Percabeth fanfic:A bál

Stay the night

Percy

*Három héttel később*

Még csak pár perc és vége,vége a szenvedésnek...már csak pár perc...ééés.

DINGDINGDINGDING

Mindenki őrjöngve rohan ki a folyosóra,onnan pedig az utcára. Végre kicsöngettek és holnaptól elkezdődik a nyári szünet,a jól megérdemelt pihenés,henyélés. A legtöbb gyerek izgalomtól túlpörögve készül a nyaralásra. Mivel az iskola túlnyomó része újgazdag kölkökből áll,ezért a legtöbb Hawaii-ra vagy ehhez hasonló helyre megy nyaralni a szüleivel. Mindegyik azt hiszi,hogy mázlista amiért szuper helyekre jár nyaralni.

De egyikük se annyira szerencsés mint én...

Anya már kint ül a kocsiban,mire kiérek a suliból. Ragyogó mosollyal nyitja ki az ajtót,majd szorosan magához ölel. Olyan illata van,mint a frissen sült sütinek,amit imádok.

-Milyen volt a suli,drágám?-kérdi,miközben elindítja az autót. Megvonom a vállam.

-Tűrhető. Képzeld,kémiából megkaptam a hármast. Szóval most büszke vagyok magamra.-teszem hozzá,majd megpaskolgatom a vállamat. Anya nevetve összeborzolja egyik kezével a hajamat.

-Én is büszke vagyok rád,Percy. Apád is az,hidd el.-ritkán emlegetjük fel Poszeidónt. Még mindig nehezen hiszem el,hogy a görög istenek léteznek,és az egyik az apám. Anyát is lesokkolhatja,újra és újra a dolog. Valljuk be...nem mindenki jön össze egy görög pasival.

-Ha hazaértünk,akkor indulhatunk is? Vagy akarsz egyet pihenni? Esetleg süthetek neked palacsintát,vagy akármit.-idegesen elkezd az ujjaival a kormányon dobolni. Mindig ez van. Anya tudja,hogy ezután az jön,hogy nem lát két hónapig. És azalatt az idő alatt megtámadhatnak szörnyek,kígyóhajú nőszemélyek,dühös istenek...Hiába vigyázok magamra,anya mindig is félteni fog.

-Tudod,nem muszáj olyan hamar odaérnem...Esetleg ehetnénk együtt valamit.-mondom mosolyogva.

-Szóval...akkor idén is találkoztok Annabethel,ugye?-kérdi ravasz mosollyal az arcán
-Igen...miért kérded?-gyanús ez nekem.
-Á,nem fontos. Ő már ott van a táborban? Ha nem,akkor esetleg elmehetünk érte. És akkor mehetnétek együtt.-arcán mosoly játszik.
-Anya,szerintem nem kell elmenni érte. Majd összefutunk a táborban.
-Ahogyan akarod,Percy. De ha esetleg mégis...
-Anya...nem kell...köszi.-felemeli mind a két kezét,jelezve,hogy megadta magát. Hazáig csöndben ültünk,néha szó esett a suliról,arról,hogy most kivételesen nem gyújtottam fel semmit,illetve nem romboltam le a fél sulit...Igaz,a lány mosdó kicsit odalett a bálkor, de így is jobban jártam,mint eddig.

Hazaérve első dolgom az volt,hogy ledobjam a táskámat,majd előszedjem a táboros táskámat. Már egy hete bepakoltam. A legfontosabb dolgokon azért még egyszer átfutok. 
*Tábori póló
 *pár nadrág

*alsó nadrág
*zokni
*egy kép anyáról és rólam (majd kirakom a kabinom falára)
*tornacipő   

Hirtelen a zsebemhez kapok,majd nyugodtság jár...még megvan a tollam. Mondjuk lehetetlen elveszítenem. Egy ilyen gyereknek,mint amilyen én is vagyok,olyan toll kell,amit nem tudd elhagyni. Szemem az éjjeli szekrényemen lévő képre siklik. Muszáj mosolyognom rajta. Kezembe veszem a képet és leülök az ágyamra. Grover,Annabeth és én. Vigyorgunk mint egy csapat hiperaktív gyerek. Végül is...azok vagyunk. Annabeth fürtjei kócosan tapadnak az arcához,arcán látszik,hogy fáradt,de a szemei ragyognak. A mosolya pedig gyönyörű.

Annabeth teljes egészében gyönyörű.
ÁCSI!
Mikor kezdtem el én így gondolni RÁ?!
Hiszen ő csak egy barát...
Vagyis....ha többet is éreznék iránta,Annabethnek valószínűleg maradnék a jó öreg,Hínáragyú. A srác,aki sose fog felérni egy szőke,kék szemű sráccal se...Nem,nem vagyok féltékeny Lukera...ÉN? Pfff...soha. Hiszen a rossz oldalon áll! De ha belegondolok...Annabeth mindig szeretheti. Ezért áll ki mindig mellette.