The Killers

1.

Már megint a nevelő szüleimtől kell lopnom.Szörnyen furdal a lelkiismeret, de a "baráti" társaságom miatt muszáj megtennem.
Az egész kilencedikben kezdődött, mikor a lehető legrosszabb társaságba keveredtem. Drogoztak, piáltak, loptak és különböző kisboltokat raboltak ki.A szüleim nem bírták már a minden hetes rendőrségi ügyeket,ezért a Család Segítő eltanácsolt egy gyermekotthonba.Onnan egy két gyermekes házaspár vett a kezük alá, azt hitték majd bírnak velem.Loptam tőlük, ugyan úgy sok rendőrségi ügyem volt, talán lázadás szempontjából is, de inkább csak az imént említett közösség végett.Őket a suliban ismertem meg mikor egyszer hazamenet leszólítottak.Igazából rettenetesen örültem, hogy végre valakik a suliból hozzám szóltak, a költözésünk óta nem voltak barátaim.Elég jó tanuló voltam,csak pár négyesem volt.Először csak kipróbáltam a cigit, utána nem jártam be órákra, több napot is lógtam, utána piálni kezdtem, mindezt egy olyan társaság mellett akiket gyűlöltem teljes szívemből.Semmibe vettek,mindig csicskáztattak, és mindig lenéztek.Bizonyítani akartam, hogy én is vagyok arra képes mint ők.Eddig süllyedtem, hogy a 19. születés napom előtt,megint lopnom kell azoktól,akik tetőt adtak a fejem fölé, és ételt adtak a számba.
A jegyeim romlani kezdtek, több tantárgyból is megbuktam.Nem értem, mért nem kerültem vissza az otthonba.

Hajnali egy múlt.Én már itt ácsorgok egy ideje a megbeszélt helyen, a lefagyott kezeimmel két üveg pezsgőt szorongatva.Fekete sapkám, még jobban rá húzom szőkés hajtincseimre, majd szabad kezemet bedugom zöld kabátom zsebe mélyére.A sötét zug utcán csak egyetlen egy lámpácska pislákol.A zöldellő bokrok csöndesen susognak a lágy szellő hatására.Messzebb, a panel házaknál az érzékelő miatt ég csak a villany.Már senki sincs fent, csak mi.Megint várhatok rájuk...mondjuk ezt már megszoktam már.

A sötétségből hirtelen két alak bújik ki a pislákoló fény forrás alá. Greg és Peter az.Miután láthatóvá válik az arcuk, alaposan végig mérem őket: Greg-mint mindig- most is sötét színekbe burkolózott, Peter pedig szürke kabátjába dugott kezeivel próbálja enyhíteni a csípős hideg levegőt.

-Csá törpe - köszönt Greg, majd rögtön a lényegre is tért- elhoztad a cuccost?

Szinte egy emberként léptek elém, hűvös szellőt hozva magukkal.

-Hát úgy ismersz te engem?Mit hittél, hogy egyedül akarom elfogyasztani ezeket? -kérdeztem, miközben felmutatva a két üveg pezsgőt. 

Greg erre csak  egy elernyed arcot vágott,felhúzta pulóvere cipzárját, majd a kapucnit is a feje tetejére helyezte.A mellette álló Peter csak meredten nézett maga elé.Biztosan még magáról sem tudott.

-És a... azt is elhoztad?-kérdezte ismét Greg, csak egyre feszültebben.Kezemből kirántotta az alkoholos üvegeket, majd lábával lépkedni kezdett.Nem tudtam mire vélni.Most vagy azért mert fázik egy szál pulcsiban, vagy mert már elvonási tünetei vannak.-Adjad már, baszod!

Kikerekedett szemekkel figyeltem a másodpercről, másodpercre rosszabbodó állapotát. Elképesztő mit képes kihozni egy szer az emberből, hogy milyen mellékhatásokat képez.

Kabátom cipzárját lehúztam, a hideg levegő azonnal megcsapta a mellkasom.Belső zsebemből kivettem egy kis zacskót, majd Greg felé nyújtottam.A fiú, hatalmas mancsaival azonnal rá kapott, pár ujjamat is majd le szaggatva.

-Kössz.-motyogta maga elé, majd már nyitotta kis is a kis zacskót, amibe az a pihe könnyű, fehér por lapult. Petert oldalba bökve akarta indításra invitálni, ám az utóbbi egy tapodtat sem mozdult.

-Peter, cse..zzd meg.Húzzunk innen, mielőtt...-dadogott továbbra is Greg, mikor hirtelen kék-piros villogás világította be a kis utcát.Rendőrök....

Egy szót sem szólva, Greg megiramodott, és elkezdett futni a kocsi elől.Én földbegyökerezett lábakkal álltam Peter előtt, aki még most is megdermedve állt a pózna alatt, kezei még mindig a kabátja zsebében lapultak.

-Peter, bazdmeg!-csaptam a vállára, amitől csak a földre rogyott.

-Álljanak meg!-szólalt meg rendőr autó hangszórója.Egyre csak közeledtek.

Hátrébb léptem párat a földön fekvő fiútól, utoljára végignéztem a totál beállt fején, majd a helyzetet bemérve futásnak eredtem.