Psziho kezelésből szerelem (YAOI)

Találkozás

A kórház pszihiátriai része a 2. emeleten van. Egy hosszú folyosó tele szobákkal amelyek olyanok mint egy kisebb garzon. Damien az emelet egy nagyon félős lakója,  retteg mikor be van zárva. Az ő szobáját sosem zárják be éjszakára így szabadon mozoghat a folyosókon. Éppen a szobájában volt és az ágyán ült, hátán egy vékonyabb pléddel ,csak nézett ki a fejéből és gondolkodott ,mikor az ajtójában megpillantott egy idegen fiút.
-„Szia! a nevem Zack . Nemrég kerültem ide és a szomszéd szoba az enyém. Gondoltam üdvözöllek szomszéd" - a srác mosolyogva állt és várt a várt Damien válaszára. Felnézett és a tejszőke haját kifésülte szeméből, így látszott barátságos tekintete. Sötét barna szemei rikítottak a szinte fehér tincsei mellett.
-„Hali... Én Damien vagyok..." - A most érkezett fiú leült az ágyra és a fejében megfogalmazott egy egyszerű kérdés amire nem szívesen akart válaszolni a másik fél. Sőt egyik ember sem szívesen beszélne arról, hogy hogyan került az elmegyógyra.
-„ Hangokat hallok.... De csak ezt mondták, az igazi ok teljesen más. Kósza pletykákból hallottam.... Néha van, hogy egy fél nap is kiesik és nem tudom mi volt akkor."- A választ alig hallhatóan motyogta el a szőkeség ,de azért Zack hallotta.
- „Értem." - Ekkor felhúzta a pólója ujját és megmutatta a vágásokat és égési sérüléseket a karján.
- „Mazochista vagyok meg piromániás. Ezért kerültem ide."- Damien csendben leszedte magáról a plédet és odanyújtja neki a karját. Tele van mély sebekkel amik össze vannak varrva annyira vészesek.
-„Nos... Akkor valamiben csak hasonlítunk" - Mosolyodik el a szőkeség. Zack arcán is egy kisebb mosoly lesz észrevehető ,de csak egy pillanatra.
-„ Igen.... Ezeket a sebeket magadnak okoztad, vagy más tette?" - nyúl Damien karja felé és megsimítja ujjával az egyik sebet. El akarja rántani a kezét ekkor a fiú ,de inkább tartotta és tűrti a fájdalmat.
-„Én tettem. Vagyis a hangok kényszerítettek."
-„Még most is fáj?"
-„I..igen.... eléggé." - Suttogta Damien miközben a tekintetét a padlóra szegezte.
-„Nekem már sajnos nem..." - Mondta szomorkodva a mazochista. A szőke fiú visszahúzta a hátára a takarót ezzel sugallva ,hogy nincsen sok kedve ezt a témát tovább folytatni.
-„Na és pontosan mikor kerültél ide?" Váltott témát Zack.
-  „Ebben a kórházban születtem és itt hagytak anyám legyen az bárki is, így 16 éve. Csak annyit mondok tapasztalatból, hogy próbálj meg nem bekerülni a psziho dokihoz." - Húzza össze magát a pici félelemtől.
-„Oké... De miért?" - Aranyosan kicsit oldalra döntötte a fejét Zack.
- „Te voltál már ott? "
-„Igen voltam... Nem tudom miért vagy mi miatt ,de voltam.... Áram ütést kapsz vagy jobbik esetben csak kivág szikével egy darabot a testedből. Mint egy modern kori Mengele." - Lehajtotta a fejét ,de mikor megsimított Zack vissza emelte és a kék szemében kezdett elveszni..
-„Azta kurva! Honnan ?" - Félve kérdezi és Damien felé fordul lesokkolva.
-„Kar, láb, has vagy arc..."
-„Begyógyult már a seb?" - Aggódva kérdezi lélegzet vissza fojtva az égkék szemű fiú.
-„Hááát tegnap előtt voltam nála fent." - ezzel felhúzza a pólóját és egy nagyobbacska darab hiányzik az oldaából
-„Jézusom!! Ez borzalmas." - Hűvös csend telepszik a szobára, majd Zack a szőke fiú kezébe ad egy lapot amin a morze ABC van
- Este majd beszéljünk... Oki?- Vigyorodik el barátságosan sötét barna haját igazgatva Zack.
-„Oké. Majd akkor este beszéljünk. - halvány mosollyal az arcán megnézi a lapot Damien.