Speciális

Untitled Part 3

  Mi értelme a beszédnek, ha senki sem hallja meg? Pontosan. Semmi. Vagy még annál is kevesebb. Eljött az augusztus, és a tökéletes lányuk legubózott, nem szólt senkihez, nem fürdött, nem valt bizonyos gondot az öltözködésre. Magyarul pulcsiban és melegítőben ült, és nézett ki a fejéből melegben, hidegben, esőben és forróságban egyaránt. Anya és apa azt hitte, majd elmúlik. Nem értették és most sem értik, hogy akkor és ott én megszűntem létezni. Mindenki elhagyott, még a legjobb barátaimnak hitt áruló, hátba szúró pletykagépek is. Egyedül maradtam és elegem volt. Csak abba akartam hagyni, a szüleim meg meg akartak javítani.Ezért vagyok most itt, egy olyan iskolában, egy eldugott kisváros legszélén az Isten háta mögött, ahol madár éppen jár, de kb ennyi is, és ahová olyan ''Speciális,, esetek járnak, mint én. Ergo itt mindenki gyogyósnak titulált gyerek, akit a szülei bedugtak ennek a bentlakásos iskolának nevezett csúfolt zárkába, némi pénz fejébe, és várják, hogy majd a tanév végén, varázsütésre gyógyultan távozunk... Vagy nem.Hát nagyjából ennyi lenne a lényeg. Este 10 órát mutat az óra az asztalon és a szobatársam valamikor bealudt. Én viszont kicsit sem vagyok fáradt, sőt, a felügyeletem dühöt, amit ez a röpke bemutatkozásom okozott, muszáj levezetnem valahogy, és mivel még mindig ömlik az a ********* eső, nem mehetek futni, plusz nem is ismerem ezt a környéket. Ezért úgy döntöttem hogy leírom a mai napomat. Kezdve onnan, hogy a drága szüleim feltettek a buszra, egészen addig, amig nem kezdtem naplót írni. Lehet, hogy unalmas lesz, sőt, abban biztos vagyok, hogy a múltam sokkal, de sokkal érdekesebb.Viszont ki van zárva, hogy én azt elmeséljem bárkinek is, mi történt pontosan, mert nem kell a sajnálat, se a lenézés. Meg persze azok is nagy ívből tezsnek a történetemre, Akik tisztába vannak vele. Így én sem foglalkozok velük, sem a múltammal, csak és kiárólag arról fogok írni ebbe a furcsa, fekete naplóba, ami itt, az iskola területén történik.