Összekötve

3. Fejezet

Az idősebbnek nem az volt a következő kèrdèse,amit fel kellett volna tennie,hanem egèszen más. -Hol van a párod? - nèzett a háta mögè az ijedt társának.
NamJoon vállai megereszkedtek egy sóhajtás kisèretèben.
-Elena fürdik. Ezèrt tudtam ide jönni. - tett egy lèpèst felèjük. -Hyung mindig te javítod meg ami eltörött,vagy ha bármi más baja van..Kèrlek segíts nekem. - felemelte a dobozt. - Elenának ez nagyon fontos.
YoonGi a dobozra nèzett,majd fel a srácra. Annak kètsègbeesett arca láttán nem habozott. -Had nèzzem. - nyúlt a tárgyèrt. Leader csillogó szemmel nyomta a kezèbe.
-Hálás vagyok Hyung.
-Elöször javítsam meg,utánna hálálkodhatsz. -nyitotta fel a barna nègyszögletes kicsi dobozt. Az pedig megszólalt,ráadásul Beethoven - Für Elise-t,amit Hope azonnal felismert.
-Nahát. - szólalt meg s hajolt előrèbb,hogy megnèzhesse a tárgyat.
-Kèsőbb mondom a diagnózist.- emelte rá sötèt íríszèt, a kezeit tördelő leaderre. Amaz bólintott ès távozott.
-Meg tudod csinálni?
-Èn vagyok a dormban aki kijavít mindent. - válaszolta suta angol tudásával. A fiú nem tudta elkèpzelni,eddig hogy volt kèpes fennakadás nèlkül beszèlni az angol lánnyal,mikor neki van mèg mit fejlődnie ès nem ő a legjobb a csapatban. Bár nála mèg Taehyung is jobban beszèl.
Nem feletkezve meg a lányról,óvatosan az asztalhoz terelte,felkapcsolta a kislámpát,majd lehuppant a bőrszèkre. YoonGi szerette azt a szèket,ugyan is a csládjátol kapta,így semmi esetre sem válna meg tőle. Mikor költöztek,akkor is gèpe, ès ez volt az első amit áttvitt. Utána ment a többi.
-Nahát mi ez a kulcs? - vette fel a szabad kezèvel a lány. -Tènyleg hogy fogjuk levenni a bilincset? Elvègre nem kaptunk kulcsot.
Hope-nak igaza van,gondolta YoonGi. De hirtelen kivette a lány apró újjai közül,majd a bilincsen lèvő zárba tette,majd elfordította. Amaz pedig szèpen,hangtalanul lejött a csuklójukról.
-A kurafi igazgató. Mindegyikünk szobájába tett egy kulcsot. -sziszegte a fogai között. Akkor ő már règen kitervelte ès mikor gyakoroltak vagy a sminkeseknèl voltak mindegyik szobába becsempèszte.
YoonGi keze ökölbe szorult ès eldöntötte el fog beszèlgetni az igazgatóval. Jó hosszan.

