Az autó fényszórói veszélyesen közel voltak a lányhoz, aki lóhalálában szelte az éjszaka fénye által elnyelt utakat.
Az eső záporozott, s hangosakat koppant, mikor talajt ért.
A lány, az úton képződő hatalmas pocsolyákon átnyargalva próbálta lehagyni követőjét, több-kevesebb sikerrel.
Lábai hirtelen egymást keresztezték, így egy hangos jajkiáltás múltán, egy pocsolyába érkezett.
Arca, és ruhája a sárral kevert vízzel volt tele, s próbálván erőt venni magán, feltámaszkodott.
Kisebb nyikorgás hallatszott mögüle, amit egy ajtócsapódás követett.
Erőtlenül átpillantott a válla felett, ám mikor tekintete a titokzatos férfi arcára tévedt, remegve fordult hátára, megadóan égbe emelve kezeit, s a földön kúszva próbált minél messzebb kerülni az illetőtől.
- Kérem.. - Hebegte rekedtes hangján, amit könny, s fájdalom torzított. - Kérem, ne bántson..
A férfi egy hirtelen mozdulattal, ruhájánál megragadva rántotta fel a földről, közel hajolt hozzá, így a lány farkasszemet nézett a férfi arcát fedő, átvérzett kötéssel, ami eltakarta fekélyes szemgödrét.
- Sajnálom.. - Hebegte továbbra is, szemeiből patakzottak a könnyek.
- Rossz kislány voltál.. - Csendült fel végül a torz hang, tekintetével végigpásztázta a lányt. - Mit érdemelnek a rossz kislányok?
Lehunyta a szemét, s heves fejrázásba kezdett.
- Kérem! - Lábai felett elvesztette az uralmát, így tehetetlenül a földre rogyott. - Nem akarom...
Reménytelennek tűnt minden próbálkozás, a férfi hajthatatlan volt.
Előrántotta kését, minek pengéjét vér borította, ám tiszta részein felcsillantak az éji fények.
Egy laza mozdulattal pólójába kente a tárgyat borító sűrű anyagot, mire megpillantani vélte ördögi vigyorát, mely tükröződött a gyilkos fegyveren.
- Dalolj nekem...
