Twisted Justice

Harley Quinn- A Joker szemszöge

Este már nem hallottam az őrök hangját a cellám ajtaja felől, ezért lefeküdtem az ágyra, és kivettem a párnából azt a kis robbanó szerkezetet, amit becsempésztem az alsóneműmben. A falhoz tettem és egy perc múlva átmentem a másik cellába, ahol egy meglepett, dióbarna szemű nővel találtam szembe magamat.

- Ne sikíts! - csitítottam az ujjamat a szájára helyezve-

- Nem fogok.- mondta gyorsan-

- Ügyes vagy!- pakoltam vissza a téglákat egytől egyig, majd ő is csatlakozott-

- Bújj el, jönnek!- suttogott-

- Carter! A pszichológusunk látni akar!- nyitottak be a cellámba-

- Eltűnt! A nő eltűnt!- ordibált az egyik-

- Azonnal szólnunk kell a többieknek, nem teheti ki innen a lábát!- válaszolt a másik, már futva-

- És miért vagy itt? - kérdeztem-

- Emberölés, megöltem az anyámat... Egész gyerekkoromban bántalmazott. - válaszolt-

- Gyere velem, és soha nem kell többet szomorkodnod!- húztam végig a hüvelykujjamat az arccsontján-

- Megőrültél?- nézett rám elkerekedett nagy barna szemeivel-

- Meg én. Szükségem van egy gyilkosra, hogy bosszút álljak az igazságtalan, kegyetlen rendőrségen és katonaságon. - mondtam-

- De nincs hova mennem.- mondta elveszetten-

- Dehogyisnem! Jössz hozzám. - vágtam rá-

- Rendben, kell még valami?- kérdeztem-

- Egy hacker, egy rabló, és egy emberrabló. Sikeresek, nem olyanok akiket egy után kaptak el... Évekkel bizonyítsák a tapasztaltságukat... Sikeres akciókkal, és egy erős kormány ellenes érzéssel. - hadartam-

- Tudom hol vannak ezek az emberek.- mosolygott csinytalanul-

- Kiváló!- vágtam rá-

- Az egyik egy fiatal srác, igazi elmebeteg, a kódokon, és cheateken kívül semmi sem érdekli, elvileg a CIA is kereste, de ezek hamarabb találták meg. - avatott be- 

- Oké, akkor kerítsd elő őket, míg én kijuttatom magunkat.- 

- Hogy jutok ki innen, kulcsok nélkül? - kérdezett-

- Ne mondd, hogy nem tudsz innen kijutni?- kérdeztem- 

- Sajnos nem. - mondta-

- Dehogy nem, látom a nyomokat a karodon. Kivágtad innen magadat. - mondtam gyorsan- 

- Ki, de ma nem az a doki dolgozik, aki segíteni szokott levegőzni. - mondta gondolkodva-

- Honnan tudod mikor dolgozik?- kérdeztem- 

- Fotografikus memória. Emlékszem mindenre, amit láttam, vagy hallottam. Nem mellesleg biokémikus vagyok, tehát olyan álcákat tudok legyártani, amikkel bárhova bejuthatsz. - mondta gyorsan- 

- Tedd, amit kell, ki kell jutnod innen. Vagy így, vagy úgy. - pörgettem a lehetőségeket az agyamban- 

- Rendben, szedd le a téglákat. - mondta- 

- Oké, leszedem őket, de az a cella is be van zárva, kétlek, hogy onnan jobbak az esélyeid a kijutásra, mint innen, ezt amúgy is jobban ismered. -

 - Igaz, de, ha a téglákat kiszeded, talán meggyengíted a falat, és leomlik. Elvileg, már gyenge, nemde?- elmélkedett-

- Rendben, az ágy lábát kell letörni, és le tudjuk csiszolni a cellákat, hogy egy rúgástól összedőljenek.- bólintottam- 

- Azt hiszem, meg van a jelöltünk. Hé, te! Tudom, mik vannak nálad, szerzek neked egy kiló kokaint, ha kiengedsz innen!-  suttogta a másik falé mellett- 

