Hülyék közt

#3 Fasza tekercs, avagy....éhes vagy?

Komolyan...egy fociedzés most nagyon hiányzott...Nem is tudom mi lesz a holnapi Taekwondoval. Az is tánc után lesz, mily meglepő. Öcsém és nővérem karatéznak, bátyám, Viki, Klau és én pedig beteg állatok módjára ezt a sportot űzzük, mivel volt szerencsénk és elkaptuk anno a lehetőséget. A többiek is járnak különféle edzésekre, például a két Barbi, Bea és Niki kosaraznak, Regi, Asi és Szilvi pedig minden kedd, csütörtök és péntek délután szétbaszatják magukat a kézilabdával. Aztán van a rajzszakkör nevezetű kemény sportág, melyen megint csak beteg lények módjára, ha van szabadidőnk, mindannyian részt veszünk. Tulajdonképpen itt ismerkedtünk meg...még...mikor ötödikes voltam és igen, azóta annyira jóban vagyunk, hogy már egy tánccsapatot is létrehoztunk és egymás nélkül képtelenek lennénk élni... Furcsa, de igaz. Na mindegy, eltértem a fociedzéstől... Meg kell ölni magunkat ma délután is, ha már egyszer bevállaltuk és teljesíteni szeretnénk két hét múlva Győrben.

Nagyban szedtem össze magamat a terem közepéről és gondolkoztam azon, hogy a picsában mozdítom meg bármelyik végtagomat. Végül az ajtó hangos kicsapódása oly erővel pörgetett fel, hogy mondhatni már stabilan álltam két lábon, mint egy jó gyerek és figyeltem, ki rontott be ilyen idegbeteg módon.

-Hát ti? - kérdezte Virág felvont szemöldökkel, s közben végigmérte néhányszor Beát, aki csak fetrengett a padlón, mint akit lelőttek.

-Jöttünk edzésre... - mondtam tök egyértelműen. 

-Azt látom...olyan tíz perce elkezdtük... - nevetett fel hátralépve párat. Most vagy korábban kezdték, vagy átaludtam valamit... 

-Vihar van... - vettem le testemet fedő, szarrá ázott pólómat.

-Jó, és ezzel mit kezdjen Zsolti bá'? - vonta fel ismét egyik szemöldökét.

-Majd azt mondjuk, hogy dugó volt. - cipzároztam ki táskámat, hogy ki tudjam venni belőle az edzős cuccot.

-Hazudsz a tanárnak? - tette fintorogva keresztbe karjait, melytől kedvem támadt őt fejbevágni.

-Nem hazudok, pontosan még én sem tudom mi miatt késtünk, szóval... - húztam el geciskedve számat és felvettem a világoskék mezt, majd kicsatoltam a fekete Levi's ővet, mely rajtam tartotta a szintén fekete, szakadt farmert.

-Jól van... Siessetek. - s azzal ki is ment a kis helyiségből, bebaszva maga után az újonnan cserélt, fehér ajtót.

-Hát ez baszd meg értelmes egy beszélgetés volt. - vontam fel egyik szemöldököm, letolva magamról a sötét ruhadarabot.

-Hát ez az. - nevette el halkan magát Bea és ő is öltözködni kezdett.

-Ezért megérte bejönnie... - sóhajtottam, majd leültem, hogy egy esetleges esés nélkül tudjam leráncigálni magamról a nadrágot.

-Hagyjad, szegény hülye... - vette ölébe táskáját és előhúzott belőle egy vizes, kék mezt.

-Hm...asszem átázik a táskád... - nevettem el magam, majd rápillantva felálltam és magamra rángattam szerencsétlen rövidnadrágomat.

-Csodás észrevétel... - szánta rá magát arra, hogy magára vegye a mezt, mivel ugye választása nem volt, vagy felveszi, vagy felveszi. Esetleg még felveszi.

-Annyira nem vészes...csak úgy nézel ki, mint aki egy tócsát izadt a hátára... - nevettem el magam, reakcióképp pedig egy kósza beintést kaptam. Összeszedte magát, gatya, cipő fel, ékszer le, majd indultunk befelé.

-Gyógyegerek! - érintett meg Lili "bársonyos" hangja - Mi a faszt csináltok? - vigyorgott képen egymás után, elkapva vállainkat.

-Jöttünk edzésre. Siettünk, mint zállat'! - örültem a hülye fejemnek, nem törődve azzal, hogy egy jó negyed órája elkezdték nélkülünk - És te mit csinálsz kint?