. Bámulsz! - javítottam ki magam.
- Oh! Ne haragudj! Nem tudtam, hogy zavar. Mármint gondoltam, ha te is nézel én miért ne? - vigyorgott.
- Ez nem igaz! Nem is néztelek! - emeltem fel a hangom.
- Oké! Legyen igazad - emelte fel védekezésképpen a kezét - Inkább mesélj magadról.
- Nem! - feletem.
- Most miért nem? - értetlenkedett.
- Mert nem! - vágtam vissza.
- Hát jó. Ha te nem, majd én. - mondta, majd felemeltem a kezem és előre mutattam, mintha előre engedném az ajtóban.
- 20 éves vagyok. Nagyon szeretek gitározni, sportolni. A sportok között is inkább az úszás és kosár. Anyukámmal éltem Brooklyanban, aztán ugye ide jöttem. Szabadidőmben szeretek olvasni, a természetben lenni, zenélni, anyukámmal lenni és sportolni. Eggyel feljebb járok, mint te. És ja, kb ennyi.
- Sportóltál valamit az úszáson és a kosaran kívül? - kérdeztem, mert eléggé érdekes dolgokat mondott magáról.
- Foci, hockey és nem nem az a hockey. Akkor még a birkozás és a kézilabda. De az úszás és kosár fogott meg a legjobban.
- És milyen könyveket szeretsz? - érdeklődtem.
- Előbb még hozzám se akartál szólni - nevettem, mire én csak szemet forgattam - amugy a HP sorozat örök kedvenc.
- Én is szeretem. Ahogy olvasni is szeretek. - mosolyogtam.
Jackkel beszélgettünk még egy 20 percet, majd elindultam Lenaért. Nem tudom, hogy mit higyek el. Azt amit Adam mondott, vagy azt amit most láttam. Jackkel tök jót lehet beszélgetni!
Amint megtaláltam a félig eszméleténél lévő brátnőmet, a campus felé indultunk kocsival. Pár perc múlva, mindkettőnket már az ágyra dölve nyomott el az álom.