The Killers

2.

Nem tehettem mást.Elegem lett az egészből.Csak a saját bőrömet akartam menteni ebben a helyzetben.Az adrenalin szintem az egekbe szökött, majd ahogy csak tudtam futni kezdtem.Lábaimat egymás utána úgy kapkodtam, ahogy csak tudtam.A levegőt próbáltam egyenletesen venni, de ez egyáltalán nem jött össze.A tüdőmnél kezdtem érezni azt a tipikus szúró érzést. Semmi másra nem gondoltam, csak megússzam ezt.Az egyre inkább növekvő fájdalomra és a következményekre sem.Már nem egyszer menekültem, de úgy éreztem ez volt az utolsó.Ezt itt és most be kell fejeznem.

A sötétebbnél sötétebb utcákat szelve, szemem előtt már összefolyt minden.Semmit sem láttam.Reménykedtem abban, hogy egy darabig elbajolnak Peterrel, elegendő időt nyerve nekünk.Igaz Greggel külön utakon kezdtünk menekülni, de biztos vagyok benne, amilyen állapotban ő volt...Őt is elfogják kapni.

Lábaimmal lelassítottam, egy színes fényekkel kivilágított szórakozóhely raktár helysége előtt.A kőből rakott falak egy kis zsákutcát alkotva, adtak helyet az ottani szemetes konténereknek.Tökéletes helynek találtam az egyik zöld szemetest, így hát mögé bújtam.Fenekemmel lehuppanva a hideg betonra, próbáltam kiszuszogni a szinte maratonnak nevezhető futásom.A levegőt be, majd lassan ki fújtam.Térdeimet átkarolva próbáltam nem eljutni az ájulásig.A raktár ajtaja feletti fehér lámpa égett, ám nem adott akkor fényt, hogy bárki is észre vehessen itt.A bentről dübörgő zene a kemény kő falakat megremegtette.Elég kemény buli lehet bent...

Könnyeimmel küszködve, arcomat megtörölve, testemet leporolva keltem fel a földről.Már nem sokára fél öt.Több mint 3 órát ücsörögtem a hideg betonon.Talán még aludtam is valamennyit.A buli már nagyon a végét járhatta, a zene már csak halkan hallatszott.A szürke homályban már látható volt a napkelte.Magam körül szétnézve, csak most vettem észre, hogy egy csomó injekciós tű meg koton volt mellettem.A gyomrom egy hatalmasat fordult, majdnem beokádtam.Nem.Kurvára nem akarom itt végezni!Így is elcseszett az életem, miért csinálom még rosszabbá?

-Hát te? -szólalt meg valaki mögöttem -Mit csinál itt egy ilyen fiatal lány, ilyenkor?

Tengelyem körül rögtön megpördültem.Sapkámat szorongatva kezdtem fürkészni a hang forrását.Az alak a kőfalnak támaszkodva fújta ki a cigaretta füstöt.Közelebb merészkedtem, majd egy magas, izmos sráccal találtam szemben magam.Fekete bőrdzsekije kicipzározva lógott rajta, kezében ott égett egy cigaretta szál.Alig láttam valamit, mivel még mindig a sötétben ácsorgott, de vonásai így is kirajzolódtak a hajnali homályban.Széles vállait bőrdzseki fedte, amely kicipzározva lógott rajta.Alatta fehér pólót viselt, így kicsit könnyebb volt szemügyre vennem.

-Ezt attól függ ki kérdezi.-jelentettem ki kicsit gondolatlanul, hiszen ha ő egy pedofil vagy valami pszichopata, rögtön megöl vagy megerőszakol a bunkó megjegyzés végett.

-Grayson vagyok.-lépett közelebb, miközben még egy utolsót beleszívott cigarettájába, majd eldobta azt a hideg betonlapra -Grayson Dolan.

Az utolsó slukk füstjét kifújva közelebb lépett, majd alaposan végig mért.Ahogy egyre közeledett felém, a fehér kis fény segített megvilágítani az arcvonásait.Arccsontjai olyan egyenesek voltak, ha hozzájuk értem volna, elvágták volna még az ujjamat is.Zöld szemei a cipőmtől egészen az arcomig meg sem állt.Elnyílt ajkai, egy pillanat alatt mosollyá alakultak.olyan kisfiús mosollyá...

Kezeit felém helyezte. Oh basszus, tényleg.A bemutatkozás.Hogy őszinte legyek, a fejemben végigfutott, hogy mégis csak egy ismeretlen sráccal vagyok, hajnalok hajnalán egy kis zsákutcában.Mégis honnan tudhatnám, hogy nincsenek rossz szándékai?Vagy hogy biztos a megfelelő pillanatra vár hogy megerőszakolhasson...De nem.Neki valahogy, a szemei minden elárultak.Vagy nagyon jó színész...Kavarogtak bennem a kérdések, az érzelmek a történtek miatt de végül mégis csak bemutatkoztam.Ennél jobban már nem baszhatom el.Annyira sok veszteni valóm nincs.

-Faith.-nyújtottam, most már én is a kezem, majd kezet ráztunk-Faith Ford.

-Nagyon örülök a találkozásnak, bár jobban örültem volna ha nem pont itt-rúgott arrébb egy sörös üveget- de visszatérve a kérdésemre, mit csinálsz itt?-itt kicsit felnevetett, a helyzet enyhítése képpen.

Hát nem szarozik, mit nem mondjak.Én is rákérdezhettem volna..Sőt!..Hogy ő mit keres itt.Nem tudtam, hogy most kezdjem el neki a történteket mesélni, vagy találjak ki valami sablonos dumát, így végül a kettő között állapodtam meg.

-Össze vesztem a.. a barátaimmal.-mondtam, az utóbbi szót kissé undorodva.

-Mi történt?-kérdezte, miközben csapzott hajtincseim közül egyet a fülem mögé tűrt, majd érdeklődve fürkészte tovább a tekintetem.Nem mondom, hogy nem hozott ezzel a cselekedetével zavarba, de próbáltam a legjobban leplezni zavarodottságomat.

-Hát ez egy elég hosszú...-kezdtem el magyarázkodni, ám a srác mögé pillantva megint megpillantottam a kék-piros színeket.Ezt nem hiszem el...miért mindig velem történik ez?

Grayson összeráncolt szemöldökkel nézte a kétségbe esett arcom, majd neki is leesett a tantusz.Szerintem neki még hamarabb mint nekem.

-Gyere-nyújtotta felém ismét a kezét-itt lakok a közelben.

Kicsit hezitálva, egy millió meg ezer dolog pergett le a szemem előtt:Ha elkapnak...bassza meg, már azt se tudom mi lenne ha elkapnának.Talán egy másik családhoz kerülnék.De én meg akarok javulni most már!Ha pedig elmegyek ezzel az ismeretlen sráccal...talán még rosszabb dolgok történhetnek.Ám a gyors gondolatmenet után, mégis az utóbbi mellett döntöttem.

Ujjaimat belehelyeztem a fiú hatalmas tenyerébe, amit ő szorosan összekulcsolt.Átfagyott kezem, olvadni kezdett az ő meleg tenyerében.Zöldes íriszei még egy pillantást vetettek rám, majd elindultunk, szorosan, egymás mellett.