- Dee, kelj fel!!! Hallod? Hugi, kelj már fel!!! üvöltözött Harry.
- Jól van na! Csak ne kiabálj. Hány óra van? - kérdeztem kómásan.
- Már fél 8. Késésben vagy - közölte nyugodtan.
Erre már gyorsan kipattantam az ágyamból és a szekrényemhez futottam. Magamra rángattam egy farmert és egy pólót, közben pedig hallom, hogy Harry röhög rajtam. Hát kösz, nem ő aludt el. Miután elkészültem lerohantam a konyhába, és csináltam magamnak egy szendvicset. Ránéztem az órámra, ami már háromnegyed 8-at mutatott.
- Harry, kölcsönkaphatom az egyik kocsid? - kiabáltam.
- Persze, ott van a Range Rover kulcsa az asztalon - kiáltott vissoza.
Beszálltam az autóba és elindultam. 8 után pár perccel értem be. Nem is tudom, hogy mi lett volna velem, ha Hazz nem kelt fel.
Szerencsére ma nem kellett sok dolgot csinálnom, szóval hamar hazamehettem.
Clare-rel még megbeszéltük, hogy 7-re átjön. Szegény nem volt olyan szerencsés, mint én, neki van egy csomó munkája még.
Amikor fél 1 körül hazaértem Harryt a konyhában találtam. Az egész helyiségben égett szag volt.
- Uhhh, Szia Dee. Neked nem dolgoznod kéne? - nézett rám zavartan.
- Hamar végeztem. Mit égettél oda?
- Pizzát... a mirelit pizzát.
- Hogy a francba tudtad elrontani a mirelitet? Azt direkt az olyan degeneráltaknak találták ki, mint te - akadtam ki. Csak Hazza lehet ilyen nyomi.
- Jól van na! Nem figyeltem oda- mentegetőzött - viszont mi lenne ha inkább rendelnénk pizzát?
- Oké, benne vagyok.
Miközben Harry megrendelte a pizzákat én levettem a kabátomat és a cipőmet.
- Amúgy nagy baj lenne, ha Clare ma itt aludna? - kérdeztem egy kicsit késve, de inkább később, mint soha.
- Nem baj. Mikor jön?
- 4 körül, elmegyünk vásárolni - válaszoltam.
- Oké.
- Imádlak - pusziltam meg, mire vigyorogva megölelt.
5 körül meg is jött Clare. Hát igen, nem a pontosságáról híres. Elmentünk a közeli plázába, ahol jól bevásároltunk. Mikor már az összes kezünk tele volt, beültünk egy fodrászhoz, ahol kicsit átalakíttattam a hajamat.
- Biztos jó lesz? - néztem bele mégegyszer a tükörebe.
Persze, baszott jól nézel ki - mondta, és kirángatott az üzletből, majd a manikűröshöz vette az irányt.
Fáradtan értünk haza, és nekem a lábam is nagyon fájt a sok gyaloglástól magassarkúban. De megérte, mert rengeteg új ruhát vettünk, és még a hajam is kurva jó lett. Most, hogy vége van Dannel, rám fért a változás.
- Na és mesélj, mi volt Zaynnel? - kérdezte vigyorogva Clare.
- Fhuu, hát nagyon kedves, meg jó volt vele dumálni - mondtam, miközben zavartan lesütöttem a szemem.
- Belezúgtál? - kérdezte legjobb barátnőm csillogó szemekkel.
- Mi?? Nem, dehogy. Csak párszor találkoztunk, ráadásul nemrég ért véget Dannel.
- Jajj, hagyd már Danielt, foglalkozz inkább Zaynnel. Tetszik, igaz? - húzogatta vigyorogva a szemöldökét.
- Egy kicsit...
- Jajj, de jó! Ez annyira szupcsii!!! - lelkesedett be.
- Én csak azt nem értem, hogy ha most ilyen jól kijövünk egymással, akkor régebben miért nem beszélgettünk? - kérdeztem, mert ezt az egy dolgot tényleg nem értem. Régen fel se tűnt, hogy ott van, most meg már szinte mindent tudok róla. Pedig mennyivel jobb lett volna...
- Uhh, akkor biztos, hogy együtt lennétek, és most már az esküvőt szervezhetnénk - na jó, ez teljesen bepörgött.
- Clare, nyugodj le. Nincs köztünk semmi, és nem is lesz. Barátnője van.
- Pesszimista vagy. Na mindegy, inkább nézzünk valami filmet.
Előszedtük a legnyálasabb romantikus filmeket. Később még egy üveg whiskey is előkerült. Hajnal kettőkor éppen enyhén becsicsentve üvöltöztünk a TV-nek, amiben a Titanik ment, amikor Harry kómás fejjel lejött a lépcsőn.
- Lányok, kérlek nem lehetne kicsit halkabban? Én már aludni szeretnék. Megjegyzem nektek sem ártana.
- Te olyan jó testvér vagy. Annyira szeretlek - öleltem meg szipogva.
- Én is szeretlek manó. Na gyere, most szépen felmegyünk. - húzott fel.
Fent Harry betakart minket, majd elkezdett énekelni nekünk. Rögtön elaludtunk a csodás hangját hallva.
