A katona

Prológus

Azt mondják az élet egy hullámvasút. Ez az enyémre különösen igaz. A szüleim az állam szolgálatában állnak, így engem is erre a pályára szántak. Apukám nyomozó, anyukám pedig a katasztrófavédelemnél dolgozik informatikusként. Ő értesül legelőször a katasztrófákról. Munkájukból kiindulva még a széltől is óvtak, ez miatt lég gyakran váltakoztak a jó és kellemetlen történések az életemben. Egészen az egyetemig...

Az orvosira egyből bejutottam és egy bulin megismerkedtem egy fiúval. Raizo-val két hónap után már együtt voltunk és azt hittem végre leszálltam a hullámvasútról és rendeződött az életem. De ahogy az emelkedő se tart sokáig, úgy a boldogságom se.

Raizo 3 évvel volt idősebb nálam, ami azzal járt, hogy mikor én még az egyetemi éveim közepénél se jártam, ő már az utolsó évében járt. És akkor elért minket az a bizonyos lejtő. Épphogy túl voltunk a féléves vizsgáinkon, mikor elém tolt egy levelet. Behívót kapott a katonaságba. Ami a legrosszabb volt, hogy a dátum szerint ő már a vizsgák előtt is tudta és csak engem akart kímélni. Többet nem is beszéltünk róla, még is mindig ott volt az a bizonyos feszültség, ami egyre nőt az év vége felé. Végül eljött az a nap is mikor kikelet mennie a vonathoz. Soha többé nem láthatom..

Vagy mégis?