A következő páros akik eldöntöttèk,most mennek fürdeni az nem más mint Taehyung ès SooMin. Ők ügyesen elrendezkedtek,lefektettèk a szabályokat ès elosztották a szobát.
Beletörődtek egy ágyban kell aludniuk igy semmi nèzetellenes szituáció nem akadt.
-Menjèl fürödni,èn addig beágyazok. - vette le a bilincset s mosolygott a lányra.
Tae szerencsèsnek mondhatja magát,mivel nem kell angolul beszèlniük. SooMin felkapta a pipere cuccát ès kiviharzott a szobábol,egyedül hagyva az ènekest.
Tae megágyazott,felmászott a közepère törökülèsbe ès vègig pörgette a mai napot.
Mikor felkelt,tudta ez a nap más lesz mint a többi,de nem foglalkozott vele. Hát nagy hiba volt!
Álmában sem gondolta volna, beköltözik hèt idegen lány,bilincsre feszítík,aminek a másik oldalán ők vannak.
Tae-nek nem volt mèg barátnője,ellenben aludt már eggyütt a testvèreivel,sőt majdnem minden nap más hyungjával is. De èrzi ez azèrt más lesz.
Az ènekes már azt latolgatta,áttslisszan Jiminhez,de meggátolta az ajtó nyitódása ès egy ilyedt SooMin.
-Mi a baj? - ült az ágy szèlère ès a lány arcát kutatta.
-A fürdőben....már...valaki van. Èn pedig benyitottam. - mesèlte zaklatottan.
-Ki fürdik?
-Nem tudom. - vont vállat. -A sikkantás alakpján egy másik lány.
-Akkor addig várunk. - megpaskolta melllette az ágyat. - Gyere ülj le.
A lány szó nèlkül megtette,cuccát az ölèbe tette,majd a fiúra nèzett.
El sem akarja hinni hol is van. A kedvenc bandája dormjában,az egyik taghoz láncolva. Soha sem hitte volna,az egyik kèptelen álma valóra váljon.
-Mi az? - fordult felè,aranyos mosollyal. SooMin elpirulva lesütötte szemeit.
-Semmi. Csak elgondolkodtam.
Taehyung szeme felcsillant. -Ès min? -A lány tiltakozóan megrázta a fejèt. Jobb ha nem tud róla,mik jártak a fejèben.
Tae elhúzta a száját,de nem erőltette,amièrt kifejezetten hálás volt a lány.
-Vajon mit csinálhatnak a hyungok? - nyújtozkodott,utána hátra dölt,szèttárt karokkal az ènekes.
-Biztos rendezkednek.
Tae hirtelen a lányra kapta a tekintetét. - Miért jöttél ide?
SooMin kereste a választ a fejében,de nem sokra jutott.
Hogy őszinte legyen maga sem tudta mit keres Itt,ezzel az idol nem hiszi,hogy meg lenne elégedve ha ezt válaszolná.
A hosszúra nyúló csöndet,újra Tae tőrte meg. -A.R.M.Y vagy. - SooMin összerezzent. Úgy hangzott mint egy vád,ezért összeszorult a mellkasa. Tudta, ha Taehyung folytatja,az sem lesznek szép szavak. - Már pedig az vagy,így arra tudok gondolni,azért fogadtad el,hogy a közelünkben legyél. Gondoltad,ez egy remek alkalom,a biasaid megismerésére,amit majd a többi A.R.M.-nak is elmondasz. -felhúzta az egyik szemöldökét,úgy nézte az egyre kuporodó lányt,majd hozzátette. -Vagy tévedek?
Fájtak a szavai és nem érdemelte meg ezeket,de tudta ha fordítva lenne,Ő is ezt gondolná.
- Nem igaz. - szólalt meg halkan. Homályos tekintettel nézett le rá. - Igen,A.R.M.Y vagyok,igen többet akarok tudom rólatok,de azt nem hogy az egész világ megtudja milyen alsónadrág van rajtad vagy milyen tusfürsőd használsz. - ökölbe szorúlt keze remegett . - Nem tudom miért én lettem kiválasztja,de azt tudom,szeretek táncolni. -elfordította a felyét a tágra nyílt szemü srácról. -Egyszer én is egy ilyen összetartó banda tagja szeretnék lenni,akik minden képesek a másikért megcsinálni. Akiknek ez a kapocs ami összetartja őket erős legyen. - halkította le a hangját. Megrázta a fejét,szusszant egyet. -Csak ennyit akarok. Tanulni tőletek.
Taet teljesen megbabonázta amit a lány mondott. Hitt neki s azt szeretné ha valóra válna amit akar. Eldöntötte,segít neki ebben.
Már épp meg akarta ezt mondani mikor kiabáltak. -SZABAD A FÜRDŐ. -ordította az egyik lány.
SooMin már fel is pattant,kirohanva a szobából
-FOGLALVA. - kiabálta ő is.
Taehyung kuncogva fordult az oldalára.
Izgatottan várja a további eseményeket.

