Váratlan változások (BEFEJEZETT)

93.rész

-Na végre-mondtam, mikor Mustafa is kész lett az összepakolással. Kimentünk az udvarra egy fa közelébe, ahol kevesen voltak, majd szembe fordultam vele, várva mondandóját.

-Szóval az van, hogy mióta jóban vagy Michaellel és mióta láttam, hogy tök jó baráti körötök lett, sokat gondolkodtam. Tudom, hogy tudod, hogy régen barátok voltunk Mikeal-szóval ez volt a beceneve...nem is rossz-És hát csak menő akartam lenni, ezért barátkoztam össze a "menőkkel"-rajzolt nyuszifüleket-De nem érzem magam jól velük, ahogy te sem érezted és-itt egy kis hatásszünetet tartott vagy csak erőt vett magán nem tudom-Szeretnék én is közétek tartozni-és végre kinyögte, amit akart. Kicsit elgondolkoztam, de nem tudtam válaszolni, mert megelőzött-Na jó ez tök gáz volt, mintha az oviban lennénk-röhögött kínosan.

-Nem volt gáz-nyugtatgattam-De ezt még meg kell beszélnem a többiekkel is. Persze mi mindenkit elfogadunk, aki kedves és nem nézi le a másikat. Viszont a Michaelös ügy miatt nem hiszem, hogy jó véleményük van rólad. Tudod, hogy mekkora szüksége lett volna rád Michaelnek?-kérdeztem kicsit indulatosabban-Ha ott lettél volna neki, akkor nem lenne ilyen! De hagyjuk ezt a témát. Végülis nem rám tartozik. Megpróbálok beszélni velük rólad, aztán majd szólok.

-Köszi. A Michaelös dologhoz pedig csak annyit mondok, hogy nem tudod mekkora bűntudatom volt miatta abban az időben és én is vagdostam magam-ezzel el is ment, de meglepő módon nem a bandájához, hanem egy (azt hiszem) 10.-es fiúhoz. Fura.

Miközben elindultam az én "bandámhoz", azon gondolkoztam, hogy hogy sajnáltatja magát Mustafa, mikor nem ő volt egyedül és nem őt hagyták magára.

-Már megint Mustafa?-kérdezte Ben, mikor odaértem hozzájuk. Én inkább megöleltem mindenkit és csak utána válaszoltam válaszára.

-Öhm...Ha már Mustafánál tartunk, lenne itt valami-kezdtem félénken, mire mindenki kérdőn nézett rám-Szóval elmesélte, hogy utálja a nagyképű barátait, de velük volt, mivel menő akart lenni. És hát megkérdezte, hogy nem lehetne-e velünk, a mi kis "bandánkban". Én pedig azt mondtam, hogy még megbeszélem veletek-vártam a válaszukat, de egy ideig mindenki, csak gondolkozott, majd Ben szólalt meg legelsőnek.

-Én jóban vagyok vele, szóval felőlem jöhet-vont vállat és Mark egyet is értett vele-De nem akarom, hogy rád nyomuljon.

-Nyugi azt már megbeszéltük-nyugtattam meg.

-Hát én nem igazán ismerem. Csak köszönni köszönünk egymásnak és azt is csak Benék miatt, mert amikor velük dumál, akkor én is ott vagyok-mondta Paula-Mi lenne, ha adnánk neki először egy próba időt?-erre épp nyitották volna többen is a szájukat, csak Michael megelőzte őket.

-Elmentem büfébe, mindjárt jövök-fordult meg a büfé fele és el is indult.

-Michael, várj!-kiáltottam utána, de ő csak ment tovább. Mikor utól értem, megszólaltam-Figyelj, tudom, hogy utálod, amit teljesen megértek, de mindenki kaphat egy második esélyt, nem?

-Nem. Nem mindenki-mondta rám se nézve.

-Szerintem beszélnetek kéne! Tudom, nem az én dolgom. De amikor beszéltünk, hozzávágtam, amit gondolok. Hozzávágtam, hogy egyedül hagyott téged és, hogy nem volt kire számíts, de ő csak lelépett a menőkkel. És tudod mit mondott?-kérdeztem és vártam válaszát, de ő csak bámult előre. Azért láttam az arcán, hogy kíváncsi, ezért megválaszoltam kérdésemet-Azt mondta, hogy bűntudata volt és, hogy nagyon sajnálja és...Még mondott elég durva dolgokat, de szerintem jobb lenne, ha azokat tőle hallanád. Ha nem is lesztek újra barátok, akkor is meg kell beszélnetek. Ennyi jár nektek-erre csak bólintott, majd vett egy szendvicset és visszasétáltunk.

-Minden oké?-kérdezte Luke tőlünk, mire mindketten csak bólintottunk egyet.

-Amúgy tegnap beszéltünk a többiekkel skypeon és elmondták, hogy mi történt szombaton, mert szinte senki nem emlékezett-meséltem Michaelnek-Téged is hívtunk, de nem vetted fel.

-Elromlott a gépem-még akart valamit mondani, de Lucas közbe vágott.

-Mi volt szombaton?-erre mindenki megijedt, mert nem tudtuk, hogy mit válaszoljunk. Hazudni nem akartunk-Tudjátok mit, mindegy. Nem baj, ha már nélkülem találkoztok, csak az fáj, hogy bebeszélitek nekem, hogy minden oké, megbeszéltünk mindent, újra barátok vagyunk, de közben már nem is foglalkoztok velem. Inkább leszek egyedül, minthogy kívül állóként itt legyek.-azzal el is ment valahova. Körülnéztem a társaságunkon. Mindenkin látszott a bűntudat.

-A meglepetésemet, inkább a második szünetre hagyom-mondta Ben.

-Milyen meglepetés?-kérdezte Paula.

-Majd meglátod-mosolygott Ben.