Texting (HUN)

15. Fejezet [1/3]

- Köszönöm a kaját, de én bemegyek. - mutattam a házunkra, majd felálltam.

- Nem akarsz még beszélgetni? Annyi dolog van, amit tudnod kell. - mellém állt, akadályozva az utamat.

- Például? - kérdően felhúztam a szemöldököm.

- Gyere velem és megtudod. - kacsintott. - Elviszlek egy nyugis helyre.

- Szóval szálljak be a kocsidba úgy, hogy alig ismerlek? - kérdeztem. - így szokott kezdődni a legtöbb horror film.

- Ismersz, Maggie. - mélyen a szemembe nézett, de látszott a huncut mosoly a szája sarkából. - Akivel beszélgettél telefonon, az én voltam, teljes mértékben magamat adtam. Szeretném ha úgy állnál hozzám, mint az üzengető sráchoz. - a szeme az őszinteségtől csillogott.

- Akkor is a szar horrorfilmek jutnak eszembe. - keresztbetettem a kezem, majd rámosolyogtam. - Gyere be inkább.

Meglepettséget színlelt és eltátotta a száját.

- Csak nem Maggie házában fogok gangelni a délután?! - egyhelyben ugrálni kezdett és halkan sikított egyet, mint egy tinilány.

- Jézus, ha ezt folytatod, akkor soha a büdös életbe nem fogok hozzádszólni. - hátraléptem, de Dave gyorsan átdobta a karját a vállamon és magához húzott.

- Ezt te sem gondolod komolyan. - súgta a fülembe. - Senki nem tud ellenállni nekem.

- Hahh, ez jó. - megfogtam a kézfejét és lehámoztam magamról. - Jobb ha tudod, hogy még haragszom rád.

Zsebredugta a kezét, de még mindig leolvasható volt a kaján vigyor a képéről.

Elindultam a bejárati ajtó felé és csendben követni kezdett.

[[\\\///]]

- Szóval csak féltél tőlem? - nevettem. - Tőlem? Ugyan miért?

- Mert tudtam, hogy nem bírsz. Nem bírsz engem, mint Dave-t. Pont ezért próbáltalak úgy megismerni, mint egy teljesen más ember. Nagyon sokszor próbáltam közeledni hozzád személyesen, csak mindig valahogy elszúrtam. - hátradőlt a hintaágyban.

- Igen, azt észrevettem. - sóhajtottam. - nagyon bunkó voltál sokszor.

- De nem direkt. Tényleg. Csak ilyen az én "lányos" zavarom. - mutatta az idézőjelet az ujjaival.

Pár másodperc néma csend állt be, csak néztünk magunk elé.

- Viszont. - nyeltem egyet. - Neked is van valakid. - ránéztem. Felém fordult, de nem mert a szemembe nézni. - és...nekem is.