1. fejezet -nyár-

15 1 4
                                    

A nyarat eddig leginkább a haverjaimmal töltöttem, és fogom is, többek között Ana-val, a legjobb barátnőmmel és Kayl-al (ő háát... nem is tudom igazán, hogy ő kim, mondjuk úgy, hogy legjobb fiú barátom extrákkal... :D). Nélkülük, és még pár ember nélkül az életemet el se tudnám képzelni :3. Három nap múlva lesz Ana szülinapja, és egy emlékezetes meglepi szülinapot akarok neki tervezni. Fel is hívom:
*kicseng*
-Haló! Szia Meg! Pont most akartalak hívni!
-Hali! Mizu?
-Wáá rám írt a suliból Ben!!!!
-Az, amelyik a múltkori bulin kavart veled?
-Igeeeeen!
-Írj már vissza Ana!
-Oké oké. Elhívott ,,randira"!!
-Mondj igent!
-És mi lesz ha... tudod..a randin..?
-?
-Ha a randin megakar csókólni?
-Akkor megcsókól! Te visszacsókolod!
-Jah... Végül is. Igent mondok.
-Még szép!
-Most híív!
-Vedd fel, akkor szia, kinyomlak, mert tudom hogy te nem vagy rá képes :) HAJRÁ!
-Szia Meg!
*kinyomtam*
Felléptem Facebookra, és volt egy ismerősnek jelölésem, egy üzenetem Kayl-tól, és egy meghívásom egy csoportba valamilyen... talán.. egy bentlakásos suli csoportjába. Hah na még mit nem!

Kayl üzenete:
-Cső csajszi! Na akkor ma bandázunk?

Meg üzenete:
-Hi! Ma nem biztos, mert Ana meglepi szülinapját megkéne szervezzem! Te is segíthetsz :D

Kayl üzenete:
-Figyu, ma ott lesz az egész banda a parton ott közösen megbeszéljük, s Ana-t pár órával később hívjuk oda. Na így már jössz? 😏

Meg üzenete:
-Így már megyek. 😌

Kayl üzenete:
-Helyes! Na akkor 4-kor a szokásos helyen, és Ana-t meg fél hatra hívd.

