Szerelemből Gyűlölet

1. Rész

Reggel kómásan keltem, mindennél jobban vágytam egy kávéra. Elpakoltam a táskámba és a vállamra vetettem. A húgom aludt, mert lebetegedett. A mázlista dög.
-Jó tanulást drágaságom!-kiabált anya a konyhából.
-Jó csak nem lehet ha tanulásról van szó.-Ezzel becsaptam az ajtót.
Az órák szokásosan unalmasan teltek, barát egy szál se.. Utálom ezt az egészet.
Elég későn indultam haza, ami azt illeti legnagyobb bánatomra be is sötétedett. Na klassz. Nem is lehetne jobb.
Kivettem a fülemből a fülest, és világítottam a telefonommal az utat. Egy kis tisztásra lyukadtam ki és rájöttem, hogy eltévedtem. Messze nem volt ilyen rossz napom. Mindenki ki volt kapcsolva. Még a húgom is.
Lehuppantam egy kőre de kár volt, mert a sötét tisztáson nem igazán láttam semmit. Ekkor megragadta a torkomat egy erős kéz és hátra kezdett vonszolni. Százszor erősebb ember volt, nem tudtam mit tenni. Egy társaságot hallottam a távolból akik nevetgélve vonultak végig. Bizonyára tudták az útvonalat és mellesleg volt zseblámpájuk. Kihasználtam az alkalmat és ráharaptam a férfi ujjaira, amivel befogta a számat, majd futni kezdtem. A társaságnak vettem az irányt és torkom szakadtából ordítani kezdtem. Meghallották és egy lány és egy srác követni kezdték a férfit engem pedig a többiek nyugtatgattak. Nem ismertem őket, de ami azt illeti bennük ebben a helyzetben megbíztam. Ekkor jutott eszembe. Ott felejtettem a táskám a kőnél. Basszus.
-Ott felejtettem a táskám!-sajnálkoztam.
-Mi volt benne?-kérdezte egy rendkívűl helyes srác. Lenéztem és megláttam, hogy összevan szorosan kulcsolva a keze egy lánnyal aki méregetett. Pech, pedig olyan helyes egy srác.
-Asszem elintéztük. Ez a te táskád?-kérdezte a srác aki a lánnyal ment a férfit követni.
-Igen, igen köszönöm. Nem is tudom, hogy háláljam meg. Épp, hogy megláttalak titeket és most vagy soha menekülni próbálta..
-Értem. Köszönjük, hogy majdnem a szívbajt hoztad ránk a kiabálásoddal. Azt hittem nagyobb a baj.
-Kinga!-szólt rá az egyik srác. Végre valakinek tudom a nevét. Nem mintha annyira érdekelne amúgy.
-Hazakísérlek!-ajánlotta fel az egyik megmentőm.
-Igazán köszönöm. Tényleg.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Anyu volt az.
-Szia kicsim! Mi a helyzet?
-Ja semmi csak elhúzódott a szakkör. Mindjárt hazaérek. Csá.-kinyomtam, mert rohadtul szemétség volt akármit is csinált, hogy nem vette fel a telefont.
-Zsolti tuti, hogy nem jössz akkor?
-Ja. Kihagyom. Csá skacok. Holnap tali abban a szarban.
-Iskola.-helyesbített egy lány aki a helyes srác kezét fogta.
-Kösz Reni.-szóval Reni! Ah csak gyűlnek a nevek.
Elindultunk egy másik ösvény felé. Teljesen eltévedtem.. Na ennyit a tájékozódó képességeimről.
-Hogy hívnak? Törte meg a csendet asszem Zsolti.
-Vanda. Téged?
-Nagy Zsolt. Bár ne lenne ilyen sötét.
-Miért?
-Hogy jobban lássam a szépséged.
Elpirultam majd elkezdtem terelni a szót. Most erre mit mondjak?
-Köszönöm, hogy megmentettél. És annak a Kingának is.
-Ő ilyen. Fura egy csaj ez a Kinga. Na de amúgy hol is laksz?
Elhadartam neki a címet majd még egyszer megköszöntem ezt a megmentést.
-Itt is vagyunk.-álltam meg az ajtó küszöbe előtt.
-Hű milyen nagy lakás! Illetve.. Klassz kecó.
-Ühüm. Én is szeretem. Na de nagyon köszönöm azt is, hogy hazakísértél. Életmentő vagy.
-Jaja szivi.. Láthatlak még?-kérdezte szemtelenül gyönyörű mosollyal kivillantva a fogait.
-Persze. Mikor találkozzunk?-azt hiszem rákvörös a fejem.
-Holnap a sulid elé megyek és.. Sétálhatnánk. Ha nincs ellenedre..
-Nem! Izéö.. Örülök, hogy megismertelek.-ezt nem kellett volna mondani? Ilyet illik mondani? Mi ebben az izé? Jaj mivan velem?!
Elnevette magát, majd közelebb lépett hozzám, és megpuszilta a homlokom.
-Még találkozunk szépségem!
Ott álltam a küszöbön és megvártam míg befordul a sarkon. Teljes erővel berontottam a házba és felrohantam a lépcsőn. Kinyitottam a szobám ajtaját és ráugrottam az ágyamra. Belefolytottam a párnámat az arcomba és őrülten nevetni kezdtem. Édes istenem mi van velem?
-Helló drágám! Milyen volt a suli?
-A legjobb! A világon a legeslegjobb!-kiabáltam majd nevettem egyet.
-Jól vagy kincsem?
-Ilyen jól még sosem voltam! Jaj anyu úgy szeretlek!
-Azt hiszem magadra hagylak. Teljesen megbolondultál!-kacagott anyu, majd becsukta mögöttem az ajtót.