Remember, Survive, Run (Az Útvesztő FanFiction)

#1 - Az új élet [JAVÍTOTT]

Álmodtam.
Egy kis parkban voltam, ami egy épületnek az udvara lehetett.
Egy padon ültem és nyugodtan néztem a velem szemben lévő szökőkutat. Egyszer csak valaki leült mellém.
-Örülök, hogy eljöttél.-mondtam rá se nézve.
-Miért ne jöttem volna el?-a fiú hangja kissé aggodalmasan csengett.
-Beszélnünk kell.-néztem rá, de nem időztem rajta sokat. Az agyam csak annyit bírt felfogni hogy sötétbarna haja van.
-Nos...-sóhajtottam-Ígérd meg hogy nem árulod el senkinek. Főleg Newtnak nem.
-Re-rendben, de mit is?-egyre ijedtebb lett.
-Bemegyek az Útvesztőbe.-hadartam el.
-L, te meg miről beszélsz? Nem mehetsz beutánuk, megígérted neki, hogy itt maradsz biztonságban.
-Tom, te ezt nem értheted.-mordultam rá.
-Figyelj,nem mehetsz be! Ezt apád is megmondta.
-Nem hagyom hogy elvegyék tőlem!-álltam fel, majd rohanni kezdtem egy ajtóhoz.
-Ne merészeld!-rohant utánam.
Nem figyelve rá egy laborba mentem ahonnan felvettem egy cetlit, es egy tollat. Ráfirkantottam egy számot, majd tovább mentem. Egy lifthez értem. Körbenéztem. Csak az a fiú követett. Megnyomtam egy gombot mire a lift zörögve kinyílt. A fiú egyre közelebb volt hozzám. Nagy levegőt vettem majd beléptem a kabinba. Az ajtó épp becsukódni készült amikor a srác elkiáltotta magát:
-Biztonságiak! L, azonnal gyere ki onnan!-nézett rám.
Nem moccantam. Hirtelen több egyenruhás ember jelent meg mögötte. Az ajtó már több mint fele becsukódott. Az utolsó pillanatban Tom, vagy kicsoda, sprintelni kezdett, majd beugrott mellém.
-Te normális vagy, Lena?-kiabált rám.
-És te az vagy? Most ketten megyünk fel egyszerre.-ültem le a sarokba.
-Nem hiszem el, hogy ilyenkor is tök nyugodt vagy.-mondta, miközben a liftajtó nagy csattanással bezárult.
-Azért vagyok nyugodt, mert tudom, hogy Ő ott lesz.-válaszoltam.
-És ha ő nem fog rád emlékezni?-folytatta halkabban. Hirtelen rá néztem, majd könnybe lábadt a szemem. Felálltam és szorosan átöleltem, mire ő nyugtatgatva simogatta a hajat.
-Csak remélni tudom-szipogtam-hogy emlékszik rám.-nyögtem ki, aztán újabb könnyáradat szökött a szemembe.
-Jaj,Lena...Én kicsi Lénám.-puszilt homlokon.
...
...
....
Arra keltem,hogy borzalmasan fáj a fejem.
Hangokat hallottam a környezetemből,de a szememet alig bírtam kinyitni.
-Üdvözlünk Zöldfül. Emlékszel bármire?
-Nem igazán.
-Nyugi, ez normális. Newt van még ott valami?
-Egy lány!-a hang mellőlem jött.
Kipattant a szemem,és próbáltam látni a nagy fénytől.
-N...Newt-kiáltottam fel zihálva.
-Le... Lena?-közelebb hajolt.
-Ismered?-jött távolabbról egy fiú hang. Közben a szemem megszokta a fényt. Ránéztem. Egy vörösesszőke hajú srác állt velem szemben.
-Még egyszer kérdezem: Ismered?-hangzott a kérdés a közelből,de nem voltam képes a hangforrást keresni.
Csakis a szemeit tudtam néztem.
Azt a két bámulatosan rejtélyes szemet.
Felsegített,miközben egy pillanatra sem vette le rólam tekintetét.