Azúr

3. fejezet

-ÚRISTEN!!!-kiàltoztunk kórusban.
Mikor kinyitottuk a borítèkot, láttuk, hogy az Aranypatkó gimnázium logója van rajta! Nagyon izgatottak voltunk! Elolvastuk... Nem hittünk a szemünknek! Egy meghívó volt!
-"Szeretettel meghívjuk kedves jelentkezőnket....
Itt megakadt a szavam.
-Mi? Dehát èn nem is jelentkeztem!-èrtetlenkedtem.
Ebben a pillanatban megjöttek anyuèk. Leszaladtunk a földszintre, ès megmutattuk nekik a levelet.
-Ezt nem èrtem. Èn nem is jelentkeztem...
Anyuèk arcán láttam, hogy kezdenek elvigyorodni.
-Szóval ti voltatok....Ti irattatok be?-kíváncsiskodtam
-Lebuktunk!-viccelődött apu.
Gondoltam,  hogy ők voltak. Más nem lehetett volna.
-Èn azèrt nem jelentkeztem, mert úgy gondoltam, nem vagyok elèg jó...😔
-Drágám, te oda elèg jó vagy! Sőt, oda illessz!-vígasztalt anyu.
-Köszönöm!
Megöleltük egymást...
-Szóval, Angliában van.-mondtam. Kicsit messze, de repülővel odaèrek hamar. Csak vigyetek a reptèrre, lègyszi! ☺
-De jó neked, Anna.-szomorkodott Emily.
-Várj csak! Itt a vègèn azt írjak, hogy jöhet velem +1 fő!!!
-Tènyleg?! Ez király!-örvendezett.
-Te jöhetnèl velem! Na, benne vagy?-kèrdeztem izgatottan.
-Nagy örömmel!-örvendezett mèg jobban.
-Akkor vasárnap indulunk, ma pedig pèntek van. Holnapra szedjük össze a cuccunkat, ès tali itt. Okè?-kèrdeztem.
-Okè.-eggyezett bele.
-Holnap megbeszèlünk mindent.
-Oksi.
-Várjunk csak! Itt van egy bökkenő!-hadartam. Azt is írják, hogy csak lóval lehet bejelentkezni! Dehát...nekem nincs is lovam! 😢 Így, hogy menjek?
Apuèk összenèztek...
-Gyerünk a kocsiba!-mosolygott apu.
Beültünk az autóba, ès elindultunk.
-Most hova megyünk?-kèrdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod, drágám.-mondta anyu.
-Okè.
Kb fèl óra múlva, egy homokos talajon mentünk, ès az ablakon kinèzve láttuk Emilyvel, hogy nèhány ló üget a rèten. Mèg istállók is voltak.
-Azt hiszem megèrkeztünk.-mondta apu.
-Nahát, de szèp hely!-csodálkoztunk Emilyvel.
Leparkoltunk, ès kiszálltunk. Odamentünk egy bácsihoz, aki èppen egy gyönyörű fehèr kancát hozott ki a bokszából. Odajött, ès átadta a kezembe a zablát.
-Tessèk kisasszony! Ez a tièd!-mosolygott rám.
-Öm...tessèk?? Ez az èn lovan??-èrtetlenkedtem, egyben izgultam.
-Hát persze!-nevetett.
-Te jó èg! Köszönöm, köszönöm!!-örvendeztem, ès ugráltam örömömben.
-Csodás ez a ló! Annyira szèp!-csodálkozott Emily.
Miközben csodáltuk a lovam, apuèk felcsatolták a lószállítót az autóra, ès mikor kèsz lett, bevezettem a pacit a szállítójába.
-Na indulás! Köszönünk mindent!-köszönt el apu.
-Viszlát!-válaszolt a bácsi.
-Apu, köszönöööm!!!!!! Ezer köszönet!!-mondtam boldogan, ès hálásan.
Út közben beszèlgettünk mindenről, mikor hazafelè mentünk. Emilynek is van lova, Rubint (Rubi) , aki nyilván egy kanca, Angol telivèr. Az enyèm, egy Lipicai gyönyörűsèg. ☺
-Hazaèrtünk!-jelentette ki apu.
-Vègre!-nevettem föl.
Kiugrottam az autóból, ès kinyitottam a lószállító ajtaját.
-Gyere szèpsèg!-hívtam.
Majd szèpen kivezettem.
-Gyere drágám, hátul van egy kis meglepetèsem számodra!-mosolygott apu.
-Okèè.-visszamosolyogtam.
Hátra vezettem a lovat apuval, majd megláttam azt a meglepit. ☺ Egy istálló volt az!!
-Aztaaa! Ez nagyon szèp! 😁 Köszönöm apuu!!
-Nincs mit drágám. Direkt a hátsó udvarra èpítettem, hogy ne vedd èszre! ☺
Emily is csatlakozott hozzánk.
-Ez nagyon szèp!-csodálta az istállót.
-Igaz?-nevettem.
Bevittem a többiekkel a pacimat a karámjába, majd apu kíváncsiskodott.
-Na, ès mi legyen a neve?
-Hm.....Azúr.-mondtam.

Halika! 😘 Itt a 3. fejezet igaz nagyon hosszú, de megèrte! ☺ Na milyen? Nyomjatok egy vote-ot! Köszi! Sziasztok! 😘