The School of Death

When I was listed

Ha életet lehet adni

Akkor elvenni is.

Már régóta figyellek.

Ide tartozol.

Majd megérted.

És most ébredj.

Ébredj!

-Eleise ébredj! - A nap égette a szememet. Felettem egy barna hajzuhatagot láttam. A liliom illata bejárta az egész szobát. Gyengéden megsimította az arcomat. A két zöld szempár aggódóan leste minden mozdulatom. 

- Hogy érzed magad?

- Kicsit szédülök, de azért minden rendben.

Arcvonásai kisimultak majd leült az ágy mellett lévő székre. Tekintete az ablak felé vándorolt. Résnyire nyitva volt melyen a lágy szellő besurrant. Az üres falakon megtörtek a napsugarak. Mellettem több ágy is volt. Felteszem ez lehet a gyengélkedő.

- Mi történt a nővel?

A hajában lévő virágok kiemelték zöld szemét. 

Csönd. 

Tekintete üveges lett, mint aki éppen egy emléket idéz fel.

- Még él.

Fellélegeztem. Valós volt az az erő amit éreztem?

- Épphogy.

Mi?

- Miután összeesett azonnal odahívtak. Mint ahogy a többieket is. A listavezető tanulókat szokták hívni vészhelyzetekben. Hisz hogy egy tanárral kevesebb vagy több az a  nagy fejeseket nem igazán érdekli. Mindent megpróbáltunk, de a szíve..mintha darabokra tört volna. Nem sikerült összerakni. Végül Lua egy varázslattal megállította a folyamatot. Catharinanak pedig sikerült itt tartania a tanárnő lelkét.

Senki sem tudja mi történt. Csak te.

Mindez miattam van. De ha a lelke itt ragadt akkor nem tud eljutni a túlvilágra és az élők sorába sem térhet vissza.

- Én csak azt akartam hogy abba hagyja.

Éreztem ahogy egy sós könnycsepp végiggördül az arcomon és a pokrócon semmivé válik.

- A vizsgáztatók nem tudják mitévők legyenek. A fél társaság elakar küldeni a másik pedig elvan ámulva. Mivel félnek eltanácsolni Lucifer kiválasztottját azon gondolkodnak ebben a pillanatban is, hogy melyik listára fogsz felkerülni. Természetesen az Élet úrnője címért kell majd pályáznod. A gond csak az, hogy az idén nem indult ilyen osztály. Most döntenek arról, hogy összevonjanak e téged a felsőbb évesekkel.

- Honnan tudod mindezt? 

- Természetesen Catharina ott lebeg és tájékoztat a fejleményekről. - mutatott a fejére

- Hogy hogy itt maradtál velem?

- Még szép hogy itt maradtam! Lakótársak vagyunk és igaz sokszor összeveszünk a többiekkel de számíthatunk egymásra. - rám mosolygott

- Most már közénk tartozol és aggódtam érted.

- Köszönöm. - lecsuktam a szemem mert nem akartam hogy Jasmine lássa mennyire elérzékenyültem. Nem voltak barátaim alsó tagozat után.

- Bu!

- ÁAAAAA! Ó HOGY A JÓ ÉG ÁLDJON MEG SIA!!! SOHA TÖBBET NE CSINÁLJ ILYET! 

- Ja ja persze persze.