Choose!

Mozi

Felkaptam a táskámat a földről, és levágtattam a lépcsőn. Kigyalogoltam a buszmegállóba, vártam a feles buszt. A fülhallgatót reflex szerűen a fülembe dugtam, és beindítottam az egyik kedvenc lejátszási listámat. Amíg a táskámból kotorásztam elő a bérletemet, egy szőke hajú lány ugrott elém.
- Szia! Te vagy Amy igaz? Bocsi, ha rád ijesztettem. Az én nevem Barbara! Osztálytársak leszünk. Örülök, hogy megismerhetlek! - hadarta gépiesen, majd felém nyújtotta kezét.
- Én is örülök! - erőltettem félmosolyt az arcomra. Nagyon csinos lány volt. Divatos, márkás ruhákat viselt, haja szög egyenesre volt vasalva. Felszálltunk, és leültünk egymás mellé.
- Szóval...apukád elhunyt igaz? - kérdezte, miközben a fürtjeit csavargatja.
- Öhm, igen, de már majdnem egy éve.
- Részvétem. - mondta, kerülve a szemkontaktust. Nem értettem miért kérdezett erről. Honnan tudta egyáltalán? Egy darabig még hallgattam ahogy magyarázott az iskoláról, az osztályról, de főleg magáról. Aztán megérkeztünk a buszpályaudvarra, és elindultunk a megbeszélt találkozó pontra. A mozi előtt már összegyűlt egy csapat kamasz, akik messziről integettek Barbarának. Ahogy oda értünk, a szőke lány bemutatott a társaságnak aztán elvegyült, magamra hagyva. Páran odajöttek, kérdezősködtek, de nem éreztem azt, hogy bárkivel is komolyabb kapcsolat alakulhatna ki egy: Hello, mizu? - nál. Nem mintha ezt ellehetne dönteni 5 perc ismeretség után. Később beültünk a vetítőterembe, és bámultuk a másfélórás maszlagot, amit filmnek mertek nevezni. Unalmas volt, és vontatott, de az osztálytársaim többsége hangosan nevetett a legrosszabb poénokon is. Miután vége lett, kisétáltunk a belvárosba, én pedig egy gyors köszönés után leléptem. Kerestem egy padot, lehuppantam rá, és merengve figyeltem az előttem cikázó embereket. Egy darabig ücsörögtem, aztán leült mellém, egy fejete hajú fiú, akinek a nevére nem emlékeztem, de tudtam, hogy ő nevetett leghangosabban a filmen.
- Szia, miért hagytál ott minket olyan gyorsan? - kérdezte vigyorogva. Fehér fogain meg csillant a fény. Fekete bőrkabátot viselt, sötét, szakadt nadrággal. Tetszett a stílusa.
- Sietnem kellett, de lekéstem a buszomat, szóval most várhatok egy órát a következőre. - motyogtam, mire ő felhúzta az egyik szemöldökét.
- Értem. - mondta, és elővett egyik zsebéből egy cigis dobozt. Felém nyújtotta, én pedig megcsóváltam a fejem.
- Fogadjunk, hogy még soha sem dohányoztál. - tette hozzá, aztán meggyújtotta a cigarettát.
- Rossz feltételezés. Rég volt, de megtörtént. - fejtettem ki, és haloványan rá mosolyogtam. Kivettem kezéből a csikket, és beleszívtam. A forró füst marta a torkomat, de nem köhögtem, inkább lassan kifújtam, és elszántan néztem a fiúra. Soha nem csináltam még ilyen kiszámíthatatlan hülyeséget.
- Mit hallgattál? - mutatott a telefonomra, amibe még be volt dugva a fülhallgató.
- Nem hiszem, hogy ismered... - húztam el a számat.
- Akkor itt az ideje, hogy megismerjem. Úgy nézel ki mint akinek jó a zenei ízlése. - ennek a kijelentésnek örültem. Nevetve kihúztam a kábelt, és elindítottam a soron következő számot, amire Ő kacagásban tört ki.
-Most meg min nevetsz? - pillantottam rá értetlenül. A srác énekelni kezdte a sorokat. Kívülről fújta a szövegét. Ekkor már én is vihogtam. Szörnyen hamis volt, nem volt egy csepp énekhangja sem, de nagyon vicces volt, ahogyan próbálkozott. Ez volt a napom fénypontja. Még egy kis ideig beszélgettünk, és megtudtam, hogy a neve Rick. Délután futottam haza, mert az eső elkezdett szakadni. Nagyon szerettem az illatát, és az eső cseppek koppanását a betonon. Viszont elázni nem akartam, ezért rohantam. Otthon még mindig nem volt senki, és a lakás ugyanolyan kupis volt mint amikor elmentem. Eltelt 2 nap. Kezdtem aggódni. Volt már, hogy hetekre eltűnt, de akkor nem hagyott magamra, mert még velünk volt apa. Levettem a vizes ruháimat, és belefeküdtem egy kád forró vízbe. A régi, piszkos fehér kád, karmos lábakon állt. A repedés még meg volt felette, de már nem folyt belőle semmi. Beleöntöttem a vízbe némi levendula olajat, és élveztem a csendet. Gondolataim anya körül forogtak. Döntést kellett hoznom vele kapcsolatban.

a) Felhívom, és megkeresem.
b) Úgy is haza jön előbb, vagy utóbb.