2. fejezet -nyár-

11 1 1
                                    

KAYL szemszöge
Fogadni merek hogy ez a seggfej rabolta el Ana-t is!
Wáá! Remélem nem esik semmi bajuk...!

MEG szemszöge
Fogalmam sincs, hogy ez a fazon hova visz, és azt sem tudom, hogy mit csináljak... Az ülésen ott volt egy rövidebb kötél. Támatd egy jó ötletem, szépen csendben előrébb dőltem, megragadtam a kötélnek a két végét és hátulról a pasi nyakát leszorítottam.
Én: -Na most ha nem szeretnél börtönbe kerülni vagy esetleg meghalni, szépen a fékre nyomsz és megállítod a kocsit, hagyod hogy elfussunk és nem követsz. Megvagyok értve?
Fickó: -Hát a barátnőd teljesen eszméletlen, szóval nem hinném, hogy ő eltud szaladni...
Én: -Mindjárt te is eszméletlen leszel! Állítsd meg a kocsit! - a pasi nem csinált semmit, ezért erősebben elkezdem szorítani a nyakát, és ekkor dudálás hallatszódott a hátunk mögött. A pasi már köhögött és szerintem nem kapott levegőt ezért állította meg a kocsit. Jackson kocsija dudált, és már megnyugodtam hogy itt vannak a haverok, és jöttek segíteni. Hirtelen Kayl, Chris, Camaron, Melani, és Jackson jelentek meg a kocsit körbevéve. Camaron kinyitotta Ana felöli ajtót és felkapta. Én már elengedtem a pasit nyakát és olyan félig kómába volt, de nem sajnáltam. Kayl meg szélsebesen hozzám szaladt, kinyitotta a kocsi ajtaját:
-Huh, te jó ég - átölelelt :) - jól vagy????
-Igen azt hiszem. - Kayl arcán látszott a nagy megkönnyebbülés.
- Na de ezzel a pasival mit kezdjünk? - kérdeztem eszelősen.
-Gyere - és kihúzott a kocsiból.
Mikor az az ember kiszállt a kocsiból, Kayl, Chris, és Jackson egy nagy pofonnal fogadták. Én addig odarohantam Camaronhoz, az ölében Anaval.
Én: -Még mindig nem ébredt fel?!
Camaron: -Nem... , de szuszog.
Én elkezdem gyengén pofozgatni.
Camaron: -Ez mire jó???
Én: - A tesóm mesélte, hogy még a sulijában, tornaórán voltak, az egyik lányt meg fejbekapta a labda és elájult. Elkezdték pofozgatni és felébredt. Ezért - válaszoltam Reménykedtem hogy most beválik. Egyre jobban kezdtem pánikolni, hogy most mi lesz... ha ... esetleg nem ébred fel. Közben odapillantottam Chris-ékhez; hát a pasi az utcán feküdt. Ez mindent elárul. Visszapillantottam Ana-ra és a szemei nyitva voltak.. :)
- ANA!! -kiáltottam boldogan.
- Mi történt?? - értetlenkedett.
- Majd elmeséljük. - szólalat meg mosolyogva Camaron. A többi fiú is idejött, és azért látszott mindeniken hogy nagy kő esett le a szivükről. Felsegitettük Anat és most éreztem csak hogy nagyot nyilalt a karom.
Beültünk a kocsiba egymás hegyén-hátán helyezkedtünk el. Chris-ékhez vette az irányt Jackson. A 20 perces út vidáman telt, mintha mi sem történt volna, bár azért voltak bizonyítékok, egy-két, picit belilult szem, fájós könyököm stb.
Chris-ékhez érve mindenki farkas éhes volt, mivel már fél 11 volt, így nem is csodálom.
Jól esett, hogy így megvédtek a fiúk, látszik azért na hogy jó ez a társaság.💚

Du hast das Ende der veröffentlichten Teile erreicht.

⏰ Letzte Aktualisierung: Jul 15, 2016 ⏰

Füge diese Geschichte zu deiner Bibliothek hinzu, um über neue Kapitel informiert zu werden!

Üdv a (suli) pokolbanWo Geschichten leben. Entdecke jetzt