Éjfél

4 . fejezet

Szeptember 2.,kedd;

Úgy kezdődött a napom, mint szokott, de kiderült az, hogy Adrienn miért kísért el...
Nem találjátok ki!!! Ő lett a díjlovagló,-és díjugratótanár!!!☺😊☺
Órák után mentem volna fel, de egy lószállító parkolt le előtte. Megérkezett Milán, és a lova, Pont.
Annyira aranyos volt, hogy...el sem lehet képzelni. Mármint a ló...Milán...Ő pedig még a lónál is aranyosabb volt...És a ruhája annyira menő volt...ÉS NEM NÉZETT RÁM!!!

*

Fél óra múlva felmentem a szobába Evelinhez, aki...Milánnal beszélgetett!!!.
Evelin látta rajtam a meglepődést és féltékenységet úgyhogy megszólalt :
-Jólvan Milán, szia, holnap folytatjuk! - és egy lendülettel kitaszította a szobából, majd bevágta mögötte az ajtót.
-Huh. Kösz, hogy jöttél Jenna! Azt hittem itt halok meg!!! - mondta és komolynak látszott.- Ez a hülye bájgúnár rám próbálta erőltetni, hogy korrepetáljam. Azt hiszem szerelmesbelém.
-Szegény - mondtam cinikusan - itt a világ vége! Buda Milán szerelmes beléd!
Erre mindketten nevetésben törtünk ki. 😂
Ekkor Lily felhívott :
-Szia. Na milyen a suli?
-Nagyon szuper! - mondtam, és minden egyes dolgot elmeséltem neki.
-De menő! - ámult el. - Mesélj még !
-Rendben, de várj,...van egy barátnőm, akivel tudod, egy szobában lakunk, de ezt már meséltem...Kicsit unatkozik ott abban a fotelben, úgyhogy felhívlak Skypon, és akkor tudunk 3-asban beszélgetni.
-Szupi!!!!!! - kiáltotta.
Én pedig felhívtam Őt, és estig beszélgettünk Vele.

*

Este lefekvéshez készülődtem. Mielőtt leoltottam volna a villanyt, egy kavics kopannt az ablakomon - van nekem is, és Evellinnek is egy elkerített szobája van. Tudtam, hogy Jacke lesz ott, viszont a szívem mélyén, legesleg mélyén Milánra vártam, de azért kinyitottam az ablakot, és kinéztem rajta. Ééés...bingóóó!!!! Jacke állt ott. Fel kiáltott :
- Jenna! Nem jössz egyet lovagolni? - kérdezte nagyon félénken.
-Éjjel fél 10-kor????? - kérdeztem - Ember, te normális vagy?????
-Na! Gyereeee!
-Nem!
-De de. Gyere.
-NEM ÉRTED, HOGY NEM??? - és dühösen becsaptam az ablakot.
Nem tudtam elaludni. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt. Felvettem a lovaglóruhám, kimentem az istállóba Éjfélhez. Csak egy kantárt raktam rá és ellovagoltam Jacke ablakához - a fiúknak külön épülete volt. Én is dobtam majdnem egy kavicsot, de megláttam egy lovast. Gondoltam, Jacke az, úgyhogy utánamentem. De nem Jacke volt, hanem.....Milán. Már vissza akartam volna fordulni, de észrevett engem :
- Nem jössz velem? - kérdezte, majd dobott egy olyan félmosolyt, amivelbármelyik csajt letudta volna venni a lábáról :) .
-Hát...ööö...na jó - adtam be a derekam.
-Szuper.
-De hova is megyünk?
-Az titok! - kacsintott rám.
-Hát jó...- bizonytalanodtam el.