Be My Daddy

11.

Sziasztok, drága olvasók! :)

Már naaaaaaaagyon régen írtam, vagy legalábbis nekem nagyon régnek tűnik, DE mostmár így a suli kezdetével lesz valami rendszerem, úgyhoooogy sokkal többször fogok jelentkezni!:)

Ennyi, puszka!!!

Az alig fél órás út alatt sikerült bealudnom, de lehet jobban is jártam, így ugyanis nem kellett a kínos csendben ücsörögnöm Markkal. Úgyhogy, mire felébredtem, már meg is érkeztünk a gyönyörű tengerhez a kikötőbe, ahol egy csomó kisebb-nagyobb hajó is helyet foglalt. Mark kiszállt az autóból és elsietett egy nagy luxushajó felé, otthagyva engem egyedül. Visszafordultam volna a tenger felé, de a szemem sarkából megpillantottam, egy nagyon ismerős és helyes pasit. Rögtön mosolyra húzódott a szám. Kiszálltam az autóból, és odaszaladtam Adrianhez.

- Szia bébi! - vigyorgott rám, majd lehajolt és megcsókolt.

- Szia - motyogtam. - Nincs semmi baj? 

- Miért lenne? - ráncolta össze a homlokát.

- Hát, csak mert reggel olyan hamar elmentél, és nem tudtam, hogy mi van.

- Igen. Ezért mentem el. - mosolygott rám, és megfordított, hogy a hatalmas jacht kerüljön a szemem elé. 

-  A tiéd? 

- Aha, itt leszünk pár napig. Mit szólsz?

- Miért leszünk itt?

- Hogy jól érezd magad. Nem tetszik? - komorult el a tekintete.

- Dehogynem! Imádom! - felé fordultam, és a mellkasának dőltem - Imádom a gondolatot, hogy veled leszek ezen a hajón. - mosolyogtam és pipiskedve nyomtam egy puszit a szájára, mire ő is elmosolyodott.

- Szuper! Akkor gyere, körbevezetlek.

Felmentünk a hajóra, ami belülről még nagyobbnak tűnt. Bent volt két hálószoba, egy jó nagy konyha, fürdőszoba, meg minden ami kell, a fedélzeten pedig egy hatalmas medence terült el, körülötte pedig napozóágyak voltak felállítva. Le voltam nyűgözve. És igazat adtam Adriannak, hogy az ilyen meglepetéseket szeretem. Nagyon.

- És ki vezeti?

- John, egy alkalmazottam.

- Szeretnék medencézni! És uuuu majd búvárkodunk is? - kérdeztem izgatottan.

- Miért tudsz búvárkodni?

- Hát...nem, de nem tűnik nehéznek...- bizonytalanodtam el, mire Adrian mögém lépett és magához szorított.

- Majd meglátjuk, addig én valami más programot gondoltam...- suttogta a fülembe, és már meg is éreztem keményedő farkát. 

- Sok mindenre vevő vagyok - mondtam és felsóhajtottam, mert Adrian rátért a nyakam csókolgatására. 
- Megmutatom a szobánkat. - elengedett, és a kezemnél fogva kezdett el a háló felé húzni.

- Már láttam - kuncogtam.

- Akkor megmutatom közelebbről. 

Amint beléptünk a szobába, Adrian becsukta az ajtót, és olyan hirtelen esett nekem, hogy kis híján felsikítottam meglepettségemben. 

- Nagyon kívánlak! - mondta és elkezdte leráncigálni rólam a felsőmet. Engem se kellett noszogatni, miután megszabadultunk a felesleges ruhadarabtól, megfogtam Adrian övét és heves mozdulatokkal kicsatoltam. 

- Hé, hé, várj! - szólt rám és lefogta mind a két kezem.

- Igen? - néztem rá értetlenül.

- Ki szeretnék próbálni veled valamit. - a szemében csillogó enyhe gonoszságtól kicsit elbizonytalanodtam, de ettől függetlenül kifejezetten kíváncsivá tett.

- Mit? 

- Bízol bennem? - Hogy bízok-e benne? Nem tudom...

- Hát...persze.

- Ígérem élvezni fogod. 

- De mit? - még én is kihallottam a hangomból az aggodalmat, de Adrian ezzel nem törődött.

- Ki szeretnélek kötözni az ágyhoz. - elhúztam tőle a kezem, amit eddig fogott. Olvastam már ilyesmiről, gondolom sokan mások is, de nem hiszem hogy ez nekem való lenne. Kifejezetten rosszul tűröm a fájdalmat, még a gondolatától is bizseregni kezd a bőröm és nem jó értelemben, arról nem is beszélve, hogy még erősen éltek bennem az emlékek az első majd az az utáni együtt létünkről. Nekem már az is sok volt. - Na?

- Hát, nem is tudom. - húztam el a szám. - Nem hiszem, hogy tetszene. - A bizonyosság kedvéért még a fejemet is megráztam, csak, hogy egyértelmű legyen. 

- Nem?! - Vajon mondtak már neki nemet valaha?

- Nem hiszem, hogy élvezném.

- Nem tudhatod, ha ki se próbálod.

- Szerintem még akkor is várjunk vele. Mi lenne, ha most kivételesen, inkább gyengéd lennél? - Ezt úgy próbáltam kérdezni, mintha a világ legjobb és legvisszautasíthatatlanabb ajánlatát közöltem volna. De nem jött be.

- Úgy érted, eddig egyszer sem élvezted?! - mostmár igazán dühösnek tűnt.

- Mi? Dehogyis! Csak nem érzem még késznek magam arra, hogy kiköss. Nagyon szeretek veled lenni. - próbálkoztam meg egy békítő mosollyal.

- Értem. Jó. Akkor gyengéd leszek. Oké.

- Tényleg? - a hangomból sütött a döbbenet.

- Hát persze! - mosolyodott el, és megölelt.

ÍÍÍÍÍÍÍ bocsi, hogy itt megszakítom, mindjárt megírom a kövi fejezetet, puszi!!