Remember, Survive, Run (Az Útvesztő FanFiction)

#7 - A tiszttársak [JAVÍTOTT]

"-Ejnye Hugi.-nevetett fel Thom.
-Mi ez a hangzavar?-kiáltotta egy számomra ismét csak ismeretlen hang. Thom a szemeit forgotva elindult a hang irányába,mi pedig utána..."

Hamar kiértünk a fák közül ahol egy vöröses-szőke hajú, magas fiú várt minket keresztbe font karral.
-Miért nem dolgoztok?-kért minket számon.
-Itt dolgozni kell? Máris nem tetszik ez a hely.-jegyeztem meg halkan, mire Thomas kuncogni kezdett.
-Mi olyan vicces? Mondd el nekem is.-húzta össze a szemét a fiú.
-Gally, állj le. Nem te vagy a főnök, ne osszad az észt.-nézett rá Newt szúrós szemmel mire Gally arrébb állt. Épp indultunk volna el, amikor utánunk kiáltott.
-Zöldfülű!Gyere ide!-erre Thomas fejcsóválva vissza indult.
-Mi a fràsz az a Zöldfülű?-néztem Newtra.
-Egy hülye kifejezés az újoncokra.
-Ahha... Szóval Én is Zöldfülű vagyok?
-Hát,igen.-kuncogott a fülembe.
Beértünk a hatalmas térség közepére, ahol már jóval többen voltak.
-Ő itt Serpenyő. Ő a séfünk.-magyarázta egy sötét bőrű pufók srácra mutatva.-Éhes vagy?
-Van Nutella?-csillant fel a szemem.
-Mi az csuda az a Nutella?-nézett rám értetlenül.
- Mi-tella?-kocogott hozzánk Chuck.
-Nem tudom mi az, csak az rémlik, hogy finom és sokat ettem...veled együtt.-jutott eszembe egy emlék.

*Emlék*

"Newttal filmet néztünk, az ágyamon heverve.
-Ide passzolod a Nutellát?-néztem rá, ugyanis mellettem feküdt.
-Ha te is a mogyit-mosolygott.
Kicseréltük egymást nasiját, majd néztük tovább a laptopomon felbukkanó szereplőket. Pár perc múlva felsóhajtottam.
-Ez a film egy nagy rakás...-nem tudtam folytatni ugyanis rámfeküdt.
-Van valami probléma, hölgyem?-kacsintott miközben lecsukta a laptop tetejét.
-Unalmas a film.-kuncogtam elpirulva.
-Akarsz valami...igzalmasat?-hajolt közelebb. Nem tudtam válaszolni zavaromban. Több mint 2 éve járunk,mégse vagyok képes megszokni a mosolyát. Még közelebb hajolt majd érzékien megcsókolt"

-Emlékszem!-kiáltottam boldogan.-Viiii emlékszem!!-mondtam szinte ordítva, amire az összes körölöttünk lévő oda gyűlt.
-Mégis mire?-nézett aggódva Newt.
-Rád! Rám! A nutellára!-ugráltam örömömben. Elmeséltem neki az emlékem, amit főként csak neki szántam, de az egész társaság hallotta.
-Szóval több mint 2 éve?-kérdezte vigyorogva.
-Igen!-öleltem át boldogan, miközben a tömeg szépen lassan elkószált. Nem tudom mennyi ideje ácsoroghattunk ott ölelkezve,de egy idő utàn megszólalt.
-Szóval.Éhes vagy?-kérdezte.
-Naná!-mosolyogtam, mire nyomott egy puszit a fejemre.