Percabeth fanfic:A bál

Újabb érzelem löket

Percy 

-Elégé meglepet az a látvány ami a lány wc-ben fogadott. Mármint,nem az,hogy máshogy van berendezve,mint a fiú,hanem azok a bazinagy szörnyek,akik Annabethet akarták széttépni. Mikor észrevettek,nemigazán örültek nekem,Annabeth annál inkább. Arca felderült,szemében megcsillant a remény sugara. Egy gyors mozdulattal levágtam a mellettem lévő szörny szárnyát,ki visongva porladt el. És csak ekkor kezdődött el az igazi buli! Egymásnak vetett hátakkal állva forogtunk körbe,kezünkben a fegyvereinket szorongatva. Buck,aki most már egy küklopsz,vicsorogva kapott felém,amit a kardommal könnyedén hárítottam. Egy szemében gyűlölet szikrái villogtak. Míg én a küklopsszal harcoltam,addig Annabeth a másik fúriát küldte el a hűvösebbik oldalra. Egy óvatlan pillanatban viszont tarkón csapott az egyik kígyónő,és összeesve csillagok táncoltak a szemem előtt. Mire feleszméltem,Buck a kezében tartva Annabethet,megakart lógni,aki akárhogy erőlködött,nem tudod szabadulni.

-Mit lopsz,küklopsz?! Hozod vissza!-Mondtam,és utánuk vetettem magam. PUFF,a másik kígyónő feje is a földre zuhant,majd elporladt. Buck megtorpanva figyelte,ahogy az utolsó társa feje is a földre zuhant. Míg ő rám koncentrált,addig Annabeth a tőrét az egyik újába döfte a tőrjét,így puffanva leeset a földre.

-Minden oké Észlány?-kérdeztem tőle,míg én a szörnnyel viaskodtam,aki teljesen elfelejtkezett Annabethről.                                                                                                                                                                           -Persze,Hínáragyú...Sose voltam jobban-morogta mérgesen. Láttam rajta,hogy kezd berágni Buckra. Míg Annabeth Buck háta mögött próbálta összekaparni magát,én az életemért küzdöttem. Nem tudom honnan,de előkerült egy kard,aminek a nyelét lángokban szenvedő emberi fejek díszítették,pengéje olyan éles,hogy egy suhintással ketté tudna vágni.                             -Tudod,már ezer éve,hogy nem ettem félvért,és most nem is egy,hanem rögtön kettő félvért falhatok!-mondja a száját nyalva Buck.-És tudod mit? Előbb a kis szöszit eszem meg,aztán téged! Tudtad,hogy a lányoknak sokkal finomabb a húsa?-mondja,és érzem,hogy mindjárt összehányom magam. Egy,majd még egy ütést hárítok,miközben Annabethet lesem. Eltűnt! Mármint,az előbb még itt volt és a csontjait fájlalta,most meg nyoma veszett! Mire leesik a tantusz,eszembe is jut egy ötlet:-Meg kell,hogy mondjam te egy igazi gurmé vagy! De például azt tudtad,hogy Ananbeth nem szereti ha a megemésztéséről ábrándoznak? Tudod,a legutóbbi szörny,hogy járt? Nagyon csúnyán...beütötte a fejét...És akkor egy hatalmas csattanással a földre esett. Annabeth levette fejéről a Yankees sapkáját majd fejét megrázva a szőke tincsek ugrálva helyezkedtek el a vállán,és a hátán.                                                                                                                             -Ezt neked te egoista barom! Majd máskor nem akarsz megenni! Percy,lennél olyan kedves és elküldenéd a Tartarosz aljára? Köszönöm.-mondja,majd félreáll amíg én a kardomat a küklopszba nem süllyesztem. Mire eltűnik,nem marad más csak egy kupac aranyszerű por. Egymásra nézünk,és elégedetten bólintunk. És ekkor betoppan egy csapat lány,akik valamiért rosszul reagáltak a kezünkben lévő fegyverektől. Annabeth próbálná csitítani őket,de azok fejvesztve menekülnek,gondolom tanárokért. Király! Innen is kirúgnak majd! Annabeth int,hogy kövessem,de az ajtónál megfog minket két tanár. Az egyik az irodalom tanárom,a másik pedig nem ismerem. Érzem,most vége a dalnak.                                                                                                                 -Percy Jackson! Mégis megtudnád magyarázni azt,hogy Jessica és a barátnői miért rohantak ki pánikolva a lánymosdóból?! És mégis ki ez a lány melletted? Tudtommal nem lehet senkit se behozni a bankettre. Válaszoljon Jackson,különben kénytelen leszek kihívni a rendőrséget!-Oké,ez határozottan nem jó,gondolom magamban. Már épp benyögnék egy hülye kifogást,amikor Annabeth előrelép,és ezt mondja:-Ugyan már tanár úr! Hát nem ismer fel? Én vagyok az! Rebeca...Az egyik tanítványa.-Mégis mit csinál ez a lány?! Kezdek bepánikolni! De legnagyobb meglepetésemre más történt mint amire számítottam. A tanár pislogva gondolkozik,és látszólag kezdi elhinni azt amit Annabeth mondott neki. A másik tanár szintén így tesz. Annabeth folytatja:-Annyira utálom,hogy ennyire felejthető vagyok! Csak azért mert szőke vagyok,nem vagyok hülye! Esküszöm,most már balhét fogok csinálni! HALLJÁK?! BALHÉT!-Mire leesik mit csinál,eszembe jut,hogy nekem is mit kéne csinálnom.                                   -Gyere Anna...izé...Rebeca,menjünk és fogjunk egy taxit. Ajánlom maguknak,hogy mostantól legyenek kedvesek vele! Ezzel lassan,de határozott léptekkel elhagyjuk az iskolát,mielőtt a Köd feloszlatna. Futunk ameddig biztosan el nem hagyjuk az iskolát,majd megállunk lihegni. Ameddig Ananbeth egy padon ül,én taxit próbálok fogni. A harmadik taxi után unom meg és leülök mellé. Látszik rajta,hogy fáradt és fázik. Leveszem a zakóm és a vállára terítem. Erre feleszmél és így szól:-Te nem fázol,Percy?                                                                                                                  -Nem,dehogy. Vedd csak fel. Hideg van ilyenkor.-mondom mosolyogva,mire csak ennyit mond:-Köszönöm szépen.

