Castiel egy Virginia-i templomban volt éppen. Egy vérfarkast üldöztek egy hete, de egyszerűen túl gyorsan váltott államot. Sam-mel és Dean-nel mindig felemelő volt egy huszonnégy órás kocsikázás. Főleg, hogy tényleg csak vész helyzetben álltak meg. Például, mikor Cas rosszul lett a hátsó ülésen és Dean segítette át a hányingeren, természetesen egy üveg Jack-el. Viszont most, hogy megérkeztek az angyal első útja a legközelebbi templomba vezetett. Térdre ereszkedve suttogta az imákat, amiket hirtelen nagyon fontosnak talált. Hiszen Isten meg tudja bocsátani ezt a különös vonzalmat? Ha nem tenné, akkor nem kellene éreznie, ugye? Ezek a gondolatok cikáztak az angyal fejében, mikor hirtelen meghallotta, ahogy nyílik a hatalmas ajtó. Dean lépett a templomba. Nem kellett hozzá hátrafordulnia. Hiszen érezte, még akkor is mikor nem kellene. Miatta nem tud normálisan egyik ügyre sem koncentrálni, mert ha ő a közelében van, akkor minden másnak értelme veszik.
- Cas! Végeztél már, vagy mondasz egy sort az én nevemben is? - Tette kezét barátja vállra.
Nem tudta, hogy milyen bűnös érzelmeket vált ki ez az angyalból. Honnan tudná? Sosem mondta neki.
- Ámen. - Ejtette ki halkan a szavakat.
- Jah, az ámen. - Vigyorgott a másik.
Cas felegyenesedett és abban a pillanatban, Dean szemébe nézve, hirtelen be akart neki mindent vallani. Itt, Isten színe előtt. Szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Nem mert szembenézni sem Dean-nel, sem magával. A tudat, hogy nem viszonozhatják az érzelmeit, jobban felemésztette, mint hitte. Inkább nem teszi meg és akkor mindenki boldog maradhat. Döntött magában a másodperc tört része alatt és egy apró, nem teljesen valós mosolyt küldött plátói szerelme felé.
- Induljunk - vette gyorsan célba a templom ajtaját, de nem jutott messzire.
Dean, a gallérjánál fogva húzta vissza az angyalt.
- Gond van, Cas? - Nézett mélyen a másik szemébe.
Az angyal fejében ezernyi gondolat cikázott végig, de egyiket sem tudta kimondani. Azt pedig, amit ezután tett, sosem fogja tudni megmagyarázni. Lassan közelebb lépett a zöldszeműhöz és a szájára hajolt. Ahogy az ajkaik összeértek, csak egy pillanat volt az egész, mégis Castiel biztosan állítja, hogy szikrázott köztük a levegő. Dean kitágult szemekkel nézte a vele szemben állót. Nem tudott mit reagálni. Castiel ugyan úgy érzett volna, mint ő? Lehetséges, hogy itt, egy templomban végre Isten meghallgatta a fejben elmondott imákat? Lehetetlen volna? Azok után amennyi mindent látott, már nem mert reménykedni. Csak a lassan legörbülő ajkak tudták visszahozni őt a jelenbe. Mégis megtörténik.
- Ezért Isten saját kezűleg fog megölni - hadarta el a mondatot és magához rántotta az angyalt.
Cas meglepődöttségében először fel sem fogta mi történik, csak mikor Dean hideg keze a derekára csúszott, eszmélt fel, hogy ez bizony a valóság és hirtelen megértette milyen az, mikor az emberek agyát ellepi az a bizonyos köd. Nem érzékelt semmi mást, csak a másik testét, és ahogy mindketten egyre többet akartak. A hatalmas templomban visszhangoztak a sóhajok és apró, elfojtott nyögések. A hideg levegő hirtelen csapta meg a hátát. A ballonkabát az oltár előtti lépcsőre hullt. Lassan minden ruhadarab erre a sorsra jutott.
A jéghideg kő a hátának nyomódott, ahogy a vadász végig fektette az oltáron.
- Ezt nem itt... - Akart visszakozni, de ekkor egy olyan pontot értek el, ahonnan nincs visszaút.
- Mit akartál mondani? - vigyorgott Dean pofátlanul szemtelen képpel az arcába, még most is.
Csak egy enyhe bólogatásra futotta tőle, mielőtt elveszett az érintésekbe és csókokba. Már nem érzékelte a hideget, csak ők ketten voltak. A kapkodó mozdulatok és a bizalmas érintések egyre jobban sodorták az általa még nem ismert mennyország felé. Nem törődtek semmivel és senkivel. Ha valaki rájuk nyitott volna abban a pillanatban, akkor Cas hamuvá porlasztja. (Persze utána feléleszti. Nem olyan kegyetlen, hogy úgy hagyja.) Dean-en látszott, hogy nem bírja sokáig. Egy forró csók lelopta Cas ajkáról az utolsó kiáltást. Együtt lépték át a mennyország kapuit.
- Most már biztos megölsz - hunyta le a szemét Dean.
Cas nem talált semmi kivetni valót a mondatában. Mondjuk Isten nem ölné meg Deant, főleg, hogy Cas megakadályozná. Senki nem tehet kárt benne. Az ő vadászában.
Dean nem akart megmozdulni soha többé. Tökéletes helyen volt itt, Virginia egyik templomának oltárán, Isten egyik angyalával, akit mostmár végérvényesen kisajátított. Cas már az övé. Az ő angyala.
