Ó-
Io(n)-
Cio(n)-
(ciklon)
Káció...
Publikáció.
Ennek nevezik
Azt a folyó
Folyadékot, mely
Átitatja
Életed.
Erre vágysz, nem?
Kell egy kivájt szem,
És már nézettség,
Fényesség,
(ideiglenes) Híresség
Vagy, gyermekem!
Publikálod ánuszod,
Hogy a többiek republikálják
Ezt, de elfelejted, hogy ők
Nem republikánusok,
Nem, ők nem is
Republik árusok,
Nem rejtőzködnek
Pelikán fátyolba..
Csak pelenkába.
Ez lenne
Az emberek
Feledt átka,
Az elveszett mátka;
Az emberiesség,
Amit felváltott egy ideje
Az emberies segg,
Mely tolja magába
A lopott kanalát,
Hogy meghódítsa Kanadát..
Ez kiszámítható volt,
Hagyjad már,
Légy kiszámíthatatlan
Mint ahogy előző
Versedben írtad,
Na látod,
A rím se stimmel,
Nem rímmel,
Mi van véled,
Hol az éned?
Elvesztetted
Te
Is
Az
Emberiséged?
Netán te is
Emberi stégbe ültél
Meztelen?
Te szégyentelen!
Nem vagy másabb
Mint akiket most
Mocskoltál,
Hallottam ám,
Hogy
Horkoltál!
Hallod, hogy fújsz..
Még lélegzel?
Hordd el magad,
Szemed lehuny,
Pupilla hány..
Paródizál
Az
Aki
Saját sírt ás
Ezekkel?
El a kezekkel,
Tedd le a pennedet,
Szégyeld el a "bennedet",
Foglald el helyedet
És gondold át
Ennek a versnek
Okát.
Gyomrom okád.
A rímed hol
Van
Már?
