Hülyék közt

#2 Már megint te?

Az eső persze ismét rákezdett, hatalmas nagy örömömre nem is gyengén, esernyőt pedig nem hoztam. Ugyan! Hisz csak egész nap esett.

Ázottan érkeztem meg törzshelyünkre, ahonnan már távolról lehetett hallani a négy dal egyikét, Rain La songját. Hát persze! Miért is gyakoroljuk azt ami nem megy?

Tenyerem a hideg kilincshez ért, lenyomtam azt és csak egy hajszál kellett ahhoz, hogy ne hajítsam közéjük a szatyrot.

-Hoztál pockyt? - rohamozott meg egyből a két idióta, mire a zene megállt és mindenki levágta magát pihenőhelyzetbe, hogy majd nyugodtan tudjon enni.

-Sziasztok... - köszöntem a kérdésüket figyelmen kívül hagyva.

-Na? - nyúlt volna Bea a szatyorért, ha nem húztam volna hátam mögé. Arcomon egy zombi bájos mosolya foglalt helyet.

-Mi van abban a pockyban, hogy ennyire kell? Újonnan drogot is raknak bele, vagy mi? - ráncoltam homlokom. A szatyrot egyre messzebb tartottam tőlük és próbáltam magamat is, mielőtt még engem esznek meg szerencsétlen pocky helyett.

-Nem, csak kibaszott éhes vagyok! - állt le, mint egy jó kislány, várva, hátha így megkapja a szatyrot.

-De baszki ha éhes vagy, akkor miért ezt zabálod?

-Mert erre vagyok éhes. - magyarázta könnyen. Hm...hogy lehet valaki erre éhes? Na mindegy, nem fogom ezt a két bolondot soha igazán megérteni.

-Hát jó. - léptem egyet hátra.

-Na de hoztál?

-Nem, amúgy. Az pont nem volt, ezért nektek nem hoztam semmit. - fordultam el tőlük, szatyrot is más irányba mozdítva.

-Na... - húzta el száját. Látszott szemeiben, hogy el is hiszi, meg nem is. Asi csuklóját megfogva vezette őt a babzsákfotelekhez, hogy belelökhesse, s utána magát is belevághassa.

-De ne búsulj, majd legközelebb! - indultam el szétosztani a kívánságokat. Köcsög vagyok, tudom, de ezt azt hiszem megérdemelték, hisz ők is sokszor azok.

Egy thanks-t odanyögve vette ki a szatyorból Barbi, Szilvi, BB, Regi, Klau és Niki a kért cuccokat, én pedig a sajátomét és Vikiét kettőnk babzsákja közé téve indultam a két hülyéhez, kik beletörődve abba, hogy ma bizony nem esznek, fetrengtek a babzsákfoteleken.

Ahogy megálltam mellettük, Aisa egy félmosolyt festett arcára.

-Ugye most átkúrtad az agyunkat? - tette fel eme kérdést, mire elnevettem magam. Bea szenvedő arckifejezése egy szempillantás alatt változott át bekaphatod-ra, majd felült és elvette a fehér szatyrot. Kivette belőle a pockyjukat, lassan rám nézett és sunyin elvigyorodott.

-Én tudtam ám, hogy vettél. - bontotta ki, mint aki jól végezte dolgát.

-Aha, persze. - sétáltam vissza Viki mellé - Pont azért forgolódtál úgy a padlón, mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg a gumicukrát. - huppantam le a sarokba. Kényelmesen elhelyezkedtem és odaadtam Vikinek a kajám, aki felállt és az ebédlőbe indult vele, hogy megcsináltathassa - A La songon kívül ugye tanultátok a Rock the worldöt is? - tettem fel eme kérdést, mire nagy csönd lett. Kissé mérgesen néztem szét köztük, ugyanis az a két hét mégis csak két hét és oké, hogy nekem sikerült öt nap alatt ezt a koreót megtanulni, de még lenne egy, vagy több ami nagyon gyatrán megy - Hát jó, ha ettünk nekiállunk gyakorolni és most használjuk is ki az időt! - váltottam komolyra arckifejezésem. Válaszként csak halk jó-kat meg bólintásokat kaptam.

-Ja, és még ott van az Overcome is, azt viszont eddig még csak én tudom. - mondta Viki az ajtóban állva.

-Azt én is tudom, úgy a negyvenedik másodpercig. - törtem ketté előre pálcikáimat örülve magamnak. Hűha, már csak két perc harmincöt másodperc van hátra. Fasza gyerek vagyok!