Hála az isteneknek,sikerült fognunk egy taxit és a lakásunk ajtaja előtt állunk. Annabeth haza akart menni,de nem engedtem neki,hiszen túl késő van már ahhoz,hogy utazgasson. Majd holnap reggel fog egy taxit. Mikor csöngetek,anyám mosolyogva nyit ajtót,viszont rögtön lehervad neki,amikor meglátja,hogy milyen szedett-vetetten jöttünk haza. Mikor bemegyünk,Annabeth leveszi a zakómat,és szépen a fogasra rakja,majd a kanapéra ülünk és elkezdünk mesélni. Mesélünk arról,hogy milyen jót táncoltunk,arról ahogy Annabeth hősiesen kiállt értem,mikor Buck szenyózni kezdett velem. (Persze azt a részt kihagyva,hogy a fiújának nevezett ). Eközben ő csak bólogat és elképedve figyel. Mire vége a beszámolónknak teljesen kiszáradunk. 

Anya teljesen egyetértett velem abban,hogy Annabeth csak holnap mehet haza,így keresett neki egy régi rövidnadrágot,ami már rá kicsi,meg kért tőlem egy pólót amit feláldozok Anabethnek pizsama felsőnek. Végül odaadtam neki az egyik Félvér Táboros pólómat. Mire visszajön a tusolásból,teljesen bealszok.                                                                                                                                           -Hínáragyú! Kelj fel és húzd be a segged a zuhanyzóba!-a pólóm két-három mérettel nagyobb,így lóg rajta,haja vizesen az arcához tapad. És megint azon kapom magam,hogy bámulom őt. Annabeth megrázza a fejét és a lábamnál fogva kihúz az ágyból. Nevetve a földre esek,én pedig egy ügyes mozdulattal kirántom a lábait maga alól és rám esik. Az arcunk közt van kb két hüvely távolság. Némán fekszik és a szemeimet nézi. Arca mint ha kipirult volna.                                                 -Gyönyörűek a szemeid,Észlány.-mondom ravaszul,mire felpattan és mielőtt becsapná az ajtómat ezt mondja:-Fürödj le! Döglött hal szagod van!-Én meg csak fekszem a földön és nevetek. 

Jééj,és vége :D Remélem ez a rész is tetszett! Ha valamin esetleg változtatnom kéne,kérlek írj kommentet :) Negatív és pozitív visszajelzésekre pedig mindig igényt tartok ;) A következő részig,viszont puszii és legyetek jó félvérek! :D <3