-  Ugyan Macey... Mind tudjuk, hogy nem jössz vissza, ha kimész innen!- vágta rá egy érces női hang, ami éles ellentétben állt Macey éles, bongó hangjával-

- Kijuttatlak! Bosszút állhatsz, csak engedj ki!- mondta édesen- 

- Oké. Várj egy percet. - mondta a másik nő dühösen-

- Várok!- forgatta a szemét Macey- 

- Nesze!-  dobott ki egy kalapácsot  a folyosóra- 

- Köszike!- mosolygott- 

- Na, tehát.... verjük szét a helyet!- kiabáltam és hallottam, hogy mások is elkezdenek rombolni- 

- Gyerünk, szabaduljunk ki!- kiabált Macey is- 

Pár perc múlva már kijutottunk, mert kívülről is segítséget kaptunk, és hát, a fogkefék is nagyon hasznosak tudnak lenni, ha az ember jól tudja őket használni.  Vagy, ha éppen jól tudja őket eltörni. A rendőrök mindenütt ott voltak, de én elkerültem a figyelmüket, mert elbújtam a mosdóban, ahova senki nem jött be, részben, mert mindenkinek volt a cellájában, és mert senkit sem érdekelt a mosdó, a szabadság ígéretével szembeállítva. 

Kicsivel később, már a mosdó ablakából csüngtem, és kihúztam Maceyt, aki megérkezett a többiekkel, akikről beszélt. Úgy gondoltam, remek kis társaság lesz, pláne, ha megtudják mik a terveim, és hogy mit kell csinálniuk. Végső soron, a legértékesebb az elégedett munkaerő, mert azok gyorsan, pontosan, és jól dolgoznak. Az ígéretemet betartva, szereztem mindenkinek egy helyet, ahol el tudnak tűnni a rendőrség kereső szemei elől, és dolgozhatnak a kis részeiken, amiket rájuk szabtam. Macey hozzám jött, mert volt benne valami, ami miatt úgy éreztem rá különös figyelmet kellene fordítani, és nem csalódtam, tényleg megérte a pénzét. Kicsit ideges volt, hogyne lett volna, azok után, hogy az egész SFPD minket keres, és felhívta ránk az emberek figyelmét, de ez van, hozzá kell szokni. A szököttek és bukottak élete sosem volt, és sosem lesz könnyű, hát még, ha egyre több eszköz áll az üldözők használatában, és egyre kevesebb az üldözöttekében...  Így tehát, fontos volt, már az elején leszögezni, hogy az összetartás nélkül, sosem éljük túl. Ezt elég gyorsan felfogta a banda, és igen gyorsan elrendeztük a rejtőzködést, San Franciscotól nem messze mentünk el, a családom házába, amit előkészítettem, mielőtt kiraboltam az első bankot. Felkészültem a börtönre, az onnan történő szökésre, és a bujkálásra.  A többieknek, persze még egy kicsit több időre volt szükségük, hiszen, nem készültek fel az eseményekre, de nem is vetették meg a lehetőséget, egy szabad életre. Macey volt a legértékesebb szerzeményem, nem félt felhasználni a saját testét, ahhoz hogy megkapja, amit akar. Tetszett a belevalósága, és hogy még ebben a kemény helyzetben is vidám maradt.

Mások, akik velünk jöttek, kicsit aggodalmasabbak voltak, és habár örültek, de kérdezgettek, és nem merték volna a testüket feláldozni a céljaik érdekében. De, majd ha mindenki megnyugszik, és elül a keresésünkre tett erőfeszítések hulláma, majd kitalálunk valami jövedelmező dolgot, mondjuk egy bankrablás, vagy mondjuk pár gazdag ház feldúlása, mivel nem tudunk dolgozni, ami elég kellemetlen. Már, ha nem tudod, mit kell csinálni, ha nem tudsz dolgozni. Egyelőre nem fontosnak tartottam megismerni, ezeket az alakokat, hogy bízhatok-e bennük, hogy számíthatok-e rájuk a küldetéseimen. 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bocsi a késésért, a munkahelyemen képzés volt, és ezért reggeltől estig bent voltam, és tanultam. Remélem tetszik ez az epizód is. :-)