Mikor főszereplőnk, Zoé szépen lassan felnőtté cseperedett, maga sem gondolta volna, hogy ki mellett találja majd meg a boldogságot. Ám nem volt mindig ilyen vidám az élete. Édesanyját ugyanis egy balesetben elveszítette, édesapja pedig a tragédia k...
– LAURA! Hát te itt? - rohantam oda legjobb barátnőmhöz, és szinte sikítva ugrottam rá.
– ÚRISTEN ZOÉ! Együtt megyünk az EB-re te jó ég! - ugrott ki a bőréből Lau.
– Szóval! Zoé, ő itt a tesóm Ádám. Ádám, legjobb barátnőm, Zoé. - mutogatott össze vissza.
– Szia! Örülök, hogy megismertelek. - mosolygott a testvére, és kezet ráztunk.
Őszintén szólva nem mondom, hogy nem ismertem Ádámot, mert mindig is figyelemmel követtem az ő pályafutását. Már most nagyon örülök, hogy itt lehetek.
Egy pár percet még beszélgettünk, majd a fiúk készítettek egy képet a rajongók nagy örömére, és felszálltunk a repülőre. Egy sorban négyen ülhettünk, így a felállás: ablak mellett Laura, aki köztudottan rosszul van minden tömegközlekedési és hasonló közlekedési eszközön, mellette Ádám, apa, majd én kívül. A pilóta kérésére bekapcsoltuk a biztonsági öveinket, majd Bernd Storck mondott a fiúknak pár bíztató szót a meccsekhez. Apa még a felszállás előtt megkérdezte, hogy vagyok, és hogy kibékültünk-e anyával. Egy kis beszélgetés után apa és Ádám is szót váltottak egymással, mialatt én zenét hallgattam kikapcsolódásként. Később, mikor meguntam, nézelődtem kicsit, próbáltam megfigyelni, hogy hol is lehetünk. Bent is szétnéztem, szinte mindenki aludt, vagy sajátos módon relaxált. Vagyis majdnem mindenki.
Ahogy elpillantottam a velünk párhuzamosan lévő székekre, egy mélykék szempárra vetült a tekitetem. A fiú azonnal rám mosolygott. Mikor jobban megnéztem ki az, majdhogy nem lefordultam a székről. Dzsudzsák Balázs... A rohadt életbe...Ez a pasi egy álom. Édes, kedves,cuki, drága. Komolyan, nem tudok mit mondani, nagyon szeretem. Tuti ez nem szerelem, csak egyszerű rajongás.
Nem tehettem mást, lányos zavaromban paradicsomvörösen visszamosolyogtam, amitől neki igen jó kedve támadt, mert felnevetett.
– Olyan aranyos vagy! - vigyorgott még mindig.
– Köszönöm! - nevettem én is zavarodottan.
– Amúgy szia, Dzsudzsák Balázs vagyok. - nyújtotta felém a kezét, elég érdekes módon, ahogy sikerült neki kikapcsolni a biztonsági övét.
– Tudom. Király Zoé vagyok. - fogtam meg én is a kezét.
– Akkor Gabi lánya személyesen igaz? – kérdezte, minek őszintén szólva nem igazán örültem.
– Ahogy mondod! – vágtam vissza nem éppen a legkedvesebb hangnemben.
– Ne legyél már ilyen morcos! Vagy valami rosszat mondtam?
– Nem, dehogy, csak szimplán nem szeretem, ha valaki úgy ismer engem mint Király Gábor lánya. Ez olyan érzés, mintha elvennék a személyiségemet.
– Akkor én most megsértettelek? – nézett rám aggódóan.
– Ugyan. De Balázs lenne itt valami...- beszéltem halkan.
– Csak tessék. – figyelt bizalmasan.
– A kezem... - mutattam zavaromban, és talpig pirosan Balázs kezére, aki még mindig erősen szorította, mintha tudtomra szeretné hozni, hogy vigyáz rám, és megvéd mindentől.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
– Jaj ne haragudj! – engedte el szomorúan a kezem.
Az út hátralévő része csendesen, nyugodtan telt.
*Balázs Szemszöge*
Azt hiszem, jó ötlet volt megszólítani. Egyre jobban ég bennem, hogy meg kell szereznem. Csodálatos ez a lány!
Ahogy földet értünk, a francia földre elsőként én léphettem. Nem tudom elmondani, mennyire jó és felemelő érzés Európa legjobbjai között lenni. Itt megmutathatjuk mindenkinek, aki nem hitt eddig a magyar fociban, hogy igenis van itt helyünk. Mertünk annak idején nagyot álmodni, és végre ez az álom valóra vált. Óriási dicsőség.
Gondolataimtól elszakadva arra eszméltem, hogy Storck papírokat osztogat a szálláshoz. Ezen a kis cetlin egyetlen, 5 jegyből álló szám található. Kiderült, hogy ez lesz a szobánk ajtajának kódja. Mindenki kapott egy egy ágyas szobát, közös fürdővel. Na igen, ez érdekes lesz.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Lakosztályom Nagy Ádám barátoméval szemben volt. Két oldalon pedig Király Gabi, és Szalai Ádám vettek körül. Örültem neki, hogy ilyen szomszédaim lehettek. Bennem mégis egyetlen kérdés élt: Hol lehet Zoé? Ha sikerül megtudakolom, szívesen elsétálgatok késő délután arra...
De...Vajon ő is ezt érzi, amit én?
Nos ennyi fért volna bele mára. Ne haragudjatok, hogy nem tudok írni hétköznap, mert dolgozom, és nem igazán fér el az időmbe. De hétvégén igyekszem minden nap dolgozni a blogon, mert nem akarom abbahagyni. :) Köszönöm, hogy ennyien olvassátok ettől függetlenül is! Nem is rabolom tovább az időtöket, hamarosan jövök a következő résszel! :) Sziasztok! :*
