Egy ikerpár története

4.rész

                                                                    ***** Karolin szemszöge*****

Vészesen közeledett a Délután!!!  Majd kiugrottam a bőrömből, mikor eljött az 1 óra.

Ád: Indulhatunk?-

Kar: Igen...

Így el is indultunk.Olyan fél óra múlva oda is értünk a "meglepetés helyre", ami egy étterem volt, méghozzá 5 csillagos!! Nem hittem a szememnek, mikor megláttam.

Ád: Nos, itt is lennénk!

Kar: Wow!!! Nem lesz neked ez kicsit drága?

 Ád: Nem, mivel ez az anyám étterme, így olcsóbb lesz egy kicsit.

Kar: Hát oké.....

Mikor bementünk, asztalt foglaltunk, majd rendeltünk. Egész jól elvoltunk. Megismertem közel- ebről. És ő is engem. Mikor Ádám kifizette az " ebédünket", elindultunk egy tisztás felé. De mielőtt odaértünk volna,  de egy csapat fiúval találtuk szembe magunkat. :

Ismeretlenek: Héh cicus, miért ezzel a nyápic kis fiúval vagy, mikor velem sokkal többre mennél?

Épp szólaltam volna meg, de Ádám gyorsabb volt:

Ád: HÚZZATOK INNEN BAROMARCÚAK!!!!!!!!!

  Ismeretlenek: Mert ha nem, mi lesz? Kihívod a rendőröket vagy mi?

Ád: Azt ne akard tudni!!!!

Ismeretlenek: Hát ha így állunk! Fiúk! Elkapni! 

Ekkor hirtelen orrba vágták és  a földre huppant. Majd ütötték, verték, rugdosták,   persze én próbáltam leállítani öket, de ez lehetetlennek tűnt. Miután jól megverték, elhúzták a csíkot és én azonnal hívtam egy mentőt, mivel Ádám ájultan feküdt a földön. Pár perc alatt kiértek a mentők, de nekem óráknak tűntek. Mikor odaértünk, őt egyből az intenzívre vitték. Mikor ( Végre valahára) kijött az orvos, közölte hogy az állapotát stabilizálták, így  bemehetek hozzá. Ő ott feküdt becsukott szemmel,és én egyből felhívtam Kathrint:

 Kar: Tesóóóó azonnal gyere a kórházba, mert Ádám bent van!! 

Kath: HOGY MI VAN?! MI TÖRTÉNT?! 

Kar: (elmesélem) hát így.....

Kath: Azonnal megyek!

Mikor letettem, Ádám abban a pillanatban  ébredt fel.

Kar: Ádám! Jól vagy??- kérdeztem rémülten.

Ád: Igen.....jól vagyok....

Kar:  Sajnálom ezt az egészet.....én okoztam.....nem kellet volna tegnap behúzni a szobámba téged....Én nem akartam ezt.........

Ád: Nem a te hibád, az enyém. Nem kellet volna beszólnom annak a tuskónak..

Ebben a pillanatban Kathrin nyitott be egy orvossal.

Kath: Ádám!!!!! Jól vagy? Mi történt? Mondj el mindent!

Ád: ( elmeséli) és ne aggódj...Rendbe jövök

Ekkor egymás nyakába borultak. Én ekkor annyira szomorú lettem, hogy inkább nem is akartam látni őket.. Így kifutottam a kórházból és egyenesen haza futottam. Egyből az ágyamra roskadtam és csak sírtam és sírtam.. 

                                                     ***** Ádám szemszöge*****

   Nem tudom meddig öleltük egymást, de nagyon jól esett. De mikor abbahagytuk, Karolint nem találtuk sehol. Kathrin felhívta, és kiderült hogy inkább hazament, hogy ne zavarjon. Ezt  nem értette semelyikünk, de legalább már tudtuk, hogy hol van. Egy ideig néma csendben ültünk, majd Kathrin törte meg a csendet:

Kath: Én itt leszek végig veled!

                                              -------------------------------------------------------------- 

Bocsánat hogy ilyen összecsapott vége lett, de ettől lesz ilyen érdekes! Legközelebb szerintem ma délután, vagy holnap lesz rész! Sziasztok!