Meg üzenete:
-Oki, addig is szia. 😼

Kayl üzenete:
-Hello. 😚😇

Lehet, hogy én egy kicsivel többet érzek iránta, mint egy barát iránt... De semmi esélyem.
Már 3 óra, s még sehol sem tartok! Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy fekete, gyárilag szaggatott, magasderekú, rövidgatyát, és egy fehér alapon, sötétkék virágos haspólót (nem biztos, hogy ez a neve😹). A hajamat laza kontyba kötöttem, mert kint valami brutálisan meleg volt.
Még felkaptam a fehér Converse-met, elköszöntem anyutól, és a bátyám, Alex, mivel nem rég kapta meg a jogsiját, ő vitt le a partra így fél óra alatt le is értem. A többiek hangját már messziről hallani. :)
-Cső emberek! - köszöntem.
-Hali-cső-szia- keverékét hallottam válaszul.
- Na az van, hogy 3 nap múlva lesz a szülinapja Ananak így gondoltam szervezhetnénk egy meglepi szülinapot. - a többségnek tetszett az ötletem. - na most ötletek kellenek!
-Nálunk megszervezhetjük.- ajánlja fel Chris.
-A parton egy házat kibérelhetnénk délutántól reggelig... Ebbe apum tudna segíteni - mondja Melani.
-Na ez fasza lenne - szólalnakmeg kórusba Kayl és Camaron.
- Ez jó lesz, csak ki mit hoz? És pótolni is kell. - mondom.
- Én és Kayl, hozunk innivalót. - beszélt Chris.
- Egy pill felhívom apumat. - Melani.
- Oké- szólunk kórusban.
-Akkor én majd idehozom Anat Ben-el. - hangoztatom.
-Milyen Ben? - kérdezik.
- Tudjátok, magas, barna, egy évvel felettünk jár..
-Jaaa. - visszajött Melani és közölte velünk, hogy van egy jó kis ház, 6 személyes, közvetlen a parton van.
-Az jó, mennyi?- kérdem.
-90 dolcsi.
-Hát az jó kell legyen. Mi+Ben+Kelly+Jackson az egyenlő fejenként 10 dollár. - mondom.- De várjunk, már 6 óra és sehol sincs Ana! Ki hívta el?
Melani: -Én. És azt mondta hogy fog jönni.
Én: -Baszki, baszki baszki! - odajön mellém Kayl és megölel *.*: - Nyugi Meg! Ne pánikolj, biztos nem történt semmi!
Én:  -De most tényleg érzem hogy valami történt, najó én megyek megkeresni!
Kayl: - Várj én is megyek!
Camaron: - Mi is megyünk, külön!
És elindultunk. Fogalmam se volt hogy merre, de csak menntem és Kayl utánam. Ennek rossz vége lesz...
Mikor odaértünk Ana-ék házához elindultunk azon az útvonalon, ahol mindig szokott a partra járni. Én egyre gyorsabban és gyorsabban kezdtem menni, aztán már futottam. Már fél nyolc és sehol semmi, de hív Melani:
-Halo, Melani?
-Szia, ti találkoztatok vele?
-Nem, nem találjuk! Ti most hol vagytok?
-Ott a grafitiknél, tudod..
-Ja, najó - és megtorpantam, lehet hogy nem kellett volna szaladjak, Kayl eltűnt, jajna bekellett volna várjam! - hallod én most lerakom, majd hívlak, szia! - és letettem.
Olyan helyen futkároztam ahol még nem is jártam... Éppen akartam befordulni az utcán amikor meghallottam Kayl hangját az utca végéből. A testemen meleg boldogság és megkönnyebbülés tört át, és megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül. Látni nem nagyon láttam, mert azért ez az utca sem valami kicsi. Egy kissé elbambultam és valaki hirtelen leütött.
*
*
*
Kinyitottam a szemem, egy kicsit szédültem, és arra lettem figyelmes hogy valaki az ölébe fogva fut velem, és hogy Kayl az utcán fekszik. Nem mozog. Nem kel fel. Semmi. Miért nem kel fel?
Úgy érzem nagyon nincs itt semmi rendben! Elkezdtem ficánkolni és rugdosni. Kiejtett a karjai közül. Óriásit estem, de valahogy ebbe a helyzetbe nem érdekelt, csak futottam Kayl-hoz ahogy csak bírtam. Lehuppantam mellé pofozgatni kezdem, szólogattam hozzá. A pasi utánam futott. Kayl mintha mintha elkezdett volna mocorogni. Kinyitotta gyönyörű barna szemeit és értetlenül rám szögezte tekintetét. Engem az a fickó hátulról megfogott és nagyon erősen megszoritott, így fel tudott venni. Szédültem nagyon is és kémleltem ahogy a pasi rohan, és Kaly utána. Egy fekete nagy kocsiba behajitott(!). Ana eszméletlenül/aludva mellettem feküdt. A fickó szélsebesen elhajtott. A visszapillantóba láttam ahogy Kayl könnyezve rohan a kocsi után mind hiába.

KAYL szemszöge
És elhaladt a kocsi. Nem értem utol. Ki tudja mit fog csinálni az a köcsög Meg-el?! Ahj! Ez az én hibám! Miért nem tudtam gyorsabban futni?!
Felkell hívnom a többieket!
-Haló Camaron?!
-Igen, de mért ordítasz?
-Meg-et kocsival elrabolták bazdmeg!
-Várj most hol vagy??
-F@szom tudja! Itt a deszkás park mellett.
-És merre haladt a kocsi?!
-Asszem a grafitik fele.
-Pont most inditotta be Jackson a kocsiját. Milyen volt az a kocsi?
-Fekete, rozoga, szinte szétesett ahogy elindult.
-Várj látom, indulunk után, cső!
-Cső!
Huh most mit tudnék csinálni? Legrosszabb mikor kell várj, és semmit se tudsz tenni a szar helyzet ellenére. Várjunk csak! Fogadni merek hogy ez a seggfej rabolta el Ana-t is! Wáá! Remélem nem esik semmi bajuk...!

Üdv a (suli) pokolbanWo Geschichten leben. Entdecke jetzt