-Megint lemaradtam. - sóhajtott frusztráltan a következő páros női tagja.
Jin kuncogva nézte az elkeseredett lányt. Vörös haját a feje tetejèn egy laza kontyba fogta,bal alkarján egy zöld törülköző,míg a jobb kezèben egy kis táskát fogott.
-Nem fogok sorrakerülni. - nyafogott tovább az ágyra huppanva.
-De majd fogsz. - bíztatta Jin. A börödjère nèzett,amiben a ruhák szana-szètt voltak pakolva,peresze mind gyűrödten. Jin kezei konkrètan viszkedett,hogy összehajthassa azokat. De nem akart a lány tulajdonához nyúlna hacsak engedèlyt nem kap rá.
-Jin Oppa,aranyos plüsseid vannak. - nèzett az üveges szekrènyre a sarokban,ami mellett az íróasztala volt.
Tele volt a Mario nevezetű játèk plüsseivel.
-Köszi. - mosolygott rá .
-Tisztáznunk kell egypár szabályt. - váltott átt a srác modora szigorúvá.
-Milyeneket? - nèzett rá kèrdőn. -Nem nyúlhatok hozzályuk ugye? - vigyorogott rá ördögien. Jin cáfolni akarta ès meg akarta mondani más szabályokrol akart beszèlni,de a lány újra nem hagyta szóhoz jutni. -Nyugi Oppa,nem bántom a kincseidet. Tudom milyen èrtèkes a számodra. Vagy azt akarod,hogy ne nyúljak inkább semmihez? - felkuncogott,majd felpattant mèg mindig vigyorogva. Zöld szemei ragyogtak ès Jin szinte el volt varázsolva ,annyira szèp volt.
De ezt ki kell vernie a fejèből,mivel neki Elena kell. Mert ő tud főzni ès vègre valakivel tud róla beszèlni. Mèg talán receptet is cserèlnek,vagy kitalálnak valami új ètelt. Igen,Jinnek erre van szüksège s nem egy duracelnyuszis lányra. De Martina ebben a percben annyira elvarázsolta,hogy nem jut eszèbe egy recept sem. Az pedig nagy szó. Nagyon nagy szó.
-Nem. Mèg mindig nem. - ingadta a fejèt. -Az első szabály. - emelte fel a mutatóujját. - Nem hagysz rendetlensèget. -Kettő. - emlete mellè a közèpső újját. - Nem törsz el semmit. Ha tènyleg,olyan vagy mint NamJoon, akkor semmihez sem nyúlsz tènyleg. - bólintott aztán.
-Okè,okè èrtem. - adta meg magát. -Nem lesz semmi baj. -igèrte.
-Remèlem is.
-Bár volt olyan,hogy csak rá nèztem ès összetört - gondolkodott fèlhangosan az állára tève kèt újját.
Jin elfehèredett ès ilyedten kapta az üvegszekrèny felè a fejèt. Mikor megbizonyosodott,mèg èp,hangosan kifújta az eddig bent tartott levegőt.
-Ne legyen ilyen.
Martina nem tudta tovább visszatartani,kirobbant belőlle a nevetès. Szinte kètrètgörnyedt,annyira kacagott.
Jin bosszusan vonta össze a szemöldökèt ès nèzett mèrgesen a lányra. De aztán apró fèlmosolyra húzta az ajkát,mert kezdett tetszeni a lány nevetèse.
-Láttad volna az arcodat. - mèg mindig kuncogott. Megtörölte zöld szemeit, mert mèg a könnyei is kicsordultak,annyira nevetett.
-Nem volt vicces. - puffogott.
-De az volt.
-Nevettem? Mert èn nem hallottam.
-Igaz,csak èn. De vald be jó volt.
-Nem. - vágta rá. De tènyleg jó volt,ezt nem valja be neki soha.

Nem lett valami esemèny dús,de majd lesz :'D várjatok türelemmel kèrlek. Ès ha elolvastátok kèrlek titeket,hadjatok nyomot :3 ❤

Kösszi,pussza:Hope