*FIGYELEM! A SZTORI SZERKESZTÉS ALATT ÁLL A FENNÁLLÓ NYELVTANI HIBÁK ÉS EGYÉB OKOK MIATT!*
Lélegzet visszafolytva bámultam az új rajztanárnőnket. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek honnan ismerem az arcát. Ő az. A nő akit az álmomban láttam, aki a kislányhoz beszélt...
Ahogy ezt végiggondoltam, a hideg futkosott végig a hátamon. Ez hihetetlen. Tudtam, hogy van valami közöm hozzá, még ha nem is ismerem személyesen. Éreztem minden porcikámban. A gond már csak az volt, hogy fogalmam sem volt, milyen kapcsolatban állhatok vele.
-Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy egy pár szóval ismertesse magát és a művészethez való hozzáállását!-mondta a tanárnő, Mrs. Montez.-Örülnék, ha közelebb kerülnék hozzátok, úgyhiszem, az megkönnyítené a dolgomat.-fejezte be.
-Na de mennyire közel, Mrs. Montez?- kérdezte pimasz vigyorral és felhúzott szemöldökkel az egyik perverz osztálytársam, Mason. Masonnak gyakran vannak ilyesfajta piszkos gondolatai, amiket sajnos sokszor nem tud magában tartani.
-Khm-köszörülte meg a torkát a tanárnő- e kijelentés alapján nem sokan kerülhettek még hozzád közel... Mason,Jólmondom?-válaszolta Mrs. Montez. Az osztály nevetésben tört ki. Mason fintorogva csitított le mindenkit a váratlan válasz hallatán.
Az osztály nagyrésze már végzett a bemutatkozással, amikor is rám került a sor. Még mindig kissé sokkos állapotban voltam, de próbáltam megrázni magam és a helyzet magaslatára állni.
-Úgylátom, már csak egyetlen tanuló maradt hátra a kis ismertetőjével. Hogy hívnak?-mutatott felém kedves mosollyal az arcán a tanárnő.
-Nadine Santiago.-válaszoltam kissé félénken.
-Te lennél az akiről olyan sokat hallottam? Az igazgatónő kifejezetten a te munkáidat emelte ki, volt szerencsém meg is tekinteni párat. Brilliáns.-mondta.
-Igazán? Ez nagyon kedves, köszönöm.-válaszoltam zavart mosollyal az arcomon.
-Igazán nincs mit. Nagyon várom a közös munkát, Nadine.-válaszolta Mrs. Montez.-Nos, lassan az óra végére érünk, de szeretném, ha házifeladatként készítenének egy festményt "Valóságszerű álom" címmel! Köszönöm, viszontlátásra!-fejezte be a mondandóját rövidre zárva Mrs. Montez.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megszólalt a csengő az utolsó óra végét jelezve. Sietve kaptam fel a hátizsákom és a vázlafüzetem, majd a kijárat felé vettem az irányt. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, mire valaki hirtelen megragdta a csuklómat hátulról.
-Hello idegen - szólított meg egy ismerős hang. Fordultam egyet a tengelyem körül mire szembetaláltam magam azzal a bizonyos sötétkék szempárral. Leo volt az.
-Ismerjük egymást? -vontam fel a szemöldököm játékosan.
-Ah, szóval így játszuk -mondta Leo.-Ezesetben, szeretném, ha ismernénk egymást.-tette hozzá.
-Nem tudom miről beszélsz- mondtam hidegen.- Ha megbocsájtasz, most megyek -mondtam, majd kirántottam a csuklómat a markai közül és féllábbal kiléptem az ajtón. Félszemmel hátra pillantottam, várva a fiú reakciójára; leesett állal bámult utánam. Ekkor már alig bírtam visszafolytani a nevetést, így kacagva hátra fordultam.
-Most megvagy.-nevettem a képébe gúnyosan.
-Ha.Ha.Ha- tapsolt elismerően Leo.-Nem volt rossz.
-Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki.-szóltam hozzá még mindig nevetve.-Miújság?-kérdeztem visszazökkenve a nevetésből.
-Szerettelek volna elkapni még néhány szóra. Röpi edzésem lesz, de van még egy kis időm előtte. Lenne kedved sétálni egyet?- kérdezte. Van valami titokzatos és elragadó ebben a fiúban ami miatt szerettem volna jobban megismerni, ugyanakkor valami még sem stimmelt vele, de nem akartam előítéletesnek tűnni, így kisebb habozás után csak ennyit feleltem: -Miért ne?
Amint kiléptünk a suliból, újabb kérdéssel állt elő.
-Milyen messze laksz?-kérdezte kíváncsian.
-Nos, kb egy 20 perces séta. Miért kérded?-néztem rá kérdőn.
-Hazakísérlek.-jelentette ki.
-Nem szükséges.-vágtam közbe.
-Talán félsz, hogy zaklatni foglak?-nevetett fel gúnyosan.
-Sosem lehet tudni -vontam meg a vállam -Nameg arra tanítottak, hogy sose bízzak meg idegenekben.
-Ne hülyéskedj, menjünk.-indult el az otthonomtól ellenkező irányba a srác.
-Khm. Másik irány.-állítottam meg hirtelen.
-Ó. Akkor gyerünk, most.-indult meg gyorsan a másik irányba. Felnevettem és követni kezdtem.
YOU ARE READING
Az Utolsó Leszármazott
Teen FictionA 17 éves festő lány, Nadine Santiago élete egy hét alatt hihetlen fordulatot vesz, miután megismerkedik egy gyanúsan szívtipró sráccal, Leonardoval. Azonban egy olyan dologba keveredik, ami teljesen felforgatja az életét; ő az egyetlen utódja egy o...