Texting | JUSTIN B. a.u. |MAGYAR|

25. Kövesd

*Justin szemszöge*

- Kövesd - szóltam Johnnak mire rámnézet és a szemei kikerekedtek.

- Nem, haver. Ez ijesztő- rázta meg a fejét.

- Haver, csak csináld. Mikor megáll, tegyél ki és majd uberrel hazamegyek. Ez fontos. -mondtam és a lányt néztem a tükrében.

John és én éppen mögötte álltunk a piros lámpánál.

-Biztos? -kérdezte, én pedig bólintottam és figyeltem ahogy a lámpa zöldre vált.

-Mehetsz -mondtam és követtük Gisellet a 101en Santa Monica felé.

Körülbelül 15 perc múlva megált a parton, messze a fő résztől.
Szerintem még soha nem voltam Santa Monica ezen a részén.

-Itt. Rakj ki, ő is megállt -szóltam kiszállva az autóból.

- Rendben van. Hívj ha történik valami. Elég gyanús ez a hely - mondta körül nézve.

Bólintottam és a lány kocsija felé kocogtam.

Őszintén még soha nem találkoztam ezzel a lánnyal és az is lehet hogy egy gyilkos, de mégis követtem őt Santa Monica egyik eldugott partjához.

- Giselle -szóltam, mire visszanézett rám.

Találkozott a tekintetünk és ő rámhunyorított.
-Te... Te követtél engem? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Oké ez ijesztően hangzik, de igen. Csak muszáj volt beszélem veled. Nem akartam, hogy az első találkozásunknak ez legyen a vége - mondtam megvakarva a tarkóm.

- Nem igazàn gondolkozol mielőtt beszélsz, ugye? - kérdezte egy barátságos vigyorral az arcán. Felnevettem és megráztam a fejem.
- Sajnálom.  Össze voltam zavarodva, millió dolog fordult meg a fejemben, mikor elolvastam az üzeneted az étteremben, nem gondolkoztam tisztán - feleltem és követtem őt a strand felé.

- Nem bánod.. Ha csatlakozom? - kérdeztem, mert nem akartam elrabolni az idejét, amikor egyedül lehet.

- Nem. Gyere - megállt, hogy bevárja míg utol érem.

Miután sétáltunk egy kicsit és csak néztük, ahogy a hullámok verdesik a partot, leültünk egy sziklára.

- Sajnálom.. Nem kellett volna azt feltételeznem, hogy olyan vagy mint szinte mindenki más - emeltem rá a szemeim.

Mereven bámulta tovább a vizet.
- Tudod, mikor rájöttem ki vagy, sokkal inkább aggódtam, ahelyett, hogy izgatott lettem volna - találkozott a tekintetünk. Zöld szemei voltak, enyhén méz színűek.

- Hogyhogy? - kérdeztem szemöldök ráncolva.

- Aznap este volt, mikor a Nice Guy -ban voltál és részegen írtál nekem. Uberre vártál azt hiszem, és a neten láttam pár képet, ahogy a klub előtt ülsz. Féltem, hogy valami történik veled - visszapillantott a hullámzó vízre mielőtt folytatta. - Aztán írtad hogy biztonságban ülsz egy kocsiban, mikor leesett. Egész éjjel gondolkoztam. A srác, akire hat órát vártam a Staples Center előtt, ugyanaz a srác, akivel beszélgetek. Voltak kétségeim, de... nos, nyilván igazam volt - nevetett fel a mondat végén.

- Hat órán át vártál rám? - szóltam mosolyogva.

- 13 éves voltam. Azt hittem a koncert után össze is házasodunk - nevetett fej rázva.

Csatlakoztam hozzá, de aztán hirtelen csend lett. De nem volt kínos. Békés csend volt.

- Rengeteg kérdésem van, de most egyet se tudok megfogalmazni -szólaltam meg.

Reszketni kezdett a hideg szél hatására. Korábban egy kabátot is viselt, de most csak egy fehér póló volt rajta.

- Visszamegyek a kocsimhoz a kabátomért - mondta megszakítva a gondolat menetemet.

- Az egy hosszú séta lenne, megspórolom neked - szóltam. Felálltam és levettem a pulcsim.
Felé nyújtottam, mire elmosolyodott.

- Biztos vagy benne? - kérdezte hogy meggyőződjön róla, komolyan gondolom-e. Bólintottam egy apró mosollyal, mire ő is felállt.
Nem sokkal volt alacsonyabb nálam. Az orromig ért.

Áthúzta a felsőm a feje fölött,mire a pólója megemelkedett egy kicsit. Nem fogok hazudni, bámulni kezdtem, de gyorsan elkaptam a tekintetem, hogy ne vegye észre. A pulcsi kicsit nagy volt még rám is, tehát rá még nagyobb volt. Imádni valóan nézett ki, úgyhogy megtettem az első dolgot ami eszembe jutott és megöleltem.

Megleptem őt, de egy másodperccel később visszaölelt.

- Ez nagyon furcsa - motyogta a pólómba, mire mindketten felnevettünk.

Elengedtem és újra sétálni kezdtünk.
- Írhattál is volna, ahelyett hogy követtél.. - szólt a homokot bámulva.

- És tegyem kockára az életed, hogy egyszerre vezess és sms-ezz? Kizárt, ez sokkal izgalmasabbnak tűnt - mondtam rámosolyogva. Egyeltalán nem akadt ki, vicces volt és édes.
Akár csak az üzenetei.

- Ne vedd rossz néven, de hogy lehet hogy ilyen nyugodt vagy mellettem, anélkül hogy egy halom kérdéssel bombáznál, vagy fotót akarnál csinálni, ahogy mások? - kérdeztem tőle, de sokkal inkább magamtól.

- Mások nem beszélgetnek veled egy hónapja úgy, hogy tudják, és nincs idejük leülepedni, hogy te sem vagy különb náluk - úgy mondta ezt, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne.

- Tudod a hajad sokkal szőkébb élőben - mondta csak úgy, én pedig kuncogtam. Levettem a sapkám, és a kezembe fogtam.

- És sokkal zsírosabb is élőben - tette hozzá vihogva.

- Te most mocskosnak neveztél engem? - kérdeztem viccből, mire hangosan nevetni kezdett, ami mosolygásra késztetett engem is.
Csikizni kezdtem, mire neki állt csapdosni a kezeivel.
-NEM NEM NEM NEM EZ NEM IGAZSÁG, HÁNYNI FOGOK - mondta két nevetés között.

Az egész estét végig beszélgettük apró semmiségekről, sok viccet meséltünk, az arcom már fájt a nevetéstől, és ő is már szinte sírt annyira nevetett. Ez egy nagyon egyszerű nap, mégis a legjobb volt hosszú idő óta.