A L E L K É S Z

PRIMVS

BARNABÁS TESTVÉR
Június 6., vasárnap
12 óra 41 perc

Homályos tekintetedet fürkészem, keresem benne azt a sugárzó, vidám valamit, ami téged mindig a létben tartott, de nem találok mást, csak egy vakítóan kék szempárt. Békesség honol sápadt arcodon, ajkad mintha mosolyra húzódna. A szabadság és a megbocsátás halovány fénye árad élettelen tested minden sejtjéből.
Igen, úgy hiszem, megbocsátottál nekünk.
Még egyszer, reménnyel telt szívvel, nevedet suttogom. Várom a csodát, ahogy egész ismeretségünk alatt csodákat vártam tőled. Mindig azt mondtad, hogy csodát csak az Úr tehet, téged pedig csak felhasznál erre, mint földesúr a jobbágyot a mag elvetésére és a szántó őrzésére.
Furcsamód nem érzek semmit, mikor a széket, melyet kirúgtál magad alól, felemelem, melléd állítom. Csak mormolom a Miatyánkot, mert tudom, hogy Isten feltámaszt téged. Ha életed során annyi jót és annyi meghökkentő dolgot tett általad, miért halálodnál hagyna téged cserben? Felállok a székre. Csak most veszem észre, hogy saját kordáddal kötötted fel magad. Megbontom nyakadnál a csomót, az kiereszt és te a karjaimba zuhansz. Könnyű vagy, mert mindaz, ami nehézzé és súlyossá tett, számodra már nincs többé. Óvatosan leszállok a székről, az ágyadba fektetlek, fejed félrebillen, és egyenesen rám nézel. Ujjaimmal lecsukom szemhéjadat, és párnát húzok a koponyád alá. Letérdelek az ágy mellé, imádkozom.
- Uram, te nem a holtak, hanem az élők Istene vagy. Tudod jól, ismered ennek az embernek, az én barátomnak, Illés testvérnek cselekedeteit. Az ő érdemeire kérlek, Uram, bocsáss meg neki és hozd vissza őt az életbe! Nem akarhatod, hogy így érjen véget!
Felnézek holttestedre.
- Uram, Szent Istenem, nem akarhatod, nem akarhatod...
Még mindig halott vagy. Kezdek elbizonytalanodni.
- Uram, nem az én érdememre kérlek, hanem az övére! Uram, hallgass meg! Uram, nem engedheted, hogy így érjen véget! Uram!
Kis ideig hallgatok, majd megragadom hideg kezedet, és teljes erőmből szorítom. Szemem szúr, arcomon egy könnycsepp fut végig.

- Illés! Illés, ébredj!