- Most már megint mit akarsz? - kérdeztem kedvesen Ashtont, amint belépett a szobámba.
- Beszélgetni. - mondta és elindult felém.
Ha Ashton beszélgetni akar az nem jót jelent. Ilyenkor mindig valami fontosat vagy nagyon szar dolgot akar elmondani.
Utoljára, akkor nézett így rám, amikor közölte, hogy vissza kell költöznöm anyámékhoz. Életem legszarabb egy éve volt. De most már újra itt vagyok.
- Ne kímélj... -motyogtam, miközben leült mellém.
- Tudom, hogy még mindig szarul érzed magad a szakítás miatt, de most végre itt az idő, hogy ne arra a faszra gondolj állandóan.
- Tudom, hogy csak jót akarsz, de nem kell. Nagyon jól megvagyok és mint látod, remélem ez nem is fog változni. - mondom neki mosolyogva.
- Jó. Tudom, hogy nem kell mondanom semmit, de nagyon rossz volt hetekig látni a szenvedésed. És mint jó testvér most láttam alkalmasnak az időt.
- Te jó testvér? - kérdeztem meglepetten.
Ashton csak mosolygott és kiment a szobámból. Magamra hagyva, hogy haladjak is egy kicsit.
***
Már egy fél órája kocsikázunk. Egy fél órája zárt össze a bátyám Luke-ak. Már egy fél órája ő, csak az utat bámulja, én pedig a kezemet piszkálom. Most jegyeztem meg örökre, hogy ha bármit is mond a bátyám soha ne mondjak rá igent. Soha semmilyen körülmények között! Főleg ha Luke is ott van és az is benne van a pakliban, hogy vele kell több mint két órát eltöltenem egy kocsiban.
- Igaz az, hogy még nem tetted túl magad rajta? - kérdezte hirtelen.
Megölöm! Megölöm Ashtont! Tuti megfojtom!
- Ashton mondta...? - kérdezem félve.
- Nyugi, csak a beszélgetést akartam elkezdeni, de nem jutott jobb téma az eszembe bocsi.
-Nem baj... csak ez még mindig egy picit érzékeny téma a számomra és néha - jó mindig - még rossz rágondolni... bár ezt te is jól tudod. - magyarázom neki a helyzetet.
Nem mond semmit, csak a vezetésere koncentrál tovább.
Akárhányszor már úgy érzem vége, kész elfelejtettem ezt az egészet és már csak a múlt, tuti van valaki, aki felhozza és ugyan úgy előjönnek az érzéseim. Előjön az a pillanat, amikor David észre sem vette, hogy ott vagyok. Észre sem vette, hogy a szemem láttára csalt meg. És sajnos nem ez volt benne a legrosszabb...
Nem tudom mióta lehetünk itt, de nekem már semmi kedvem. Úgy alapból szerintem senkinek nem is lenne, ha egy olyan buliban kellene lennie egy egész estén át, amibe semmi kedve nem volt eljönnie, de még is eljött mert játszania kell a nagyon jó barátnő szerepét. Igen. Ez a ma esti programom röviden.
David-et nem akartam zavarni, ezért egyedül kimentem a sötét erkélyre. Tudom. Egy kis senki vagyok, aki a bátyja népszerűségét akarja kihasználni. Hurrá... tudom, már egy párszor megkaptam. Még meg is érteném, ha ő lenne a leghíresebb ember a földön, de nem ő is csak egy egyszerű idióta. És ezzel szerezte az iskolában a nagy "hírnevét", ami nekem nem sikerült tovább vinnem.
- Végre sikerült kidobni? - Ült le mellém Luke és egy poharat nyújtott felém.
- Mondjuk azt, hogy inkább nem akartam a hisztijét hllgatni egy hónapig. De te? Ki elől menekülsz?
- Nem menekülök csak bujkálok. Ez két külön dolog.- kezdte el magyarázni.
Már nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de hirtelen David jött ki és ment az erkély szélére. Fel sem tudtam fogni, de már egy másik személy is ott volt. Luke és én sem mozdultunk, csak figyeltük, mit is csinálnak. Szerencsére csak egy minimális fény szűrődött ki bentről így észre sem vehette, hogy itt vagyunk.
- Nyugi. Szerintem már régen otthon van és észre sem venné, ha mi most innen ketten lelépnék kettesben valahová.- szólalt meg egy női hang, vagy is ezek szerint az egyik lány bentről.
- Szerintem valamelyik fiúval lépett le. Már vártam, mikor dobhatom ki.- Mondta halkan, de még is érthetően David.
- Már vártam, mikor mondod ezt a szemembe, de úgy veszem észre ez nem sikerült. - szólaltam meg én is.
A lány megszólalni sem tudott és ami a legrosszabb David sem mondott semmit.
- Látod?! Szerinted most is én vagyok az, aki azt várja, mikor tűnök már el innen? Szerintem nem...
- Te csak ne oktass ki engem!- vágott bele a szavamba David - Nem én ülök egy korom sötét erkélyen egy pasival. Bár tudom, te egy szent vagy és te semmi rosszat nem követnél el. Szóval gratulálok! Most már nyugodtan és hivatalosan is együtt lehetek Luke-al.- ezzel megfogta a lány kezét és szó szerint kirángatta őt onnan.
Az este további részében akkor Luke vigasztalt. Bár nem érem miért, nem sírtam meg semmi, de még is jó volt vele. Mindig szerettem ha a közelembe van és velem beszél, de az az este után szó szerint került engem. És ma meg egy kocsiban vagyok összezárva vele.
Kíváncsi vagyok rá, ha aznap este David nem jön ki, akkor lehetett volna-e egy szép nyugis estém Luke-al, vagy nem.
- Tudom, hülyeség, de még most is hibáztatom magam, mert tuti az én hibám is volt, hogy szétmentetek. - szólalt meg hirtelen.
