Sziasztok,én lennék Alice White,de barátoknak csak Ali vagy Liz,20 éves vagyok.A barátnőmmel Emilyvel(szintén 20) élek együtt egy albérletben,és Em pasija Carl (22 éves)sokszor ott van nálunk.Nem vagyunk azok a tipikus lázadó fiatalok de azért elmegyünk bulizni meg tartunk házi bulit,de nem vagyunk agyon tetoválva,miniszoknya stb.Van egy közös tetkónk de csak egy ilyen pici ami annyira nem látszik de mi tudjuk hogy a barátságunk jelképe.Szüleimmel jó a kapcsolatom,nem miattuk jöttem el ilyen fiatalon otthonról,csak szabad akartam lenni és önálló.Emilyvel is ugyanez a helyzet.Gyorsan elvégeztük a sulit,mondjuk én jövőre szeretnék másik szakmát is tanulni,a szüleink nem gazdagok de nem voltunk elhanyagolva se én se a barátnőm.
Én viszont most ülök fel a buszra,elköszönök a barátnőmtől meg a pasijától.Azért nem kis időre megyek.Bekapcsolom a zenét a telefonomon és nézem a tájat az ablakból.Egyszer csak azt veszem észre hogy valaki leült mellém,oldalra néztem és egy egész kedves arcú lány ült mellém,és rám mosolygott.
-Szia Liz vagyok!
-Szia én meg Aliz!-ezen elröhögtük magunkat mert majdnem ugyanaz a nevünk.Ráadásul engem Liznek is szoktak becézni.
-Honnan jössz?-kérdeztem meg tőle.
-Miami közeléből.
-Én is!-úgy érzem találtam egy barátnőt.
Még beszélgettünk odafele úton és akkor megérkeztünk.
_____________________________________________________________________
Na sziasztok!Remélem tetszeni fog ez a sztori.A másik két sztorimnak semmi köze ehhez(Szjg avagy Jázmin naplója, A Fóbiák).Én személy szerint imádom az ilyen katona sztorikat,ezért is kezdtem el ezt írni.Nyugi ennél hosszabb részek lesznek,csak ez ilyenre sikerült ;)
YOU ARE READING
Egyenruhás szerelem
Romance-Ne menj el-mondtam sírva és nem akartam hogy elmenjen és lehet vissza se jön. -Mennem kell-az ő szemében is csillogott a könny de nem engedte lefolyni az arcán.-Szeretlek-súgta a fülembe és szinte kiszakadt a tüdőm a sírástól és tudtam el fog menni...
